Posted by
Posted in

Kifüstölt méhkas

A „nincs” filozófiája… Üres vagyok, mint egy kifüstölt méhkas Vagy mint egy ázsiai éhező has. De én vagyok a hibás. Tudom, érzem, Már nincs veszélyben, mert nincsen is létem. Én ellenséges vizeken evezek, Vagy csak egy sűrű rengetegben megyek? Mindegy, ha a környezetem biz’ nem jó, Valóságom kárhozat, mint a faló. Környezet nélkül mindenki csak […]

Posted by
Posted in

árván álló…

árván álló kőkereszt út hajlatán évek óta fogva tart és nem ereszt ezeréves a hitpróba álszent ember hitbe bújva tipor ma isteni törvényt hamis érzés kántált ima látszatra méri az erényt látszatra méri az erényt hamis érzés kántált ima tipor ma isteni törvényt álszent ember hitbe bújva ezeréves a hitpróba fogva tart és nem ereszt […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Megérint a Végtelen…

Rózsa Iván: Megérint a Végtelen… Mikor először megérint a Végtelen: kicsit fáj… Úgy érzed, reped a tüdő, hasad a máj… Aztán, amikor másodszor: leolvad rólad minden háj… Nem érdekel többé holmi földi birkanyáj… Fent lebegsz, más innen fentről a táj: Nem is integetsz, hogy viszlát! Vagy bye-bye! Már a lélek beszél, nem kell ide száj: […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Úgy vártalak!

Rózsa Iván: Úgy vártalak! Hát, újra itt vagy! Úgy vártalak, kedvesem… Csak aztán itt is maradj… Ne pénz számítson: érzelem! Budakalász, 2018. szeptember 3.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A nélkülözhetetlen?

Rózsa Iván: A nélkülözhetetlen? Sztálin nélkül is boldogultak az oroszok: Később már nem is voltak annyira gonoszok… Hitler nélkül is talpra álltak a németek: Igaz, a második vesztett háborúba majd’ belegebedtek… Te sem vagy nélkülözhetetlen, te kis senki! Röhög már rajtad, ki számít, majd’ mindenki! Elhúzol majdan egy másik, való világba: Hiányod meg bánja az […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Hullanak könnyeim…

Rózsa Iván: Hullanak könnyeim… Bimm-bumm – egyszer csak valaki lelő… Jaj, hogy hullanak érted könnyeim… Az igazság pillanata egyszer eljő! Nem a te véreid, magyarok, az én véreim… A magyar társadalom gyerekből felnő! Budakalász, 2018. szeptember 3.

Posted by
Posted in

Létünk a csillagok között

Edit Szabó : Létünk a csillagok között / Variációk a témára / 1. APEVA Az élet még tiéd, halálodban örökkön élhetsz. Egy élet, egy halál teremtőtől mindenkinek jár. 2. HAIKU a halál kivár lelked mélyén akarod, várj, reád talál ” a lelked mélyén égi csillagokba vágysz, halálod után ” csillagok útján Tejút fényességében visszatér élet […]

Posted by
Posted in

Alig uralkodok magamon

Most megmagázom magát… Vágyom, hogy csuszogjak, a hason, Alig uralkodok magamon… Maga oly’ őrjítő, Gyűrődő lepedő… Férjezett! És az én farkamon? Hason csúszni jó! Alig várom! Legyen takaróm, azt imádom! Őrjítő a méret… Magához igézget… Most időm van… Csak Önt kívánom! * Nem bírom viselni, hogy másé, Velem kéne a hacacáré… Hasunk, egybeizzad, Lelkünk összeakad. […]

Posted by
Posted in

Ha már nem létezem

Edit Szabó : Ha már nem létezem Ha már nem létezem, talán még érdekel, mennyország vagy pokol, megakad, rostokol. Kék égben fennakad, lélekként ott ragad, választ- új testet, mában lesz élete? Csillagok ragyognak, lelkembe suttognak, múlik az életed, a tested porrá lesz. Emberek szívében, gyermek emlékében megmaradsz örökre, szemfedő fölötted. Sírhantod készen áll, bizony oly […]

Posted by
Posted in

Szerelmi… csendélet?

Gyöngyfény-színű ajkaid remélem a csókomra vágynak Ugyan, szeressük már izzadtra egymást… test és a vágyak… Még hiány van, nincs itt az ölelésed, pedig -csak miattad- felajzott vagyok, Fura mi? Pedig csak a szerelmi életünk teljesüléséért harcolok. Holdvilágos, magányos éjben szerelmedre vágyom, Testembe szorult vágyak a gyászom. Vágy Gyötri Testemet. Hiányod fáj! Katarzisra vár. * Szinte […]