Posted by
Posted in

Nem vagyok egyedül!

Nem vagyok egyedül! 1. Van barátom. És kiáltom, hogy… vigyázzon. Nem hiábom. Ő barátom. 2. Van barátja. És vigyázza, szól-e rája ír-tollára. És megáldja. 3. “Énbarátom mindig látom át homályon. Mint az álom. Mert barátom.” 4. “Mért barátom? Úgy találjuk: Őt megállom jól egymáson!” Vagy csak vágyom?” 5. “Azt kívánom, rajta álljon a világon! (Engem […]

Posted by
Posted in

Költő a magasban – In memoriam Kányádi Sándor

  A költő magányosan a folyóparton áll, földig hajló lomb hűvöse homlokára száll. Amíg ír, a szél hang nélkül repül, madár ül az ágon szótlan, tétlenül. A vidéken most különös csend honol, a költő fűre dől fényben álmodón. Este jön, halkan pereg a ég harmatja, messze világlik egy szentjánosbogár lámpa. A tücsök húrjain most dicséretet […]

Posted by
Posted in

Kirándulás

Versben, TANQ –ban és 10 szavasban… Az egész kora reggeli napsütésben, Milliónyi vízcsepp csillogott a fűben. Nap ébred! Még semmi meleget nem adott, Beborította az árokparti bokrot. Csak néztem, a sok vízcsepp millióra törte a napsugarat, És ez önkéntelenül, ajkamra csalta csodálat-szavamat. Juhé! Ámultam-bámultam, közben fénysokaság beterített, Ahogy rám vetültek… lelket melegített, jókedvre derített. Fűbe […]

Posted by
Posted in

Járom az utam… de honnan jöttem?

Járom az utam, hegyek-völgyek, folyók vannak előttem, Ijesztő a perspektíva… nem tudom, hogy honnan jöttem… Fáradtan járok az utamon, most hegyek állnak előttem, A túloldalán meg, gondolom ott lesz, síkos, lejtős völgyem. Annak a mélysége nem vonz, mert lehet, hogy nadrágon lecsúszok, És mire az aljára érek, ki tudja, lehet, hogy elkopok. Rémisztő a hegy, […]

Posted by
Posted in

Öregség…

Időtlenül öregedő, rozsdásan átbarázdált arcomat, Lassan színezi közeledő tél, finoman szitáló hava… A hűlő hideg elural, befagyassza az ércsatornámat, A vég lassan felássa az élet kertjét és úgy fogy… udvara. Vecsés, 2014. szeptember 9. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Kútba esett egy szavam…

Meditált a szerzőpáros, versben és HIAQ –ban. Csend, nyári meleg szél. Magányos vízlelő a kút, Társaságra vágyott. * A kút káváján ültem és beleesett egyik szavam! Utána ordítottam, jöjjön ki de, nem volt hatalmam. Viszont a saját visszhangot, jó hosszasan… csak hallottam! A szó belé esett, Vagy talán benne fogant meg? S a visszhang a […]

Posted by
Posted in

Csend-élet

Meditált a szerzőpáros… Haikuban és 10 szavasokban. A csend borzongó! A villám, nagyot csattan. Vad időjárás. Villám szárnyak földre csapnak, Vihar tombol robajjal, betörik néhány ablak. * A csendem zajong. Dió koppan fejemen. Diós a bejgli. Dió könnyűvérű leütést alkalmazott, Nem fájt, mit természet, régen szabadalmazott. * A csend felfigyel Ég-zajok hangjaira. Vadludak jönnek. Ismerős […]

Posted by
Posted in

Itthonról

Itthonról Az én hazám az Ország, nevet, vihog, de csókád. Az én hazám az ország. De mindenütt várok rád. Ország, hol a meséket valóra megtegyétek és- amelyben a sas és… rák dorombol, ha simogják. Ahol telünk sosem fáz, tüzel karácsonyos fát. Hazámban áll a Nagyhegy. Akad ki még följebb száll. A zsarnok énekelget. Ha kell, […]

Posted by
Posted in

Világhimnusz 6: Te és a többiek

Világhimnusz 6 Te és a többiek “Kész van már az ebédem? Kész lehet. Oltsa el éhem nékem, sietve. Hol lelem, aki boldog, él-e még? Miért hogy el nem mondod, hát titok? Azt tudom, én lettem én, biztosan. De mi van, ami enyém, s mi legyen? Merre vagy bölcsen-Tökély, nem látlak- veled jön, Nőj-s Nőj Kéj, […]

Posted by
Posted in

Világhimnusz 5: Haladjon a történelem

Világhimnusz 5 Haladjon a történelem Induljon a Hatalmas Rajt! Van mindig a Hatalmas Lám! Ne félj. Csak élj. Nem okozhat semmiféle bajt, hiába szól Hatalmas Ám. Ne félj. És élj! Csalódít a Hatalmas Már. Figyelmeztet Hatalmas Még. Lenyugtat a Hatalmas Már. És biztat a Hatalmas Még, és köszönt a tavasz, vigyorog és havaz, akkor is, […]