Posted by
Posted in

A kanadai Bow-tónál…

Mindenütt pára, örvény, árnyékok, Köd-gomolyból néha, nagy hegycsúcsok, És hihetetlen magas sziklafal. Ezt látni felér egy szép álommal. A mélységből előtűnik a tó, Látványához nincs hozzáfogható. A vize varázslatosan szép kék, Csípem magamat, mintha álmodnék. A hegyekben a Bow-tónál ilyen, Lelki szemeimmel látom milyen. Mert biz’ ez nekem marad csak talány, Mi látható Kanadában; talán. […]

Posted by
Posted in

Vonal…

Európai stílusú haikuban… Telefonálnak Egymásnak, de megszakadt. Vonalszakadás. * Utazás jeggyel, Legális utas leszek. Vonaljegy oda. * Tartsa vonalat, Mondja partner… én várok. Utóbb, megszakadt. * A bakter, vonal Vizsgálatra ment. Majd jön! Vasútbiztonság. * Egyenes vonal, Kockás papíron ferde! Szemmértéke rossz! * Részegnek vonal, Hiába is egyenes. Ő, görbén halad. * Egy vonalzóval Adták […]

Posted by
Posted in

Az észak-afrikai el-Káb kikötője…

A sivatag pusztaság, nyomasztó, végtelen, rettenetesen, Homok mindenhova beférkőzött, zoknijukba is rendesen… A tébolyult nap a hátukra ráragasztotta az inget, Aztán szikkasztott és így elérte a deszka keménységet. A nap a hőség aranypalástját, mindenre ráterítette, Szárazságot növelte, életlehetőséget majd’ elvette. Valaha pihenője volt, Kairó jómódú lakóinak, Nyílegyenes főutca vágja ketté a várost, neki, partnak. Abrahimia… […]

Posted by
Posted in

Semmi 2

Feldúlt reggeleknek némaságában várok egy megszokott, szerető szóra, mely fölrepítene magasba, égbe, s ajtót nyitna a valóra. Várom ébredésed mélyülő neszeit, hajnali zajoknak örömhangjait, s a pillanat széthullott darabjai között a szívedet, mely úgy érzem: ellökött. – Ó, Istenem! Ma áthallik lelked mindenen. Ha itt lennél gyermekem, pompás lenne a pillanat, s a szétgurult perceket […]

Posted by
Posted in

Mosolygó léttel…

Meg kell már törni a vörös, hajnali, bús csendet, El kell kezdeni a mára kiszabott új létet! Minek rettegni az esőfelhős, vöröslő hajnalokat? A mosolygó léttel várjuk a következő új napokat… Ne higgy ma már a régen volt meghazudtolt ígéreteknek. Elő kell venni a belsőből fakadó, saját terveket. Angyalok! Este imádkoztam, mély hittel hozzátok! Ma, […]

Posted by
Posted in

Az országúti vándor

A hajnali köd nesztelenül, lassú léptekkel Oson át a nyálkás, a nedvességtől csöpögő Útszéli fák között, versenyez a kikelettel És a betonúton mutatta, hogy ő az erő. Az út olyan lett, mintha egy termoszból Gőzölgő, forró kávét kilocsoltak Volna, hogy ki ne lássunk a köd sugarából És az úti vándorok lassacskán haladtak. Korán keltem, úton […]

Posted by
Posted in

Tombolt a szél…

A csendben, halkan hulló esőnél nem protestáltam, A csendben halkan hulló eső ellen nem ágáltam… Egyszerűen nagyszerű, fantasztikus élmény volt, A béke és én beteljesedtünk, akkor és ott. No, de most! Zúg a vihar, és tombol a szél, Japán akácfánk a békességről regél, De vihart ez nem hatja meg, Csak támad, közben nem piheg. Nem […]

Posted by
Posted in

10 szavasok – 1.

Új szépirodalmi irányzat. Kritérium: a versnek 10 szóból kell állnia és rímeljen! Télen hideg van, Házban meleg van. Rekedt énekes Hang, különleges! * Hóesés, pelyhek, Mind-mind hidegek. Kéményből füst jő, Mikulás jő! * Bicajozni jó! Ez sportolásnak való! Tandem? Kemény! Hegynek felfele, remény… * Szereptévesztés, öntudatkeresés, A szükségletek elégítettek? Menopauza! Már a nő kora. * […]

Posted by
Posted in

Négy évszak

A tél mozdulatlan, fagyos, Tavasz, bizsergős, csiklandós, Nyár, rekkenő, sikamlós, Az ősz meg esős, borongós. Budapest, 1997. március 4. – Kustra Ferenc József

Posted by
Posted in

Rettegés

(vers) Vérfagyasztóan különös ez a zajos csend! Lelkem nem találja helyét, békéért esend… Mond, szeretett csend, hol hagytad el a fegyelmed? (apeva) Úgy Tűnik Csend honol, Oly zajtalan, Ám csak külsőleg. * (haiku) Idegen, rideg Oly’ élettelen minden. Belsőm gyötrelmes. A Lélek Vergődik, Bizonytalan, Nincs már nyugalom. (Vers) Fekete felhő a csillagok csendes takarója, Ezzel […]