Posted by
Posted in

bogár lét margójára

bár érzi a veszélyt de azért megy tovább roppan a talp alatt egy kicsi bogár kitin páncélja és ennyi volt a léte nem figyelsz rá de a helyébe képzelni magad bizony nem mered embernek alkotott a sors bogár helyett de nem tiszteled az életet ha bogár lennél várna egy másik élet egy nagy talp alatt […]

Posted by
Posted in

miért mindig…

miért mindig a jók szenvednek sújtja őket a vad ostoba sors de talán meglelhetnek néha néha egy kiskaput ha olykor talán belerúg az ember egy út menti kőbe érzelmet ír a szív-zug hogy felvegye lehajol érte látsz egy arcot megfog a kép érzelmet sző a kósza álom trubadúr dallamot szór a lét de nem tiéd […]

Posted by
Posted in

Az én vonatom, már elment…

Vízió a hátralévő időről… vagy a végről? Az én vonatom, már elment, láthatod, ülök reménytelenségbe Éppen, hogy fönt vagyok az utolsó kocsi, fékező fülkéjébe, Ahol tekingetek, de nem látok, csak a hátra végtelenébe… Szív Szorong, Gondolat Jövőt kutat. Mennyi van hátra? Életem kereke forog, Hátralévő semmiségbe robog. Szemeimből, reménytelenség könnye csorog. * Itt már nincsen […]

Posted by
Posted in

Játssz!

(sedoka) Játssz, mert élvezem, Elbutult az értelem, Cicit simít félszegen… Játssz, mert élvezem, Kis rezgésed észleltem, Ritmusunkat fékeztem… (3 soros-zárttükrős -k) Játszani veled élvezet, nem baj, ha elvesztem eszemet, Gombold, ki kérlek az ingemet, úgy fokozd a gyönyörömet, Játszani veled élvezet, nem baj, ha elvesztem eszemet. Játszani veled élvezet, simogasd csak a cicimet, Előbb gombold […]

Posted by
Posted in

A szeretet mámora…

A karácsony estéről… Kutyaugatás… Száncsengő is hallatszik… Szentesti séta. Hová tűnt a szeretet, Egész évben hol lehet? * Kékből, súlyos felhőkkel, feketére vált fönt az ég-tető. Nézem, csak nem egy jó karácsonyi hóvihart készít elő? Jó lenne egy kis hógolyózás, és nem meleg tavaszelő. Hull Apró Százezer Fénylő csillám. Ékes Karácsony! A tavalyi karácsonyunk tartalmas […]

Posted by
Posted in

Téli argentin tangó…

A télről, versben és tankában írt a szerzőpáros… Szél úrfi pejként, Zabolátlan, mint vadló. Patanyom, hóban. Hópihékkel érkeztem. Ő vár! Tudtam, éreztem. * Látom, hogy a szél, a kert fái között vircsafttól, olyan, mint egy rítus! Lehet, hogy buta, mint a sötét éj, ő azt hiszi, hogy ilyen a virtus. * Kis hópelyhekkel Tangózik a […]

Posted by
Posted in

Életfájdalom

Elemezgetés… (vers) Az éji sötét vágtat matton, színtelenül, Sőt, ha én jól érzem, akkor gyökértelenül… Egy havi, vagy már ezerévnyi a szenvedés? Volt itt mindig is messzinek tűnő gondlesés…. Túl Sok a Fájdalom, Sokszor űztem Elérhetetlent. * (TANQ) Beszorultak szavak, Immár elérhetetlenek. Szenvedés… hullik már? Szép Szó a Szeretet, Volt… elveszett. Már csak szenvedek. * […]

Posted by
Posted in

Nagy-játékos a nyelvem… 2/2.

Avagy nyelvi játék? Eszperente nyelven, versben és apevákban? Ezek, nem lehetetlenek… mert én vezekelek! Életet… élem és élvezem, és felnevetek. Helyem keresem Kedvesem! Én, ezért remegek. Kell Kezed! Kezembe Helyezd eme Percben. Ne kérdezz! Félelmek még lehetnek, de erre, rendre… hetykén teszek. Ez nekem ereje részleteknek és e feltételek. Mért Kérnem, Mert enyém? Éppen ezért, […]

Posted by
Posted in

Az udvar estéje…

Egy udvar estjéről tanka csokrot írt a szerzőpáros Az esti csend gyors Lámpaoltásba fogott. Horkolás zaja. Zaj töri meg a csendet, A szél valamit lenget. * Kutyaól zajos, Ugatás helyett horkol. Cica, arra néz. Kutyák riadót zengnek, Macskák vadászni mennek. * A lábasjószág Sötétedéskor elült. Be vannak zárva. Ülőn kakas szundikál, Tyúk a fészkén bóbiskál. […]

Posted by
Posted in

Elhervadt a fehér liliom

A sorstragédiát tankában írta meg a szerzőpáros… Lombok, madarak… Pillangók, virágok, fa! Ősi rend régi. Volt egy fiú és egy lány, Szép szerelmük volt… talány. * Hold álmokat hint, Nyár-éji… ölelésben. Égbolt, csend-tető. Együtt voltak mind’ este, Míg hold, napot kereste. * Erdőnek csendje, Fáknak zúgó moraja. Levélzizegés. Fűz, titkukat rejtette, Lombja őket ölelte. * […]