Posted by
Posted in

nemzeti ünnep…

(március 15. margójára) nemzeti ünnep a nemzet halódik egymásnak feszült itt menny és pokol háborút visel mind ki mocskolódik mindenki mindenért másokat okol pedig csupán egyetlen cél a szent hogy övék legyen a “húsos fazék” ki hatalmát féltve trónol odafent ki lenézett nép lenézett “kisebbség” csak addig vagy fontos amíg szavazol de elveszik ha akarják […]

Posted by
Posted in

Borostyán

Borostyánkőbe gubózom, legalább háromezer évre. Bezárkózom, ne bántson senki, s neked adom magam emlékbe, ne tudj feltörni, kinevetni.   Boldogabb lennék tudatlanul, ha megvakultam volna korábban, mielőtt először láttalak! Gondtalan, ki együgyűn, homályban teng, azt hívén hogy ragyog a nap.   Én láttalak, és mindent tudok. Bárcsak lennék örökre ostoba! Vékony derűvel visszhangos fejemben ne […]

Posted by
Posted in

Bodó Csiba Gizella: Szív és ész

Szív és ész? Ész vagy szív? Melyikre hallgatok? Szív vagy ész Vagyok? Mint ember, Mint alattvaló, Ki magára Valamit adó, De ritkán tudja Honnan jön a szó, A csendes útmutató Tanító, megértő, Parancsoló, Melyik fogja Nyakörvemet, Melyik vezet? Egyik húzta Húszévesen, A másik tán Hetven felett Helyre billenti A mérleget! Szívemre bízom Az eszemet, Hisz […]

Posted by
Posted in

Már ébreszt is a kakas…

Kintről, már ébreszt is a kakas, Hajnalban tudd, vagyok én „farkas”. Fölhajtom takaród, Gyönyörködöm… popód! Egy-kettőre izzad is a has. Konyhába mentél kávét főzni, Mögéd álltam… elkezdtem nőzni. A főzőt föllökted, Élveztem szerelmed. Aztán mondtam, irány már főzni. Így telt szexuálisan napunk, Hú! Ha ezt megtudná a papunk… Jól érezted magad, Élvezeted, magad… Intézzük, lesz […]

Posted by
Posted in

Az élet ködében…

Versben és európai stílusú haikukban… Te tudod, az élet ködében nem lehet előre látni? Azt is, hogy állomás jő-e vagy ütköző… azt ki kell várni! Mindenki csak rakja a kazánt és rohan a vakvilágba, Nem is lát, ebben a vacak ködben, de bízik a sínpárba. Van olyan is, amikor valakinek kifogy a mozdonyból a szén, […]

Posted by
Posted in

Emberárnyék

Edit Szabó : Emberárnyék Kora hajnal, nincs még árnyék, boldogságban ott a játék, gondtalan a kis élete, csúszik-mászik felébredve. Lábára áll a kis élet, rátalál a lépésére, napsugár és felhők között hajol meg az erők fölött. Árnyékot még alig érzi, támaszában eget kéri, borús-sötét messze kerül, segítséggel csak sikerül. Felnővén egy új nemzedék árnyékok közt […]

Posted by
Posted in

Mona Lisa

Egy kíváncsi lány hatalmas szemekkel mosolyt keresett a földön átlátszó mosolyt ami nem tűnik el rögtön amikor kiszalad alóla a szó olyan mosolyt amit nem más csinált csak azért van mert így a jó a lány kitartóan vizsgálta át az érzékelhető világ zeg-zugait sötét kocsmák mélyét paloták csipkés tornyait szívek törésvonalát szívósan mint a téli […]

Posted by
Posted in

szeretet hangja mint…

Várok, hogyha váratsz,megyek, ha terelsz, maradék szemérmem némasága ez, úgyse hallanád meg, hangot ha adok, sűrű panaszommal jobb ha hallgatok. (Pilinszky János: Örökkön-örökké) a tett varázsból néma hallgatásba megszűnő zajban csak a csend boldogít vonulok de te hangod sem hallatva szemed villáma már padlóra szorít szeretet hangja mint karzaton az ének most lenne jó de […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Tüke pécsiként…

Rózsa Iván: Tüke pécsiként… Nagy költő volt Ön, kedves Sándor; De nékem most az egyszer megbocsásson; Pécsi lévén jobban tetszik a hegy, mint a róna: Nem tehetek róla, nem tehetek róla… Budakalász, 2019. február 24.