Posted by
Posted in

Istenem vár

Lettem a Földön törékeny ember, szövetet húztam a lelkemre fel! Lettem a sorsban tünékeny gyermek, ki nem tart a mától, csak előre megy! Jártam az úton, láttam a végét, mégsem rémiszt, mi ott vár majd rám! Hisz’ fénylő a távol, ringató mámor, nincs mitől félni… az Istenem vár…

Posted by
Posted in

Csak csendben fájhat

Amikor csak csendben fájhat, mert az „Anya, mi a baj?”-t hallani elviselhetetlen. Így csak csendben fájhat, holott ordítanám belülről ki, és rohanva tépném magam a Pokol kapujáig, hol a felköpött vér se látszik, és a mészárszékre kárhozott vágy is csak semmiség!   De csak csendben fájhat. Csak hagyd… Csak hagyd, hogy legalább magamban kiabáljak…

Posted by
Posted in

Esélyek

A kétséges kínokon haladtam, rádöbbentem, nincs tovább előre. Már a kitartás sem segít rajta, a kór végérvényesen legyőzte. Ettől már minden össze lett dőlve. “Az élettől kaptam még egy esélyt,” ne maradjak teljesen lelőve. Bár hordozhatja az összes veszélyt, az észérvvel győzött meg egy személy. Sikerrel járt most a próbálkozás, lassan épülgethet az új kedély. […]

Posted by
Posted in

Vándorok

Az alkonyat utolsó sugarában vonuló vadludak inni leszállnak. A sziporkázó októberi nyárban a Hortobágyon pihenni megállnak.   Erősen kitartanak, amíg lehet, a fagy beállta előtt el nem mennek. Sóvárogva, figyelve nézegetnek, a tarlóról magvakat eszegetnek.   Búskomoran szálldogálva készülnek, kora virradatig elcsendesülnek. Állandó vándorbotjukra ráülnek, a szik mocsaraiból felrepülnek.   Ezt a természet által szült […]

Posted by
Posted in

Őszi erdőben

Elnyúlt az őszi napfény gyönyörködtető pompája. Élvezettel szívja minden percét a test magába. Vágyva vágyik a természetbe, hogy lelkét éltesse. Aranyló és mézszínű levelek légben lengenek. Nyugalmat varázsolnak a lélegzetnek csendesen. Egy-két jógagyakorlat tökéletesen megférjen, a meditáció segít a magányos ösvényen. A gondolat felfelé emelkedik az elmében. Tökélyre letisztul az érzés, a világ kitárul. Az […]

Posted by
Posted in

Merj boldog lenni

Ne hagyd elfutni az áhított boldogságot, kisírt szemű rohanó mennyországot. Fény áztatta bódító apró varázslatot, letűnt idők súgta bámulatos kábulatot. Csodáld meg azt a képet mit szeretsz, azt a gyöngédséget mit meg nem vetsz. Különítsd el szívedben nekik a helyet, meglásd még az ég is örömében nevet. Ünneplőbe öltöztesd fel lelkedet, hallgasd meg a füledbe […]

Posted by
Posted in

Csillagfénynél hajnalodik az ősz…

Látom, milyen csipásan ébred a hajnal, Ködben nem találkozik napsugarakkal. Nézem, de nem látom még közelről sem az ősz színeit, Nézném, de nem látom a lombok szín kavalkád részeit. Mára már ideérkezik az ősz süvöltve- üvöltő szele, Nincsen olyan vadállat, -hiszem én- minek ez lenne kedvence. Ez a szélvihar elsöpri majd a lustálkodó ködöt, Majd […]

Posted by
Posted in

Feszty-kórkép

Feszty körképébe belefeszülve festgelegt egy feszülettelen kor feszessége mindenkor, de mai korunk már feszület nélkül is fesztelenebb. Színház. Fejem körül két rétegben gyűlnek szagok s illatok, hajtól felfelé a másodnapos izzadt nyári áporodottság, alább a drága parfümös ápoltság. El nem fojtott tüsszentés remegteti meg a karzatot, ahol ülök, talán ha két sorral mögöttem vágott be […]

Posted by
Posted in

Lövegelés

Egykor precíz emberek Precíziós lövegekkel Lövegeltek bele Megsüvegelendő Öregek körmeneti Tömegébe. Manapság irgalmatlan Irgalmasrendit Irgalmaskodón Irgalmatlanságáért Mutatni tévén Trendi és rendi. Szemem forgatom. Biztos van változás, De a technika a rossz Helyre ült és elvetemült Kezekben egyszer csak Felénk lendült. S ma precíz emberek Ismét lövegelnek, Csak másképp, De tölténytáruk Ma sem értékek tára, De […]

Posted by
Posted in

Sok verssel tartozom

Sok verssel tartozom….   Álmatlanság, ha gyötör egy rímbe font emlék a gyönyör, most ép holdfényben fürdetem lelkem, gesztenye levelek hullnak – s a csendben ha szemem elé kezem tartom – ezüst fényükben dúdoló sanzon.   Még nem érthetem e suttogást, Le kell vetnem mi megszokás Félre tenni most az iszony köpenyét Tépni kell mindenét, […]