Posted by
Posted in

Álom szárnyon

    Mint tollpihe a széllel, oly könnyedén szállok. Repítenek engem derűs és vidám álmok.   Kékmadár a szívemben, lelkemben boldogság, kerubok zenéje gyönyörű szép  imádság.   Lehelet könnyű sóhaj hagyja el ajkamat, hajnal hűvös csókja hevíti  a vágyamat.   Szívemben lüktet a nyár szerelmes mámora, és körül leng közben csillagok csillámpora.

Posted by
Posted in

Van már, hetven évem

Fura az élet, abból csak egy van… Hetven éve, hajnal négy-huszonháromkor, élet jól elkapta a grabancom! Egyedül voltam, sorba állított, pedig láthatta, nem rakoncátlankodom… Nem is vettem észre, amikor erős hajókötél-gúzsba kötött! Nem tudom ma sem, miért bánt velem így, szerintem nem vagyok lökött. Fiatalságomról, annyit tudok, volt részem nagy szeretetben, De bevágott első bomba, […]

Posted by
Posted in

Hitem az életben

Edit Szabó : Hitem az életben Megtanultam nagyon korán lesz életünk holnap után, nagyszüleim nem ismertem, Isten tette talán velem ? A szüleim felneveltek, kezeikkel terelgettek, szavaiknak mindig hittem, messze ment az Isten innen. Szorgalmasan dolgozgattak, minket is munkára fogtak, nem múlik el, mert nem emlék, mindent tudok, nem feledék. Nem feledék házi munkát, felnőtten […]

Posted by
Posted in

Találkozás a múlttal

A gondtalan ifjúság észrevétlenül tovalebbent, kileste a nagybetűs élet és a szeme sem rebbent. Titkok súgtak össze sarokban és az asztalon, emlékek harca az értelem, ő az én őrzőangyalom. Magamat ostorozó sorokban hiába dohogtam, emlékeket poroltam, villámok közt loholtam. Mikor mást is okoltam, nehézségbe botoltam, majd egyet morogtam és másik sorba soroltam. Egy álomba karoltam […]

Posted by
Posted in

Közmondókába foglalva

Ki korán kel, aranyat lel. Nem mind arany, ami fénylik. Harcolhatsz te is a földiekkel. Mégsem juthatsz el mindig a célig. Barátot szerencse hoz, szükség próbál. Nem mind barátod, aki rád mosolyog. Mint rád illő ruhát, az idő kipróbál. Sűrű füstként az életünkön átgomolyog. Lehazudná a csillagokat az égről. Minden csoda három napig tart. Szókoszorút […]

Posted by
Posted in

Égben és mennyben

égben és mennyben fényben és térben veled vagyok mámoros éjben izzó szemmel parázsló szívvel pirosló ajkam mindig a tiéden elrepül érted gyenge kis lényem szerelmet adni a mennyben, az égen szívem szívedben testem testedben szomorú lelkem szomorú lelkedben elégek egyre téged keresve szerelmes szívben szerelemre lesve érzésekben égek tüzes kín a testem fájdalomhullámokon átvisz a […]

Posted by
Posted in

Gyémántkönnyek hullanak

  Gyémántkönnyek hullanak a Földre. Peregnek, potyognak hideg göröngyre. Hallgatom: koppannak, esnek az útra, szomorú könnyek a Földre hullva. Sírok, csak sírok, zokog a lelkem, nélküled szívem hova is tettem? Karodban lenni, átölelni téged, szerelmem izzón lelkedbe égett. Kifolyik, kipereg, múló az érzés. Tenyerem arcodon, simítva becézés. Számon a csókod, lángot szít a szívben, Ragyogó, […]

Posted by
Posted in

Pünkösd paradoxona

Húsvét óta már ötven nap eltelt hívő ember Pünkösdöt ünnepli mit ünnepel az, ki hajlék nélkül kelt öltözete sem igazán ünnepi talán nem is evett már napok óta tiltja a törvény nem lehet koldulni oly sokszor kulcsolja kezét imára de lenéző közöny jut csak neki emberek vagyunk csodára várunk hirdetjük fennen a szeretetet de dühösen […]

Posted by
Posted in

Temető

Temető Ablaktáblák szívzörején játszik a szél, orgonál; hattyúk dala búg az éjben, a fehér köd már szürkén száll – kéményfüst és szív-dohány illata vegyül vele. Juharágak karjai közt suttog halkan a magány, sírkövekbe vésve nyögnek a holnapok, lefejezve már – hóhérjuk volt a galád idő… S főként te magad. Hallani még: almák sírnak, az asztallap […]

Posted by
Posted in

Egy angyallal a metrón

Egy angyallal a metrón Szállok, repülök. Égszínkék repülők sziluettje olvad össze a végtelen szélével. Újságpapírba csomagolva áll sorba számtalan írásjel. Ékezetek hullnak alá; nem bírták a magaslati levegőt. Búcsúzás után kicsit elengedni mindent, mi hozzánk láncolta az illetőt… Felébredni. Hisz tudja, úgy repülni néha elég nehéz, mikor az emberszárnyra a vártnál picit jobban rákövül az ég… […]