Posted by
Posted in

Holdfény az ősi jel

A holdfényt, TANQ –ban örökítette meg a szerzőpáros… Öreg Hold aluszik, Napsütésben semmit sem lát. Most még, napfény az úr! Kedvesem a Nap, alant jár, Ásítva szívem estre vár. * Este olyan derűs, Felhő nincs, meleg még maradt. De, már Hold is látszik. Nyári est meleget áraszt, Sarlóm ezüstös fényt fakaszt. * Jól beesteledett. Tóban […]

Posted by
Posted in

Tavaszmúlás idején…

Tavasz és szerelem, a tanka csokrot eredeti Baso féle stílusban írta meg a szerzőpáros. Rózsaszirmokkal Teleszórt ágy hívogat. Szerelmi mámor. Férfiak, van rózsátok? Gondozzátok, óvjátok! * Lebeg langymeleg Légóceán. Átölel. Hűség reménye. Gyönyörű, akár a Nő, Lesz kertedben, királynő. * Szenvedély nyílik… Lélekben, dalol a kéj. Elvarázsoltság. Amíg zsenge fiatal, Vonz, csábít illatával. * A […]

Posted by
Posted in

Rettegés

(vers) Vérfagyasztóan különös ez a zajos csend! Lelkem nem találja helyét, békéért esend… Mond, szeretett csend, hol hagytad el a fegyelmed? (apeva) Úgy Tűnik Csend honol, Oly zajtalan, Ám csak külsőleg. * (haiku) Idegen, rideg Oly’ élettelen minden. Belsőm gyötrelmes. A Lélek Vergődik, Bizonytalan, Nincs már nyugalom. * (Vers) Fekete felhő a csillagok csendes takarója, […]

Posted by
Posted in

Mond:

Vénség… vízió Mond: a sötétség és a fény egy? Mond: a fény és az árnyéka egy? Mond: a kiáltás és a csend egy? Mond: a csend és a hallgatás egy? Mond: a tűz és a vizecske egy? Mond: a víz és a szárazság egy? Mond: ezekből bármikor lehet elegy? Mond: elegyből van olyan, mi tönkremegy? […]

Posted by
Posted in

most csonttá aszott…

tükörvers most csonttá aszott érzékeimen érzelmi hullámok törnek elő miközben nehéz terhemet cipelem izzadó arcomat nem fújja szellő lázad a testem a terhek miatt mert menni kell folyton csak előre a szürkülő viharos felhők alatt nem állhatok meg kis pihenőre nem állhatok meg kis pihenőre a szürkülő viharos felhők alatt mert menni kell folyton csak […]

Posted by
Posted in

Őszi úri-muri! (Káposzta-feszt Vecsésen…)

Ajánlom e verset: Anci-aninak… Minden úgy kezdődött, mint tavaly Egész nyáron volt nagy hawaii. Tudtuk persze nyárnak is vége lesz Jön hűvös ősz… majd visszatekintesz. Minden úgy kezdődött, mint tavaly, vagy még az előtt, Savanyúság gyártók megmérkőztek zsűri előtt. Ez volt a szombati napi bevezető program, Már annyi, hogy ember a bőségtől majd’ megroggyan. Itt […]

Posted by
Posted in

Köszönöm, hogy szerethetlek

Hazánkat eső veri, vihar dúlja. Hazafi arcunkat a könny áztatja… Magyar! Harcolj a szép kis hazánkért, Istenért, hazáért, a családért! Óh, hazám, köszönöm, hogy szerethetlek, Ez tán’ elűzi sötét fellegeket… Köszönöm, hogy a fiad lehetek, Jó gyermekedként, mindent megteszek… Magyar vagyok én ide születtem, Magyar vagyok, ide köt életem, Magyar vagyok itt élek, itt lakok, […]

Posted by
Posted in

A végén, mindig elballagunk!

Úgy kezdtük régen, hogy ide ballagtunk Életünkben, több isiben is elballagtunk. A végén meg véglegesen elballagunk… Tudjuk, végtelen a mindenség, Az életünk rövid semmiség… Tudjuk, végtelen a mindenség, Volt persze, hogy a munkahelyi karrier is véget ért, Ott azt mondták, ballagjunk el, maradni nincs miért. Bármikor búcsúztunk és elballagtunk, Elszorult torokkal, halkan búcsúztunk… Beszélgettünk, Emlékeztünk, […]

Posted by
Posted in

Vízióm…

Van-e mély, vaksötét vagy az nincs? Mert nem más, mint világosság nincs… Éjszaka csak azért van (benne a sötét) Hogy a Nap is pihenjen, lelje gyönyörét. A halál nem éppen élet ellentéte Hanem annak végleges hiánya, vége! Jégeső veri bele, földbe a fűszálat, Ódon, ősi várat idő vasfoga mállat. Tehén tőgye begyullad, ha nem eleget […]

Posted by
Posted in

Vágyak vonata

Utazni a vágyak vonatán, Ezt teszi mindenki… sajátján. Kalauz és a masiniszta, Zúgva robog saját vonata. Szerkocsiban a vágy szén helyett Tölti ki a hajtó elegyet. Víz helyett erünkben véráram, De nem lesz gőz, az nem vágyáram. Pőre kocsira rakjuk mindazt, Mi segít és vágyat úgy fakaszt. Mi is utazunk, de pullmanban És végig ott […]