Posted by
Posted in

A természet víztükörben

Edit Szabó : A természet víztükörben . Folyóparti naplemente, visszatükröződik fénye, ága látszik minden fának, a víz parti csalitosnak. . Lebukó Nap visszaköszön, árnyas fényt ad, mint egy tükör, ég alján a fénye csillan, madárszárnyak sora villan. . Hazatérnek nyugovóra, az éjszaka bujdosója fészküket meg ne találja, életüknek ez a vágya. . Elpihen a folyó […]

Posted by
Posted in

Átölelem a természetet

Edit Szabó : Átölelem a természetet . Átölelem az életet, hálát adok természetnek, hulló levél nem a könnyem, boldogság az én örömem. . Fénylőn süt rám a Nap fénye, fürdőzöm a szépségébe, sárgás levél hull a fáról, vágyaimat én szolgálom. . Parknak szélén óriás fa, a leány a kezét nyújtja, fel az égi messzeségig, letérdelve […]

Posted by
Posted in

Félárnyékos – sötétben

Életvízió Az életem, félig árnyékban, félig meg sötétségben tart! Árnyékban is csak azért, hogy mondja, sötéttel is betakart… Az életem, félig árnyékban, félig meg sötétségben tart! Őszbe borult életem… A Nap sem cirógatja lelkem. Sötétség ölel. Árnyékos oldal jutott nekem, Bánatomba belevész lelkem. * Az életem, szélárnyékban tart, hogy viharba lökhessen, Rajtam kacarászva, a kényuramként […]

Posted by
Posted in

Nem én döntöm el

Edit Szabó : Nem én döntöm el . Költő vagyok? biz’ ezt nem én döntöm el örömmel írok, hisz szavak köszönnek, megindul kezem a fehér papíron, lelkemből szabadulnak a sóhajok. . Látom a természet élő életét, vágyom leírni a csodák szépségét, virágok nyílását, bimbó fakadást, világot átszövő megújhodását. . Csoda szép festmények megérintenek, boldogan képzelem […]

Posted by
Posted in

Ujjong a harang

Hétköznapi pszichológia… Halottak napja… Harang szólít! Emlékek elevenek, időmúlás nem gyógyít, Könnyeket tódít. * Ujjong a harang, hogy újfent dalolhat, Sorok közt a fájdalom, csordogál. Halottainkra, már harangszó sem hat. S Fájdalom, lelkünkben is csordogál. Halál magában örül, ha kaszálhat… * Halottaink nem hallják… harangszót… Fagyos könnycseppet pattanót. Halál kondít lélekharangot. Vecsés, 2017. június 5. […]

Posted by
Posted in

Révület

Édesanyám kékes-fekete alakja Ahogyan Sakamoto zenéjében tükröződik A képernyőn a sivatag vörös hullámai A Világfa egyik levelén állok Gyógyító cseppek záporoznak rézsútosan Sötétbarnán olajosan takarva a Szürke eget, amely alatt Hátam-nyakam inában, húsában Elalszik a bősz gyulladás. Ideálmodtam magam én, a látomás. És édesanyámhoz sok évvel ezelőttre, Ahogyan ecsetje a deszkára varázsolja A kis kertkaput, […]

Posted by
Posted in

Ungern-Sternberg katonája

Szipajlo ezredes nevetgél. Vörösbe fordul az alkonyati táj, A mongol gyepű messze elmarad. Magunk mögött hagytuk a Szelengát. Tibetbe tart a menet felszabadítani Szent-Oroszországot sírba taszítani Bolsevik horda nem fogja. Messze már a Szelenga hűs partja. Szipajlo ezredes nevetgél. A báró hallgat. Lován oly konok, S körül veszik a narancsszín lámák, Alkonyi fényben palástjuk lobog. […]

Posted by
Posted in

Ars Poetica

Szerelmes vagyok az alkotás folyamatába A megkattant hévbe, ahogy a billentyűk Kezem alatt idomulnak, szavakat raknak ki, Ujjaim meghosszabbított idegszálak A koponyámból menthetetlenül kimászom És elterpeszkedem a világon csak én vagyok Nincs korlát, hisz majd legfeljebb nem mentem el… Vagyok teremtő, s lehetek megtartó vagy pusztító, Brahma, Visnu és Siva egy testben bármikor Összeáll a […]

Posted by
Posted in

Őszi reggel

Korán reggel, ázott, Immár őszi úton sietünk dolgunkra. Őszidő vágtat nyomunkba. Csoszogás is hallatszik… Egy fázós hajléktalan indul, kukázó útra. Enne, keresgél… romlott múltba. A vándormadarak sehol! Itt már nem csivitelnek, nem tojnak, messzire repültek, Tavaszra, új életbe érkeznek… Vecsés, 2018. október 29. – Kustra Ferenc – íródott; farkasfog versformában, amit én alkottam meg. 3 […]

Posted by
Posted in

Elmúltunk

Hideg van. Nagyon fázok. Most úgy odabújnék ölelő karodba! Takarómat magam köré tekerem. S visszatérek a boldognak hitt tegnapokba.   Hogy szerettelek! Úgy szeretlek! Arcod csodálatába gyakran feledkeztem. Ma meg csak siránkozok miattad. Ebben a játszmában én nem nyerhettem.   Elmúltunk. Olyan hirtelen. Pedig ezer tervünk volt a holnapokra. Számolom a meg nem élt pillanatokat. […]