Posted by
Posted in

A magánynak nincsen bája

Kopogó lépteimmel igaz, lassan de, megyek előre… sehová. Az árnyat adó fák alatt visz előre a magányom… de, sehová. Kívülről látják rajtam, hogy bensőmben magány az úr, Közben meg soha nem voltam ilyen messze… szívbe szúr. Üres szívem, kiolvasztó lángperzselést kapott, A magányom, most elköltözik… hol eddig lakott! Vele volt hosszan együtt éltem, közben lét […]

Posted by
Posted in

Visszajöttem

Akai Katalin Visszajöttem   Folyosón guruló kattogó kerék, pihegő lélegzet, halvány a fény Elkísér utamon millió kép, hideg lepedő rajtam henyél   Éles lámpafény szúrja szemem, koktéltól kezdetben ellenkezem Lábamon, kezemen, szíjcsat feszeng, rémítő szikéken fénycsóva leng   Álarcos emberek állnak most körbe, én is ott vagyok, – tán a tükörben Elhagy tudatom – majd […]

Posted by
Posted in

Csak együtt férfi és nő

Edit Szabó : Csak együtt férfi és nő Társadalmi viszonyokban láthattuk mi őskorunkban, nő szolgálta ki a férfit, elé térdelt kegyet kérni. Ám a későbbiek során együtt húzták ők az igát, kényszerűség vitte rájuk, lételemük, kiváltságuk. Ismertünk sok hős nagyasszonyt, ki serege élén harcolt, lépett férfiak sorsába, kényszer vitte bizony rája. Uralmat a férfi népnek, […]

Posted by
Posted in

Ábránd küszöbén

Lombos fák között jár a szeszélyes esti szellő, tavasz mámorával átitatott úton tovaszökellő. Rólad mesél a fűszál és neked köszön a kikelet, így köszönti a lágyan fülembe duruzsoló ligetet. Bolondos hangulatban rám kacsint jelen és jövő, esti fényben még az elfeledett emlék is cselszövő. Elcsendesedett táj szembe jőve nagyot köszön, meghitten tündököl a köré rajzolt […]

Posted by
Posted in

Egyszer ez az őrült város is aludni megy végre

Beck Brigitta: Egyszer ez az őrült város is aludni megy végre   Budapest, megöregedtél, s mégis olyan vagy, mint egy kisgyerek, Hiába csitítanak, hiába terítik rád az éj sötét leplét, nem számít neked. Budapest, te nyughatatlan, őrült város, Már magad is elhiszed, hogy nem vagy álmos!   Már magad is elhiszed minden hazugságod, s meggyújtod […]

Posted by
Posted in

„Fürtökben”

Felkelő napot Fény, fürtökben élteti. Felhő mentesség. * Morajló tenger, Fürtökben zúg, monoton. Fehér fodrozás. * Fönt viharfelhők, Fürtökben érnek földig. Közelg’ nagy eső! * A szőlőszemek Fürtben vannak, jó együtt. Mazsola… száradt. * Várat, enyészet Öleli! Pókháló fürt. Csak szél lengeti. * Rügyek, virágok Fürtökben… új életre! Hangos madárdal. * Búzakalász, mint Tenger… egész […]

Posted by
Posted in

Ne/vess ki

  Ne/vess ki! Tiszta szívedből, Mielőtt helyet kaphatnék. Olvass ki! A vágyat a szememből, A félelmet a hangomból. Ne/felejts. Szirma kéken virágzik, Lelkedben törvényként növekszik. Ne rejtsd el, Picinyke lelkem. Nem véka alá születtem! Ne félts, Én szabad vagyok. Csak tőled nem szabadulok. Ne szólj. Ne beszéljünk róla/d. De azért én mindig gondolok rá/d.

Posted by
Posted in

Talán Igen

    Szíved őrzöm a szívemben, Kezed tartom a kezemben. Szemedbe nézek, S Te engeded, hogy lássam azt, amit másnak mutatni nem lehet.   Sós cseppekben fuldoklik a bánat, Boldogság úszik az öröm mámorában. Egy csónakban evez múlt, jelen, jövő Dacban kuporog a félelem, Sóhajtva biccent,  s kalapot emel az idő.   Szíved őrzöm a […]

Posted by
Posted in

A csendem az enyém?

Elmélkedés Európai stílusú tankában… Engemet szeret A csend, össze is bújunk. Így, ketten vagyok? Ölel, visszafog s csitít Lelki bánatot tompít. * Csendes éj szétmar! Magány sötét, urizál. Egyedül… lét, győz! Csendem, éjben ijesztő, Magányom oly’ dermesztő. * Új veszekedés, Este bor, éjjel a vágy! Majd, csendben cigi. Csendben izzik fájdalom, Csellengő füsttel oltom. * […]