Posted by
Posted in

Tenmagad Uram!

Ne kíméld tenmagad Uram, adj erőt! Hadd vegyek teli tüdővel, levegőt… Szeretnék már jó mélyeket lélegezni! De jó volna, egy jó életet élni… Adj már erőt, hogy éljem az életem! Mért haragszol, ellened nem vétettem… Vecsés, 2002. június 20. – Kustra Ferenc József

Posted by
Posted in

Jó lenne újra…

a csend mesél én hallgatom mellettem ül az ágyamon nincs szóvirág sem cikornya csak való világ ha mese volna jó lenne újra magasan szállni nem a pocsolya szélén dagonyázni egymást szeretni mint akkor régen csak úgy elveszni szemed tüzében de a csend mesél magam vagyok bár megtehetném nem lázadok

Posted by
Posted in

Hamiskás az ősz mosolya…

Süt a nap korlátok nélkül, De már nem olyan nagy fényül, Amihez a nyáron hozzászoktunk, Amikor volt nyári hőség, poklunk. Fénysugár áthatol a fák lombjai közt, De már csak hamiskás a mosolya, füröszt Még ugyan langymelegben és süt Ránk, de már nem égünk, nem megsüt. Rozsdásodó levelek közt a napsugár Új színeket ad a lombnak, […]

Posted by
Posted in

Látod fényt sírnak…

“Megváltást, lám, ez sem hozott, ez a kéthétnyi ÉLET;” (Garai Gábor: Megváltás) látod fényt sírnak most a hajnalok az élet szólít ma is mennem kell megváltást nem remélek nem kapok teszem a dolgom és nem adom fel ott túl a messzeségen más a világ mindaz mi most van messzire kerül de talán nyílik még itt […]

Posted by
Posted in

A varjú

A varjú együtt repül a többivel az égen És eltűnik a feketék szürke tömegében. Csőre tollas, szárnya pont olyan, mint a többié, De, lelke nagy lehetne de, nem kell, így senkié. A varjú tud repülni, széthasítja az eget, Ha megtehetné… ha lehetne… sajna nem lehet. Van jó nagy, két szárnya, rajta sok toll, töretlenek, De […]

Posted by
Posted in

Csukott az elme…

” a tér mint a jóllakottság akár ölel akár kilök s a molekulák ütközés után a halandó újból fölkel más testben ugyanaz a lélek(zés) ” (Radnai István: Tágulunk-e vagy beszűkülünk) csukott az elme és zárt a világ agymosás “vizét” fröcsköli a szél csak technó őrület kommunikál emberi kapcsolat lassan nem él virtuális élet párbeszéd hiány […]

Posted by
Posted in

Lélekút kanyarok

Az élet engem, mint titkos kokottot, folyton kompromittált, Aztán meg, hogy tegyek, ne tegyek, vagy eltűrjek, még asszisztált. Így sokat voltam, oly’ lélektani helyzetben, Hogy kintet a saját sorosomból nem leltem. Élet keményen haladt, csattogott, katona csizma lehet rajta, Testem, meg csak ment utána, behúzott nyakkal, mintha húzná pányva… Bizony, hogy, hogy nem volt jó, […]

Posted by
Posted in

Este bíborfényben…

Alkonyi bíborfény kápráztat, Lelkem, a bíborfényen vágtat. Szemem szikrázik, majd’ káprázik, Lelkem bíborfényen utazik, Sötétes árnytól nem ódzkodik. Az élet alkonyán, a lanyhult bíborsugarakba révedek Ülök karosszékben, nézem falevelek… ahogy földet érnek. Jő az éj, közeleg, fejét kapucni borítja, éjfekete… Majd megyek, leszek a csillagösvény nagy magyar fenegyereke… Vecsés, 2013. május 29. – Kustra Ferenc […]

Posted by
Posted in

Balaton az enyém is!

Mint egy vízi felügyelő, Balcsinál, figyeltem a tájat, Hallottam, madarak és vadkacsák járják, repülik nádast. A sötétedésben is észleltem, lesz messze tőlem felleg! Ő ugyan, onnan mindent lát, de van még nála is tán’ feljebb! Este, ahogy sötétedik, csend elönt, rám telepszik, mint özön, A vízből is kezd elpárologni, a már félig alvó közöny, Ez […]

Posted by
Posted in

Maszkabál ideje

Itt a maszkabál ideje, csinos maszkot öltünk, Fölveszem a bohócsipkám és arra lődörgünk… Ez már a farsangi mulatságok ideje, Mindig megjön, ha elmúlt vízkereszt el megye… * Az Élet Szinte csak Nagy rohanás! Most, mulatozás… * Nagy muri lesz és mókázások a bálba, Teleesszük magunkat fánkkal és állva. * Lesz tánc, hejehuja, Megállás nélkül, padló […]