Posted by
Posted in

Hazugság

Egy apró cseppel kezdődik, Majd tócsává erősödik, Később eső támad felette, És már egy tó áll helyette, Mely patakká növi ki magát, Elkezd hullámozni, aztán Egy apró, rossz mondat, és mint Pohár bor, mit most öntöttek ki, Lassan kezd lefelé folyni, Végül mederbe torkollik, Aztán magasról zúdul le, Mint egy vízesés, végzeted lesz.

Posted by
Posted in

Küzdelem

Gyötrő kínok után, porba ejtett tervek. Hiába való tettek, romba dőlt álmok.   A remény didereg, nem akarja feladni. Döngetnek nála is, alig bírja  tartani.   Újra neki lendül, viharba ütközik. Sötét orkán tombol, küzd, mindhalálig.   De még így is semmi. Nem változik a sors. Csak a hit ad erőt, ezt végig küzdeni.

Posted by
Posted in

Meddig?

Már örömben nem osztozik, bajban néha még kapaszkodik. Ilyenkor a sóhaj tovaszáll, a boldogság- rezgést rezonál.   Azonnal hat, de az ész nem tudja palástolni, hogy mennyire fáj. A kín között száraz lesz a könny, elsorvad a vágy, nincs remény.   Meddig? Meddig lesz ez még így? Míg a lélek ki nem száll? Az összeroncsolódik […]

Posted by
Posted in

Ellopott boldogság

Álom volt, gyönyörű, közeledő vágy-öröm. Hitet, energiát adó, homályból csillanó fény.   Még nem mutatkozott, csak felvillant hirtelen. Megmaradt, de kioltotta a várakozás örömét.   Fátylat nem lengetett. A pillanat bűvölete még elő se bukkant, már tétován tovaszállt.   Alig érinthetett meg. Elillant, mint egy varázslat. Magával hurcolta a beteljesületlen vágyat.

Posted by
Posted in

Nem csak egy alkalom

A hála virágait szedtem össze egy csokorba. Köszönetem jeléül nem csak egy alkalomra. Te vagy, ki mindig meghallgatja panaszaimat. Mindig te jelented ilyenkor a vigaszomat. Ha tanács kell hozzád mindig fordulhatok, lelkemnek gyógyír ahogy simogatod. Köszönöm, hogy vagy nekem évtizedek óta, nem is hasonlítható hozzád a pszichológia. Az élet sötét foltjaiban világosságot adsz. A világosságban […]

Posted by
Posted in

Van… kinek?

Van kinek annyi fénye és meleg van, mit a gyertyája ad… Van, hogy a csatába, papír talpú bakancsba vonul a had…. Van, ki csak úgy meghal és még koporsóra sem telik… Van, kinek sok van, a kutyája is szalámit eszik… * Erdő fái közt Is jó lehet kilátás… Magasles… magas. * Siker útja a Sok-sok […]

Posted by
Posted in

Klotz Mária: születésnapi vázlat

Klotz Mária: születésnapi vázlat csodás napon szült meg édesanyám a magyar kultúra napján akkor még nem ünnepeltük szép napokat reméltünk ahogy mesélte, kemény tél volt ő mégis dalolt egy teherautó vitte a dorogi kórházba ott hozott engem világra nőttem, növögettem öregedtem, öregszem nem bánom minden ráncom az enyém mindegyikhez fűződik egy remény vagy munka, bánat, […]

Posted by
Posted in

VALAHOGY MEGÉLNI A HOLNAPOT

VALAHOGY MEGÉLNI A HOLNAPOT   Tegnap a mádból csak akkor lehet, ha megéled te is a holnapot. A hazugsághoz mért adod neved, ha érte üres sírköved kapod?   Ma az ocsmány beszéd szalonképes, büszke rá az irodalmi kánon. Ma gyilkosért ég az örökmécses, áldozatát emlékekbe zárom.   Epét okád a kimosatlan száj, az agy fölemészti […]

Posted by
Posted in

A KIFESTŐKÖNYV

A KIFESTŐKÖNYV   Hol is hagytam tegnap abba? Lassan megtelik a mappa a befejezett álmokkal, de van pár hiányos oldal, aminél sorsom nem hagyta   föltenni i-re a pontot. Abba kellett hagynom pont ott a kontúrok meghúzását, ahol a jövő majd rálát arra, mit kezem alkotott.   Naponta festesz egy képet, színeseket, feketéket, a vélt […]

Posted by
Posted in

Napi elmúlás

Versben és apevában meditált a szerzőpáros… Esteledik, napi elmúlás közeledik Lassan, az esti sötét is itt lesz, feldereng. Még látszik, hogy a dombon a vár magasodik, Nehéz nap után, megy és kicsit, elszendereg. Nap Korong Alant jár. Est sötétje Közeledik már. A dombról búcsút Int ódon vár. Lassan rá Álom Hull. * Percek felébrednek, hogy […]