Posted by
Posted in

Zsivaj

Állatokról… A hattyúdal, most nekünk szól, vagy akkor hattyúdal? Folyóparton alakul, terem a löszös partfal? Reggel a nap… ébred kakaskukorékolással? * A gerlék búgnak. Sárga-begy és rigófütty! Néma kacsa néz. * Medve morgása, Neki a nászdala tán’. Hatalmas karom. * Gólya kelepel. Lányok! Az asztal alá! Szoknyasuhogás. * Pingvin imbolyog, totyog az éneklés helyett. Szárnysuhogásra, […]

Posted by
Posted in

Nadálytő

Örült vagyok, hogy egyedül csámborgok? Vagy tán azért, mert magamban csacsogok? Marakodnék koncért, mint silány ebek, Közben észlelem, beköptek a legyek. Mit velem etetnek, az, mint nadálytő. Mit néznek rajtam, ez színtiszta fertő. Ímhol, szívemre célzó gyilkot látok, Disznóvérbe én csak fakardot mártok. Mondják bolond, aki ma éhen hala. Isten ily’ világot teremtett vala. Még […]

Posted by
Posted in

A remény

A remény förtelmes prostituált Az emberhez, mint megmentő kiált. Azt akarja, pazarold rá élted, A végén Te is hiszed, úgy vélted. A remény nem segítség, csak áltat, Az életen, mint vadló átvágtat. Változtassak vagy ő lesz hóhérom? Nem érdekli; lelkemben haldoklom… Budapest, 2000. augusztus 17. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Ma hallottam

Eltévedt golyók süvítenek körülöttem, Ide-oda ugrálok, kapkodom a fejem. Ha valakinek csak úgy, lőhetnékje támad, Nem néz, csak rám lő, mintha én lennék a dámvad. Ma hallottam nagy hírt, már puskával lőnek rám, Menekülnöm is kell, pedig ezt nem akarnám. Születéstől az élet, halálig haldoklás, Nekem ez meg még plusz, kínszenvedés semmi más. Budapest, 2000. […]

Posted by
Posted in

Por tengere

Sorsom, mint kiszáradt folyó medre, Száraz, köves, és a por tengere. Szomjan veszett, elhullottak csontja Övezi partot, mint keblek halma. A sivárság olyan szembetűnő, Hogy ettől már majd’ megolvad a kő. Éltet adó folyadék itt nincsen, Hogy lesz-e, arra kilátás sincsen. Szárnyalni kellene, mint Ikarosz, Mit számítana, hogy az lenne rossz. Félnem nem kell, hogy […]

Posted by
Posted in

Nincs

Másoknak pénz és hatalom kezesek, Ezek nélkül e földön mit keresek? Olyan vagyok, mint gát, mit áttör a folyó Rohama, mert nem volt elég ellenálló. Én, velem szemben, az élet szeszélyes És pénz meg hatalom nélkül veszélyes. Mint nagy, bősz hullámroham, sodródom, Így nem maradok semmi, csak porom. Sem a társadalomban, sem a családban Nincsen […]

Posted by
Posted in

Csak köröz

Csak köröz és kerülget a fránya. Jöjjön bármily’ svunggal, fene bánja. Ma is megmutatta fél orcáját, De nem vette le nálunk a kabátját. Pedig hívom, marasztalom kedvesen. Boldogság csörgedezne át eremen, Ha végre már beköltözne hozzánk. Az lenne finom, mint az ízes fánk. Szerencse az mit mindig ostorozok, Pedig dicsérni az, mit én akarok. Még […]

Posted by
Posted in

Keresem

Nézetem nem érvényesülhet Az élet bármely területén. Levonom a következtetést Balga, semmi ember valék én. Ember mindig hibát keresi Ez életet előmozdítja. No, de, önmagában keresni Talán ez az ember nagysága. Ilyennek születtem, neveltek, Így látom környező világot, Tán’ ismerem őket; emberek, Hogy szerezzek gyertyát, világot? Értékelem eddigi éltem, Fény még nem gyúlt a borús […]

Posted by
Posted in

Nyolc éve

Senkiházi vagy élhetetlen, Bár a becsvágyam mérhetetlen. Így a sikervágy nem mérhető, Egy lehet mérce, hogyha pénz jő. Pénz áll velem, sajnos hadilábon, Pedig ez legnagyobb kívánságom. Valamiért nem szeret a beste, Sikertelenül fekszek le este. Siker embereknek véleménye Nem mérvadó… az csak esti mese. Ők ugyanis máskor, máshol voltak, Igaz, pontosan jókor, ott voltak. […]

Posted by
Posted in

Gondolat variációk… 2/2.

Csak: Napfényt várok, de jégeső hullik… A remény még él… lassan elmúlik. Ernyőm van, de szél kifordította… Sors eddig csak rossz arcát mutatta… Ha már: Ha már a hűtőben, nincs narancs dzsúsz, És már nem eszik kígyót a mongúz, Ha már a szív igazából nem húz, Ez akkor már csak hétköznapi „blúz”… Vecsés, 2002. május […]