Posted by
Posted in

Óév búcsúztató

Edit Szabó : Óév búcsúztató Szilveszteri mulatságok, minden régi hagyományok élednek fel neves napon, kurta farkú még szaladjon ! Fogd meg gyorsan malac farkát, turcsi orra most még turkál, szerencsét hoz az új évben, pirosra sül kemencében. Szerencsét hoz a lóhere, pláne, ha négy a levele, patkót akaszd a grádicsra hangot nem hallasz házadra! Sok […]

Posted by
Posted in

Óév búcsúztató

Edit Szabó : Óév búcsúztató Szilveszteri mulatságok, minden régi hagyományok élednek fel neves napok, kurta farkú még szaladjon ! Fogd meg gyorsan malac farkát, turcsi orra most még turkál, szerencsét hoz az új évben, pirosra sül kemencében. Szerencsét hoz a lóhere, pláne, ha négy a levele, patkót akaszd a grádicsra hangot nem hallasz házadra! Sok […]

Posted by
Posted in

Pohár a szélben

Hűvös őszi séta közben hajam borzolja a szél. Sajnos most már igen ritka, mint fákon a levél. Őszi napnak sugara simogatja arcomat. Heves szellő úgy fújdogál, mint néha én az orromat. Figyelmemet felkelti egy régi kopott kis pohár, amit ez a bolond szellő mindig odébb fújdogál. Kié lehet ez a pohár és története mi lehet? […]

Posted by
Posted in

Petőfihez

Megint eljött, itt van az ősz, bizony, én is szeretem. Kicsiny erdők színpompája varázslatos én nekem. Kiülnék a dombtetőre, de rég be van már építve. A domb aljához sem mehetek már az is el van kerítve. Beton tömbök csúfoskodnak a régi szép tisztás helyett, növényeknek, állatoknak szinte nem hagytak helyet. Megtébolyult már a föld, katasztrófa […]

Posted by
Posted in

Húnyástól húnyásig

Határtalan mélység ül a szemedben. A könny-rótta utakon kalandozom csendben. A szépség szemedben véghetetlen. Mérhetetlen. Húnyástól húnyásig örökkévaló. Eme könny-itatta, -barangolta barlangocska A paletta megannyi árnyalata. Legyen akár kékesen derengő esteli fény, Vagy mint a tengerbe merített kristályedény, Zöldellő fűszálak friss tavasza, Búzaföldek megcsillanó aranya. A rőt leveleken játszó Nap első sugara, Tán a halk […]

Posted by
Posted in

Boldog Új Évet Kívánok – akrosztichon

Edit Szabó : BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK ! /AKROSZTICHON / B oldogságod mindig keresd, O tthonodban béke legyen, L ásd a világ minden kincsét, D icsérhessed a szerencsét! O lyan szépség érjen hozzád, G yönyörű szép legyen orcád, Ú j lesz éved szerencsével, J árd az utad kedvességgel, É rezzed élet szépségét, V igyázzon rád […]

Posted by
Posted in

Szilveszterkor…

Jövő nélkül nincsen élet, embernek nincs reménye, Szilveszterkor ember kérdezi: a jövő enyém-e? Mint egy szárnyaló, szabad madár, repül életünk tova… Így aztán vele növekszik rég múltunk, éveink sora. Újévkor az új álmok tüzei fellobbannak, Lélektüzeink, mint az új álmok, felrobbannak. Óh, Te hóesés és udvari nagy fenyő, Ti maradtok, de jön egy újabb esztendő! […]

Posted by
Posted in

Ma vége

Eljött! Ma vége az évnek, Ma vége az évszázadnak, Ma vége az évezrednek, Most vége, mi volt mindannak. Sorsom, itt vagyok és dolgozok, Ez mit el nem kerülhetek, Az, hogy én most mit akarok? Ezek a sorosok, életek… Vecsés, 1999. december 31. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Életem a sekk…?!

Versben és TANQ –ban… Régen megtaláltam(?) én az életutam és elvesztettem… Az óta bizony, karon fogott kóborlás az én kedvesem… Így már nekem, régen a sakkozás vele, a lételemem… Még fut bennem a heves véráram, A testem a saját életgyáram! Ha sakkpartinak nézem, ez a csúcsjátszma, De a kérdés, hogy ki lesz a győztes máma? […]

Posted by
Posted in

Átmennék én

Átmennék én tűzön és tüskés bokron, Csak végre a szerencse lenne rokon. Elfajzott vagyok, mert még ő sem szeret, Sőt, ahogy viselkedik, inkább megvet. Átmennék, tűzön, bokron, de nincs hová, Mert szerencse csak integet, hogy pá-pá. Elintézni nem is tudok semmit se, Mert nem jutott hatalom, egy morzsa se. Átmennék én már, és talán bárhová, […]