Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Súlytalanság

Rózsa Iván: Súlytalanság Fent az űrben súlytalanul… Lent a Földön súlytalanul… Fent lebegni, mint valami madár… Lent senki sem mondja: „érted kár!” Budakalász, 2019. szeptember 27.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Hazug…

Rózsa Iván: Hazug… (Haiku-változatok) Hazug istenek Hazug prókátorai Szájából sár dől… Mindig a rossz győz: Hazug most is a világ – E dimenzió… Hazugságok és Féligazságok mocska Zúdul egyre ránk… Hazug emberek Az igaz mondatokat Is csak szajkózzák… Az igaz ember Sohasem fanyalodik Hazug tettekre! Hazug mondatok Tagadása, nem biztos, Hogy már igazság! Bután hazugot […]

Posted by
Posted in

Este a gangon…

Este a gangon, csak ülök én csendben, nem rombolom a rendet, Sötétben templomi harang szól, halkan meg is töri a csendet… Körbenézek, sötét pillanat elvarázsolja a lelkemet… A kettő együtt olyan szép, hogy kicsit leteszem a pennámat, Hátradőlök, és élvezem, mit a láthatatlan nekem nyújthat… Csillag bár világít, de a sötét valahogy olyan élő, Az […]

Posted by
Posted in

A csend…

Életvízió… (Bokorrímes) A csend hangja, kopott nemez papucsban jár, Hogy kopoghat a kövön, arra nagyon vár… Látszik, hogy egy kőfal mögött, megállt immár. (Septolet) Papucsban járna, Csendnek hangja, Ha Volna lába. Toporogna, Ha járni tudna, Sőt még kopogna… * Hangja… nem is létezik, talpa alatt kő csikorog, Nyekergésre az arca, vérfagyasztóan vigyorog… Leül egy padra […]

Posted by
Posted in

Távozás

Távozás (Nagymamám emlékére) Elszállnak a fürge évek, gyorsabban mint gondolnánk, Hulló hajad fakó fénye meglibbenti az orgonát. Eldöcögött a hosszú élet, végtelen síneken tovább osont. Távolba nézve vonat alak sejlik, mint a szürke köd magába font. A közeledő szerelvényt fekete mozdony húzza, A kocsik színét az élet már tarkára mosta. Látni ott keserűt és szépet, […]

Posted by
Posted in

Szögletes füstkarika…

Versben és HIAQ –ban + TANQ –ban… Ha dohányoznék, kanyar füstöt fújnék erre… csúnya világra… Lenne még szögletes füstkarika… cigi csonkot dobnék mára. De, hiába akarom, nem megy ebből semmi sem, Én biz’ nem dohányzom, ez nekem nem lételemem! Egyenes uborka. Disznóknak gumijátékok. Áll az ész, csak nézek! * Én ezt találtam fel! Füstből, szögletes […]

Posted by
Posted in

Mint ács apám régen a szekercét…

Fába, bele- vágtam magamat, mint ács apám régen a szekercét, És mindig jó munkát végzett, ezért odaadta volna mindenét. A szekerce éle is egymagában árválkodott a gerendában, Apám pedig jó ács volt, híres, hozzáértő, messze a hét-határban. Én magamat már rosszul, szúette gerendába vágtam, Hogy már ilyen és régen lejárt és avult, azt nem láttam… […]

Posted by
Posted in

Rossz vonatra szálltam…?

Lehet, hogy én tévedtem és rossz vonatra szálltam? Megszülettem az „állomáson”, vonatom vártam… Jött is éppen arra egy életvonat Ez volt mi… határozta holnapokat… Felsírtam… anyám biztosan azt hitte, hogy örülök, Jött egy pőre kocsi, rádobott… én belekövülök. Vert az eső, beterített hó, szemembe vágott a szélvihar, Volt még menetszél, szemembe a mozdony füstje… ami […]

Posted by
Posted in

Betonrengetegben bandukolok…

Betonrengetegben céltalanul, botorkálva… bandukolok, Pillantásommal beton réseibe bele-bele akadok… A kezdődő naplemente sugara is megtörik, Üres gondolataimból talán, minden törlődik… A nap lassacskán lemegy, és engemet is sötétbe temet, Hogy ezt elviseljem, kell tanúsítani az önfegyelmet! Arcomra nem kell… semmi, még fekete maszk sem, A sötétség beborít… ad igazit nekem… Az este izgalmakat ígér, csend […]

Posted by
Posted in

Életszilánkok… 3.

Tollamból, ha kifogy a tinta, Mérgemben, papírra fogom… mint flinta. * Fújó szél zenél a villanydróton, Lefújja, hajszál nem marad kabáton. * Lakodalomba jól is lehet lakni… Persze nem kell, kezet letaposni. * Mosónő, vasalás után adjusztál. Meztelen villanykörte nem fókuszál. Pilóta katapultál. * Száraz kenyért rágva, felsértjük az ínyt, Utána még napokig érezzük a […]