Posted by
Posted in

Megyünk…

Szigorú és mély a téli erdő, A hó, mint nap, vakítóan ragyog. A ragyogása mélyről feltörő… Oly szép látvány, hogy ember csak gagyog. Autónk lágyan, suhanva siklik, Fák között a kemény, jeges úton. A mély, rettenetes erdő játszik, Hallom… gumik gördülnek surrogón. Az erdő egyre sűrűbb és nagyobb… Eltört fa áll derékig a hóban, De […]

Posted by
Posted in

Szél

Szürke az ég, fáradt vándor a szél, Messzi tájakról mesél és regél. Hoz magával szagokat, illatokat, Meg talán szálló papírt és porokat. Vágtatott erdőn, mezőn és hegyen, Keresztülsüvített a völgyeken. Bebujt az állatok bundájába És behatolt a szalmakazalba. Mesélhetne emberekről, tájakról, Erdők fáiról és nagyvárosokról, De mi nem nagyon értjük azt, mit nyüszít, Így dolgavégezetlenül […]

Posted by
Posted in

Eltűnik…

Hétköznapi pszichológia… Az emberiség, tőr előre olyan hihetetlenül, Gazdagok vezetésével, önmegsemmisítésbe. A pusztulás felé megy bizony. nagyon is töretlenül, S Belepusztul önön, véges, kényszeredettségébe Nincs alternatíva, vég közeledik, reménytelenül… Vecsés, 2017. június 11. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Finoman… Márta

Finoman… tepernélek, Márta A délutáni sziesztánkba. Szeretetteljesen, Nagyon végletesen. Már izgult vagy? Engedd, akkorra. Finoman… heveskednék száddal, Csókolnám és bekenném, nyállal! Markolásznám vállad, Szopogatnám állad. Ellennél te, kéj-kínlódással… Finoman… őrületbe kergetsz, Velem, büntetlenül vétkezhetsz. Nyelved szopogatnám, Néha meg kiszívnám. Közben jó lenne, ha szeretgetsz. Vecsés, 2019. május 4. – Kustra Ferenc – anaforás, erotikus LIMERIK […]

Posted by
Posted in

Őszi este

Őszi gondolatok… Estefelé a kutyák valamit nagyon ugatnak, Vakkantásuk csak nem szűnik, hallom folyvást, szüntelen, Lelkemre ezzel mázsás súlyokat raknak, Remélem nem bajt jelent… őszi rejtelem. Egy faág csak érzem, az karcolja szívem ablakát… * Az erdő már inkább színes-rozsdás, mint zöld, Immár hűvös estéket sugároz a föld. Feketeföld már nem meleg, de már nyirkos, […]

Posted by
Posted in

Gondolatok…-3. (HIAQ -ban)

Ha ledűlnek falak, Romba dől az összes vigasz! Jő, reménytelenség! * Jön a végrehajtó Visz mindent, lefoglalt a ház. Költözés, erdőbe! * Könnyet akarsz? Sírjál… Bánat ellen, ez tán’ gyógyír! Te vagy bús, úgy sírj Te. * Vadvirágos réten Kirándultam, nekem régen. Üdítő virágok. * Erdők, mezők zöldje Jó kis látvány a szemünknek. Szemgyönyörködtető. * […]

Posted by
Posted in

Gondolatok…-2. (HIAQ -ban)

Szivárvány nem látszik Súlyos esőfelhők alatt. Letakarva, szépség… * Mélán bámészkodok, Tekingetek a világba. Biztonság magánya. * Ínség alatt a vár! Védők, így még meddig bírják? Győz, hazaszeret! * Ostromolták Jajcát, Török, oly’ nagyon elszánt volt. Győzelem! Diadal! * Szép ametiszt serleg, Miből bátran isznak ivók! Hiszik, nem rúgnak be! * Az igazságérzet Akit folyton […]

Posted by
Posted in

Gondolatok…-1. (HIAQ –ban)

Kutya rabláncon van. A lánc erős és nem szakítható. Szárnyaló szabadság! * Kint úgy szakad a hó. Gyerekek szánkóznak, de jó! Lapátolt hókupac. * Nyárestén bográcsoz Család apraja és nagyja. Füst marja szemeket. * Kirándulás arra… Virágszedő munka, réten. Vihar! Bőrig áznak. * A lúdtollam hegye Úgy serceg a pergamenen. Kopott hegy nem ír jól! […]

Posted by
Posted in

Kiáradt a semmim…

(Anaforás, 3 soros-zárttükrös) Kiáradt a semmim, bőgve törte át a kerítést, Ezzel megkezdte ellenem a végső semmisítést… Kiáradt a semmim, bőgve törte át a kerítést… Kellemetlen érzéssel, csak sunyva, ülök a partomon, Ráérősen nézelődők, a legelésző barmokon… Kellemetlen érzéssel, csak sunyva, ülök a partomon. * (Septolet) Mi lesz? Vész lesz? Kerítésem lesz? Semmim szétfolyt! Nem […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Kiábrándult Jézus

Rózsa Iván: Kiábrándult Jézus Már szemernyit sem fáj az önzésük, Már felülről szemlélem pitiánerségük, Már nem érdekel a világ megváltása: Váltsa meg mindenki magát, s ne bízza másra! Budakalász, 2019. szeptember 27.