Posted by
Posted in

Tavasz bizodalma

Edit Szabó : Tavasz bizodalma . Korán jött most ez a tavasz, “megisszuk a levét”, kinyílottak a virágok, színpompás lett a rét. . Sarjadnak a zöld fűszálak, csomóstól hajtanak, rügyek bomlanak a fákon, siralmasan hatnak. . Örömünket tavasz hava keserűvé tette, hópelyhekkel tele a rét és házak teteje. . Miben bízzunk te jó Isten, mit […]

Posted by
Posted in

A vírusról másképp…

Bíróra várva…   „Megbomlott a     régi mérték, percnyi álmok     tépték eszét.” Mondta, mikor     tetten érték. Ennyi volt a     védőbeszéd! Most áll, mint ki     várja végét; arcát dúlja     régi romlás. Míg rágja a     papír szélét, nyelvén csüng még     száz káromlás.   Volt itt minden:     okos óra, csengő fészek     (szürke mobil), felkent senkik,     buta nóta, kimért átok […]

Posted by
Posted in

ELMÚLÁS

Én ne tudnám mi az elmúlás , Ki szeretteit már rég eltemette, Mikor a fákról ezüstös könny pereg? Én ne tudnám miért búcsúznak a levelek? Ilyenkor,ha újra jön az ösz, Szivembe ismét fájó bánatot üz. Nem, nem kérek több gyászt, Feledés, bánat, szomorúság Utitársaim többé nem lesztek, A szenvedés kosarát ma félre teszem! Mikor egy […]

Posted by
Posted in

Számkivetett, ha számol

Csak azokat a számokat láthatod, Melyekért a szemed felragyog. De ha már tanultál matematikát, Azt jóra is használhatod. Felébreszt, megrémiszt, talán féken tart, Ha szembesülsz olykor számokkal, S meglátod az emberi pusztító bajt: A végóra elfogyóban. (Pápa, 2014. december 18.)

Posted by
Posted in

Társsal… mély magányban

Hétköznapi pszichológia… Társsal a magány, zsákutcába bevezetett, És nem emlékszik ember, mikor is nevetett… Kapcsolat már elvesztette… míves veretet. Hajdanán-danán szép volt minden, tán’ túl szép, Akkor még volt szeretet… immár álomkép. Kikopott azonban már minden, amire mi büszkék voltunk, És mindent felőrölt ez a hosszú, kegyetlen életharcunk. Minden nappal, csak süllyedünk a délibábos öregségbe, […]

Posted by
Posted in

Fagyos haikucsokor

Virágzik a jég az ablakomon, fagyos tél ajándéka. Kihűlt szerelem virága, jéggé dermedt fagy lehelete. Dérré vált harmat fagyos tekintetedtől megdermedt könnycsepp.

Posted by
Posted in

Otthon kell maradni!

Otthon kell maradni! A vírus nem téved. Komolyan kell venned, hogy legyen még sok éved. Otthon kell maradni! Szóljál mindenkinek. Az ostoba ember, nem érti meg, hogy minek. Otthon kell maradni! Sok élet múlhat rajta. Aki tömegbe megy az degenerált fajta. Otthon kell maradni! Az ellenség nem gyáva. De arc nélkül gyilkol, áldozatra várva. Otthon […]

Posted by
Posted in

Ember, ne veszíts!

Kezek nyúlnak az ég felé segítségért kiáltva. Ember hol vagy? Hol marad az álmod? Ez a te világod? Belebújunk a másik életébe és tudjuk már neki mi a jó, pedig ez nem más csupán csak illúzió. Csak az ember egy olyan nyugtalan lény, aki folyton, szünet nélkül mindentől fél. Kiöljük magunkból az érzelmeket, ez bizony […]

Posted by
Posted in

Kéz a kézben

Látom szemed izzó fénye, naponta csak halványodik. Arcod sápadt, derűs éle lassan szürkévé lekopik.   Add a kezembe a kezed, érezd, én rendre őrizlek! Mutatom az utat neked, ígérem jó felé viszlek.   Bíz bennem, szívből szeretlek! Tedd tenyerembe sorsodat! Vigyázok rád és vezetlek, híven karolom álmodat.   Míg létünk van a világban, kéz a […]

Posted by
Posted in

Lány virággal

Mély gondolatok szántanak lelkében, elmerengve befelé lát már. Talán, ha látna se lenne kedvében, teljes lénye az emlékeiben hál.   Szemében tükröződik pár száll virág, amit ölelve kezével összefog. Nincs a felszínen színes valós vígság, a sírás az, amit most visszafog.   Belül öröm ez, nem hitte idejut, rögös úton botladozott sokáig. A boldogság lassan […]