Posted by
Posted in

Szaturnusz

A hatalmas Szaturnusz a tél istene, Nagy téli viharokat küld le a földre. Sajna’ igaz, ember vívta ki az Isten Haragját, mint gyarló, nagyon érdemtelen. Szereposztás adott; Isten és ember Látszik… ember, állat, növény a fényben. Ember bizony nem kapott külön szerepet, Hogy uralja állatokat, növényeket. A Föld egységes természet télen-nyáron. Mondja Isten; ember okos, […]

Posted by
Posted in

Üres templomban lehet-e?

Versben és HIAQ –ban… Üres templomban lehet-e a fénybe lépni? Zárt ajtók mögött, lehet-e oltárt keresni? * Bíz’ jó lenne fénybe Lépni. Oltár dicsőülni… Csoda is csorbulhat! * Bennem a múlt és a majd-jövő csatáznak, Pedig hívük vagyok „örökké” álmoknak. Álmomból gyors kiutat sohasem kerestem. Álmok folyvást uralják a testem, a lelkem. * Álma mindenkinek […]

Posted by
Posted in

Miben lét

Galád a lét És miben lét Fejezi ki, hogy mi a lét, Így tudod, a lét miben lét. A létedet Te éled, neked kell megfejtened És talán magadtól is neked kell megmentened… Vecsés, 2014. április 26. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Ráérősen meditálok: lenni…

Versben és európai haikuban… Csak úgy ráérősen meditálok a léten vagy nemléten… A nagy és híres kérdésen: „lenni vagy nem lenni”, úgy vélem, Hogy az enyém is a kérdés, pedig a létembe nem kértem. * Jövő kérdése Ez: lenni vagy nem lenni? Merre és hová? * Jövő kérdése Ez: lenni vagy nem lenni? De mégis, […]

Posted by
Posted in

Aratásidőben vagyunk

Búzakalászok Már tele. Meghajolnak. Aratásidő. * Zöld hegyek alatt, Sárgás gabonamezők… Aratáskezdés. * Búzatáblák már Sárgulnak, jön aratás. Nagy hozamremény. * Eljött az aratás idő, búzaföldet a nyár aszal… Kaszások örülnek, segítség: messze zeng a munkadal… Az életcsónak ring a búzaföld lágy hullámain, Marokszedők mennek hátul a kaszások nyomain… * Meleg, langy szellő Leng az […]

Posted by
Posted in

Már nem fáj

    Már nem fáj, s nem könnyezem. Csak valami belement a szemembe. Pedig nem vagyok messze tőle, De szívemben feltörtek az emlékképek.   Ott áll a járda szélen, s vár reám Csak egy lépés választ el tőlem s indulnák, Mire indulnák felé apró léptekkel, Oda lép egy lány s megcsókolja kedvesen.   Nem sírok […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Csend-trilógia

Rózsa Iván: Csend-trilógia A csend Oly letisztult csend Van bennem és ott fent, de… A világ zajos… A zene A zene bennem Csenddé válik csendesen: Hallgasd, kedvesem! A boddhiszatva A boddhiszatva Csendjét mikor éred el? Senki nem felel… Budakalász, 2018. július 28.

Posted by
Posted in

Aratáskor

Európai stílusú Tankában írta meg a szerzőpáros… Gabonamezők Lágy illata terjed szét! Szél-zene suhog. A motorja csak berreg, Búza alatta serceg. * Kalászos búza, Napernyő kéne, de nincs! Napsütés, élet. Számos kalász felrepked, Az árokban megreked. * Szökkenő száron Kalász, jó nagy magokkal. Nagy búzatábla. A füst fölötte lebeg, Piros teste megremeg. * Nyár, csak […]

Posted by
Posted in

A kezdet

A kezdet Lásd: X megszületve. Mint a száradt vízcsepp? Szétbomolt porszemcse? Hát nem, robban-csillag űrfehér magasban összes kozmoszt izza földagyat növeszti Csendnek halott arca visszatükröződve és ki bátran mosvs és világosodva tessék, nevet-kacag X-nek éppszületni megtörténésében. Minden egyes percben. Örvend X-nek fényem. Lelkesen vihogja, hatol rajta által. Vissza is csapódik. Örvend neki tüzed és te […]

Posted by
Posted in

Aratásidőben…

Ez bizony, már történelem… Buza táblán az arc barnára barázdul, Fáradtságtól kasza, erre-arra rándul… Buza táblán az arc barnára barázdul. Nap Fénye Bőrt színez. Sós csepp cseppen. Arany kalász dől. Kezekben kasza suhan, Arany kalász földre zuhan. Napsugár éget patetikusan. * Kaszások és marokszedők az új kenyérért dolgoznak, Hajnal óta aratnak, fáradtságtól nem pironkodnak! Kaszások […]