Posted by
Posted in

Rózsa Iván: “Boldog” békeidők

Rózsa Iván: „Boldog” békeidők… „Hulljon a férgese!” – mondják ott, fent a férgek; Pedig nekik kéne hullniuk, s nem az értelmesebbjének… Ha kannibálok vannak hatalmon, emberhúst árulnak a piacon: Ez lesz így jogszerű; s ki nem zabál velük, messze szaladjon! Budakalász, 2019. október 26.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Szétfoszlott álom

Rózsa Iván: Szétfoszlott álom (Bada Dada: Zuhanó cserepek az Oscar-díjra, avagy a síró pingvin) A virágcserepek a mennybe mentek; A pingvin-mókus a földön ragadt. Hiába sír, kiabál, csak bereked; Segge visszahúzza, hisz nagyon dagadt… A virágcserepek az Oscar-díjra és fejére zuhantak; Így a pingvin nem akar már talmi díjat. Most már Ő is a mennyben […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Nem játék, élet!

Rózsa Iván: Nem játék, élet! Az omnipotens pantokrátor; Korántsem szemfényvesztő pankrátor. Véresen komolyan tette a dolgát: Bár a végeredményt nála is előre tudták… Budakalász, 2019. október 20.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Maradjunk emberek!

Rózsa Iván: Maradjunk emberek! A sivatagban a tuareg: A jövőjén kesereg… Az Akropolisznál a görög: Egy dór oszlopnál ücsörög… Múlt és jövő egyre megy: Mohamed a hegyre megy… Vagy a hegy megy hozzá: Csak ne váljunk állatokká! Budakalász, 2019. október 19.

Posted by
Posted in

Nem lehet

Egyetlen levegővétellel gyűjtök erőt. Beszívom, s minden porcikámból a szívem felé terelem az érzést. Ott összegyúrom. Egészen kicsire, magamban tartom, szeretgetem, aztán egy újabb mély levegő… és kifújom. Bele az összekulcsolt ujjaim közé, csendben, észrevétlenül. Belesúgom izzadó tenyerembe azt, ami nem lehet a világé. Se az enyém. Két szó csupán. Belesúgom… Megvárom, míg a suttogás […]

Posted by
Posted in

A saját háborúd

Szítsd a saját háborúd! Aknádra lépve robbanjon a béke! Tankod legyen az öröm, puskád mosolyod! Ejts túszokat, kikbe a jót beoltod! Székedhez kötözve ordítson a rabság, kínlódva haljon, méreginjekciót csak a gyűlölet kapjon! Atombombád füstjében gombaformát a szeretet öltsön! Szórd szanaszét az empátiát, mert odaát csendben ringatózva az Isten már könnyet ejt látva káoszát…

Posted by
Posted in

Hadd legyek

Elegem van a körvonalakból! Elég a sejtekbe zárt énből! Elég volt a börtön! Hadd legyek végre pára, ami elnehezíti a levegőt! Hadd legyek zúzmarát őrző dermedt faág! Hadd legyek az üvegen megfoganó jégvirág! Hadd legyek én a korty víz, ami életben tart! Legyek a szájak szegletében megbúvó mosoly! Leheletnyi bűnös gondolat… Legyek az izzón sercenő […]

Posted by
Posted in

Halottainkra emlékezünk

Porból valánk és porrá leszünk? Porrá lesz a földi porhüvelyünk… Mi még csak valánk, de meddig? Szeretteink, már nem újrakezdik. Sírkertnek hívják a lakhelyüket Ott lelték meg végső nyughelyüket. Szeretteinkről szólok, emlékezésül, Könnyes szemmel emlékezünk, keményül. Szeretteink már itt laknak, véglegesen, Itt is maradnak, most már ténylegesen. Így mi járunk hozzájuk, halottak napján, És év […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Nun sex monk rock

Rózsa Iván: Nun sex monk rock (Hommage à Nina Hagen) Abszolút koncentráció, Transzcendentális meditáció; Ez a rendszer ugyan kinek jó?! Nonszensz lett a való… Nun sex monk rock: Mindenki csal és lop… Rádió Jereván most Kossuth Rádió: Hans Ivanovics Hagen nekik nem való… Tehetetlen árnyak-lények: Lassan már mindentől félnek. A nagyvezír a legnagyobb tahó: Ez […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Magam magam

Rózsa Iván: Magam magam A magam egyszerűségében elég bonyolultnak tűnök… De előbb-utóbb tán még Istennek is fel-feltűnök… A magam bonyolultságában az egyszerű lények csak legyintenek rám: Pedig egyszer eljő az én korom, hisz ez az én hazám! Budakalász, 2019. október 18.