Posted by
Posted in

Vendégség

(haikuban) Nincs semmi másom, Csak vendégszeretetem. Meghívtam őket. * Megyek a boltba Veszek lisztet kenyérnek, Adok vendégnek. *** Lakomát csaptunk. Volt egy nagy evős napunk. Pocim, degesz lett. * Vendégek mennek, Mi meg kitakarítunk. Vacsi, maradék… * Jól eltelt a nap, Jól éreztük magunkat. Máskor mi megyünk. Vecsés, 2013. március 23. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Ma oly’ nagyon…

Versben és európai stílusú haikuban… Elnyűttből élet… Újjá, már nem fakadhat! Élni, mi kirótt! * Ma oly’ nagyon… plötty vagyok. Nyomom látszik a havon, De nincs is hó, így vakon Megyek vagy csak… cammogok? * Lesz nagy ünneplés… Családfő is öregszik! Isten éltesse! Vecsés, 2013. február 18. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Viharban lakomáztam (63 évesen)

Csurran- tán’ cseppen a néhány villám, Ennék, de nem találom a villám. Vihar szele már nagyon megpörkölt, Ebédre legjobb falat a pörkölt. Nem is érdekel közben milyen az idő, Pörköltes tányérban én vagyok nagymenő. Kinézek, már nagyon zuhog fránya eső, Reggel óta ünneplek, ő visszaeső. Zuhog nagyon a jég is, mindent fölsért, Bemegyek a spájzba […]

Posted by
Posted in

Nekem, még az sem sikerül…

Bús, könnyáztatta arcom az eső veri, Búmnak, bánatomnak se száma, se szeri… Lelkem zokogva sír, már csak úgy támolygok, Nekem még az sem sikerül, amit nem akarok. Ember! Ne sajnáld, ha elmúlik az élet, A végére lásd, hogy mindenki mivé lett… Fán is elkorhad az ág és a mélybe hull, Porhüvelyünk bármilyen is, a végére […]

Posted by
Posted in

Atya

Ezt is megértük, elmúlt a hatvan éved, Nem öregszel, Te élted, még mindig éled. Persze, már nem vagy olyan fitt, fiatalos, De nyugdíjas… megelégedett, mosolygós. Az élet messze sodort minket egymástól, Így túl sokat nem merítettünk egymásból. Együtt voltunk katonák, mint tervtáblások, Sok élményünk volt, mit nem éltek meg mások. Van két fiad, de sajna […]

Posted by
Posted in

Eldorádó

Keresem az utamat, Hogy befolyásoljam a múltamat? Keresem az átjárót, Hogy megleljem a nagy Eldorádót… Hol lelem az utamat, Hogy befolyásoljam a múltamat? Hol lelem az átjárót, Hogy találom meg az Eldorádót? Vecsés, 2002. szeptember 20. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Elment a tanítóm.

Ő volt nekem, Dobay Joci bácsi. Szívesen mondtam volna, hogy; ácsi! Nyolcvanegy volt, eljárt már az idő… Az én szívemben örök emlék ő. Olyan volt, kit mindenki szeretett, Sugárzott belőle a szeretet. Ember volt ő végig nagybetűvel. Vele beszéltem úgy: mint EMBERREL. Megtisztelt az élet, hogy ismertem, Hogy a tanítómnak nevezhetem. Apám mellett a második […]

Posted by
Posted in

Nem lelem

Állóharcba bonyolódtam A lövészárok rám szakadt. Nem lelem a gyalogásóm… A nyeléről már leszakadt. Ásnék, de körmöm is törött, Nincsen vezérlő csillagom, Miért küzdök még, mint lökött? Nincsen már ideám, álmom. Vecsés, 2000. március 14. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Furfang

A furfang biz’ az a fegyver Mely azé, ki szólni nem mer Vagy szólnia nem célszerű, Mert ellenfél nagyérdemű. Létezik furfang a női, Ezt férfiaknál beveti Ki kellőn okos, nőies. Az eredmény nem kétséges. Ravasz fő sajátossága Furfangos gondolkodása, Melyet, ha kell, jól kihasznál, Gondolatban messzire száll. A másik eszén túljárni, Gondolatai közt játsz’ni Őt […]

Posted by
Posted in

Építjük…

A sikert… Nagy dolgok ezek, építjük a várat, Igyekszünk, átvesszük majd a hatalmat. Kiterjesszük vár körüli erdőkre, Szükség van a sok-sok egyenes rönkre. Magas várat építünk mi, tornyokkal, Nem hivalkodni akarunk azokkal. Ez nekünk biz’ valós biztonságot ad, Állunk elébe jöhet, a hadd-el hadd. Sikeres, nem aki birtokot kapja, Hanem, akinek van, és abból ossza. […]