Posted by
Posted in

Közmondókába foglalva

Ki korán kel, aranyat lel. Nem mind arany, ami fénylik. Harcolhatsz te is a földiekkel. Mégsem juthatsz el mindig a célig. Barátot szerencse hoz, szükség próbál. Nem mind barátod, aki rád mosolyog. Mint rád illő ruhát, az idő kipróbál. Sűrű füstként az életünkön átgomolyog. Lehazudná a csillagokat az égről. Minden csoda három napig tart. Szókoszorút […]

Posted by
Posted in

Égben és mennyben

égben és mennyben fényben és térben veled vagyok mámoros éjben izzó szemmel parázsló szívvel pirosló ajkam mindig a tiéden elrepül érted gyenge kis lényem szerelmet adni a mennyben, az égen szívem szívedben testem testedben szomorú lelkem szomorú lelkedben elégek egyre téged keresve szerelmes szívben szerelemre lesve érzésekben égek tüzes kín a testem fájdalomhullámokon átvisz a […]

Posted by
Posted in

Gyémántkönnyek hullanak

  Gyémántkönnyek hullanak a Földre. Peregnek, potyognak hideg göröngyre. Hallgatom: koppannak, esnek az útra, szomorú könnyek a Földre hullva. Sírok, csak sírok, zokog a lelkem, nélküled szívem hova is tettem? Karodban lenni, átölelni téged, szerelmem izzón lelkedbe égett. Kifolyik, kipereg, múló az érzés. Tenyerem arcodon, simítva becézés. Számon a csókod, lángot szít a szívben, Ragyogó, […]

Posted by
Posted in

Pünkösd paradoxona

Húsvét óta már ötven nap eltelt hívő ember Pünkösdöt ünnepli mit ünnepel az, ki hajlék nélkül kelt öltözete sem igazán ünnepi talán nem is evett már napok óta tiltja a törvény nem lehet koldulni oly sokszor kulcsolja kezét imára de lenéző közöny jut csak neki emberek vagyunk csodára várunk hirdetjük fennen a szeretetet de dühösen […]

Posted by
Posted in

Temető

Temető Ablaktáblák szívzörején játszik a szél, orgonál; hattyúk dala búg az éjben, a fehér köd már szürkén száll – kéményfüst és szív-dohány illata vegyül vele. Juharágak karjai közt suttog halkan a magány, sírkövekbe vésve nyögnek a holnapok, lefejezve már – hóhérjuk volt a galád idő… S főként te magad. Hallani még: almák sírnak, az asztallap […]

Posted by
Posted in

Egy angyallal a metrón

Egy angyallal a metrón Szállok, repülök. Égszínkék repülők sziluettje olvad össze a végtelen szélével. Újságpapírba csomagolva áll sorba számtalan írásjel. Ékezetek hullnak alá; nem bírták a magaslati levegőt. Búcsúzás után kicsit elengedni mindent, mi hozzánk láncolta az illetőt… Felébredni. Hisz tudja, úgy repülni néha elég nehéz, mikor az emberszárnyra a vártnál picit jobban rákövül az ég… […]

Posted by
Posted in

Zordon tömeg

Már üres a nyomor, a meghatottság, Ránk lőcsölték, nincsen jó megoldottság. Hajnalhírre fény szűrődik a leplen, Ez a mai világ és ez végtelen? Fényesség nincs, így már betelt az idő. Fényesség nélkül epedünk, ez minő? Az ég küld-e még üzenetet vagy már, Mert a zordon tömeg, már árnyékként jár. Bízzunk benne, hogy nem csak az […]

Posted by
Posted in

Nemzetközi Szentgyörgy Lovagrend Himnusza

Szentgyörgy lovagok vagyunk, rendtagok, Hétszáz éve újulnak lovagok. Mi, soha nem tagadjuk meg magunk, Hétszáz éve jó oldalon vagyunk. Rend, szeretet, lételemünk; fontos, Rendszeretet, ami nekünk fontos. Fekete leplünk mögöttünk uszály, Szeretetet, jót hirdetnünk; muszáj. Szeretetünk a szegények iránt, És az elesettekért, megkívánt. Feladatunk, élő hit védelme, Morál védelme, lovag érdeme. Lovagok vagyunk, becsületesek, Lovag […]

Posted by
Posted in

Természet…

Európai stílusú haikuban… Kis medvebocsok Verekszenek. Életet, Így gyakorolják. * Ha esik eső Csak ázzál és hadd essen. Ez élet rendje. * Isten hozott Ősz. Vártam, tudtam, hogy eljössz. Lesz még hideg is. * A tél jéghideg, Ágról a jégcsap lelóg. Messze még a nyár. * A részeg éjben, Árokban henteregnek. Reményt vesztettek. * Ülünk […]

Posted by
Posted in

A lelkem útra kél

Mikor a lelkem útra kél, Elkíséri az esti szél. Mikor a lelkem jót remél, Halkacskán… zúg az esti szél. Szemem az alkonyat tűzébe réved, Oly szép, hogy az esti szél is eltéved. Lelkem azonosul a naplemente fénnyel, És szárnyal… szárnyal, a magasba zúgó széllel. Vecsés, 2012. május 11. – Kustra Ferenc József — pályázatra készült, […]