Libator
Posted by
Posted in

Libator

Nem túl régen, hajdanán Libát tömött jóanyám Szemen hízott a liba Nem volt abban még hiba Ha beköszönt november Guzsalyban már a kender Márton napján mik vannak? Levesben a libanyak Mindjárt itt a libabál Liba combja pácban áll Serceg már a libaháj Zsírjában sült ki a máj Tepertő vígan pirul Kedvünk derűre virul Libasült az […]

Posted by
Posted in

Halottaimnál…

Pislákoló kicsi fények árnyjátékát nézem, Az arcod vonásait szeretettel felidézem, Lefolynak a gyertyák és elfogynak az életek, A kis gyertyafüst száll, de fájdalmaink élesek. A gyertyák is majd csonkig égnek Szívemben fájnak az emlékek. Téged már nem hív a létnek szép szava, Befogadott az ég csillagos tava. Az ősi hitű gyertyaláng rívón Pislákol, látom megannyi […]

Posted by
Posted in

Félni

Félni, mire vágysz! Keresni, mit nem találsz, Sírni, ha jó, s nevetni, ha fáj! Fojtogat a szenvedély, Alulmaradni nem akarsz, Harcolsz, s tán túléled… De végül mégis belehalsz. Eltűnsz, elhamvadsz, Nem leled önmagad, Értelmetlen, üres, Reménytelen úton haladsz. Olykor jön a napsugár, Mely feltölt,de elvakít, Biztonságot ígér, De aztán mégis elzavar. Hinni? Nem mersz már! […]

Posted by
Posted in

Teremtés

Lágy sóhaj, harmatos ajak, Halk szó, csend és félhomály. Gyönyör, élv, összeérő száj. Suttogás, apró nesz, szívdobogás. Eggyé váló két test, mosoly, elalélás. Valami suhan. Új élet fogan.

Posted by
Posted in

Vallomás

Elhalt a nesz a lomb között, Megült a csend a csúcsok fölött. Az alkony bíborra festi a levelet, Sötétre mázolja az életet. Szív! Három betű, s egy világ. Kinek szomort, kinek gyönyört ád. Egy szó melyben benne lehet egy élet, Szív, melyben fájdalom éget. Bús roskatagság, mind a szív titulálja, Tövist terem a szerelem rózsája. […]

Posted by
Posted in

Függöny

Állok a parton az esthomályban Nézem a vizet: s benne liget fája, Előtte: kedvesem orcája S rajta: apró kicsi szája. S én ugrok csókot adni rája. Gyors a kő, ölel a halál lánya. Lemegy a függöny egy szerelmi drámára.

Posted by
Posted in

Hódolat

Gyerekkoromban hallottam egy mesét, Egy kapuról, mely mögött él egy lény. Ősz már, de ha felemeli szemét, Megjelenik a sötétségben a fény. Elindultam, hogy megkeressem, Mentem fel egy nagy hegyre Melyen már a nap virít deresen. Megláttam! Rátettem kezem a kilincsre. Nyílik a nagy ajtó, jön a fénysugár. Lehajolok, megcsókolom kezét, a reszketőt. Kétmillió éves […]

Posted by
Posted in

Intés

Nézd a hajnal vörös sugarát, Nézd a bíborba borult fát. Szívd be a föld felszálló illatát, S ne töröld le szemednek harmatát.

Posted by
Posted in

Fekete lélek – Fehérben élek

Edit Szabó : Fekete lélek Sötét a lélek, nincs benne élet, önmagának él, többet nem remél, akaratában, gondolkodásban első az egó, felnőttként ez jó, fekete lélek, fekete élet, mosoly nem éltet, gondolat mélyben. Edit Szabó : Fehérben élek Virul az élet, indul a szépnek, nyitja a lelkét, csillaga felkél, közös akarat, közös gondolat, tiszta a […]

Posted by
Posted in

A búcsú percei

Edit Szabó : A búcsú percei Pályaudvar peronján búcsúzik az idős pár, ablakban a kecses hölgy, múlt századtól elköszön. Vonata is régi már, kortalanság, nincs határ, kocsi végén kalauz, nézi, hogy a füst elfut. Gőzmozdony a javából, az éveknek sodrából, kockakövön áll az úr, kiskutya marad társul. Kalap nincs az ősz hajon, a markában kalpagol, […]