Posted by
Posted in

Az a fránya idő… 1/2.

Az idő, elgondolkoztató… (vers) Nézem, hogy absztraktokat fest a fránya idő, De nem tudom megfejteni, hogy ez meg minő? Az esti alkonyatban is formákat rajzol, Az éjszakai vaksötétben sem araszol… * (3 soros-zárttükrös) Nem tudhatom, hogy mit kezdenénk idő nélkül, A múltunk sem volna elérhető emlék nélkül, Nem tudhatom, hogy mit kezdenénk idő nélkül, * […]

Posted by
Posted in

Lélekrészletek…

Hétköznapi pszichológia Lélek-azonos Emberek, egy nagy közeg. Akarategység! * Az együttélés Gúzsba kötve táncolás… Élet a bilincs. * Gyötrelem úton Sirám a világítás. Nehéz belátás. * Lélekidomár, Szeretetostorral üt! Lélekdobogón. * Megfagyott mosoly, Arcból torz álarcot ír. Nincs szimpátia. * Holdfogyatkozás! Kapcsolat, fénytelen árny. Árnyék, sötétben. * Vitázók heve Elfogultság! Éreztet. Segítő kéz nincs. * […]

Posted by
Posted in

Elillan az élet…

Idő, folyamatosan halad, a múlt már csak nyomokban… Elillant az élet, mint a kiloccsant víz a homokban. Sivatagban víz nélkül, embernek minden eszébe jut, Még a múltja is, de nem tudja, hogy víz nélkül meddig jut… Száraz erdőben a kirándulás nagyon veszélyes is lehet, Ha rossz emberek mindent gyújtogatnak, nem kímélik életet… Ősembernek valaha a […]

Posted by
Posted in

Az életről…

Emberben bízni, Nagyon rémes gondolat. Kárát szenvedtem! * Bámulok. Csak úgy Látom világot, hazug… Mit hoz a jövő? * Az élet álom, De oly’ mint egy rémálom; Kéne ébrednem. * Érzelem völgybe Tombol lelkem mélysége; Mást nem érdekel. * Siker, mi kerget! Utol nem ér, nem siet. Csak megyek tovább…. * Magam vagyok én Kívül-belül […]

Posted by
Posted in

Az életperc…

A poéta meditál… Életperc, végleg belefagyott a párnámba, Én meg aztán belestem az életármányba… Most nem is tudom, hol vagyok, mely tartományba? Lélekhullámaim csapkodják a partomat, Ilyen párás zajban, nem hallom a hangomat… Nézek körbe… keresem üldöző vadakat. Mit ér a poéta ma, Ha nincs neki holnapja? Vagy feledett a múltja… Mit ér a költő, […]

Posted by
Posted in

Jöjj, Daniella!

Homokvárba jöjj, Daniella! Mint várkapitány, várlak még ma. Szerelmed élvezném. Szeretnél? Szeretném! Szerelemhajón ússz, váramba. Öreg erődöm a szerelmem, Rozsdás kapuja menekvésem. Bőrpuskám töltve van, Harcra is készen van. Lepedőfront hív, szerelemben. Gyorsan gyere, légy harcostársam, Hizlald fel az öreges májam. Simogassuk egymást, Kitalálunk még mást… Imádom… lepedőm-vasaljam. Vecsés, 2019. július 9. – Kustra Ferenc […]

Posted by
Posted in

Balaton-parti gondolatok (Szigligeten)

Ligeti Éva Balaton-parti gondolatok (Szigligeten) Kergetőző hullám-sorok hátára a napfény csorog, szikrahálóként terülnek habcsillámok, s elmerülnek. Most a partról körbenézek, csodás tájból csemegézek, feltöltődöm a látványtól – nincs ilyen szép sehol máshol! Nap korongja tüzesedik mikor nekiveselkedik, s égen a sok felhőgyerek követi a fellegeket. Dörög, csattog Dörgicsénél, villám-kábeleket csévél az ég ura, s nagyot […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Nem adtad az agyad!

Rózsa Iván: Nem adtad az agyad! (Bada Tibornak, posztumusz) „Mint Dada destroy dekrétum!” – Így kellett ennek lenni, punktum. Hol lehetsz most Bada; pokolban, mennyben? Szerintem; ott, ahol lányok zsongnak; mindkét helyen… Nem adtad az agyad a másvilágon sem: Sem Istennek, sem Sátánnak; senkinek sem… Tisztel mindkét játékos, mint független művészt: A seggnyalók büntetése viszont […]

Posted by
Posted in

Tér közepén acélszobor

Edit Szabó : Tér közepén acélszobor . Kihalt szürke a táj, valóság talaján csak egy szobor áll, szögletes alapján. . Oszlopon lámpa ég, világít lefelé, ember neki dőlve mereng a semmibe. . Támaszkodik mélán, vágya is volt talán, keménykalap arca, vonását takarja. . Kockakövek körbe, könyvet tart a keze, látja a betűket, szíve vajon lüktet? […]

Posted by
Posted in

Tengetem végtelen életem…

Tengetem, végtelen életem… Végtelen életem, tengetem… Életem végtelen, tengetem… Ezt nem! Nekem ez elegem… Életben szerencse szerepe fergeteges, Nekem nem lehetne életem elégséges? Nekem nem megy, nekem nem szerepel, de Életem mentes lenne… helyes cselekedettel. Mézes méhecske, legyek, repkedve, de Nem, én rengetegben megyek, epekedve. Ellenséges tereken megyek, ezeken evezek, Éktelen élet tengerén… rengetegben elveszek. […]