Posted by
Posted in

Buddha szobra

Edit Szabó : Buddha szobra . Magas szobra égbe nyúlik a hatalmas felleg bújik, parancsoló tekintélye tudatoknak istensége. . Világossága a Tied, tudatodban is felébred, szelídsége gondolatban visszavetül önmagadban. . Óriási két kezével utánad nyúl védelmével, szerencsés és áldott keze megvédi az életedet. . Nemzeteknek istensége, ám senkinek nem Istene, bölcsességét néked adja, az elmédet […]

Posted by
Posted in

Túlélni

Avagy valóság-álom… Ölelésed… éhem Bernadett. Vágyam, facsard ki leheletet. Menjünk el moziba, Meg… szénapadlásra. Széna nem szúr… kicsit tégedet… Tán’ elfelejtetted a nevem, Miért szólítasz épp így engem? Inkább mennyünk bálba, Utána az ágyba. (Mi lesz ebből, komolyan vegyem?) * Ez istálló, télen jó meleg, Sarokban szalma-köteg hetyeg. Meleg! Beleülnénk És elbeszélgetnénk! Lelkünkbe nyomódna ez-bélyeg. […]

Posted by
Posted in

Örökké szerelem

A vágyak édes sodrásában, a szerelem legelöl támad. Kielégíti az álmokat, borzolja a látomásokat.   Lágyan szíveket simogatva, lelkeket kitárulkoztatja. Magyarázhatatlanul tódul, néha birtoklással párosul.   Az érzés értelmet nem keres, csupán csalogató és heves. Eleve nem könyörög lengén, folyton tehet ésszerűtlenné.   Nem hullik le, mint a falevél, örökzölden már örökkön él. Összeköthet egy […]

Posted by
Posted in

Szülőföldem

Láttam már pár mesés helyet a világban. A mi országunknál szebbet nem találtam.   Volt köztük virágba borult kókuszpálma. Nem szebb, mint a mi akácunk virágzata.   Megcsodáltam a végtelen sivatagot. Mi az a mi Hortobágyunk síkságához?   Pompás kastélyok, várak csak jelenhetnek. Országházunkhoz hasonlók se lehetnek.   Magyarország az én földem, itt születtem. A […]

Posted by
Posted in

A lenyugvó nap fénye

Az alkonyat épp a mezőn talált. A nap tarka réten akkor mászkált. Horizontról húrjaival fedve, vörössé változtatta az eget.   Szétszórta égető sugarait, mesés vágyakat indította itt. Összefolyva piros és a sárga, narancs ízét meghozta a szájba.   A fuvallattal illatok útja keletkezett, mint egy légi túra. Mámorító a látása fénynek, szédül bele az emberi […]

Posted by
Posted in

Bakancslista

A virgonc csábítás nem csillapszik, a vágy, folyamatosan éhezik. Káprázatos képek váltják egymást, a képzelet tárházát táplálják. Árny-fény villanások váltakoznak, gondolatok tovább bonyolódnak. Amelyek most nem valósulnak meg, máris bakancslistára kerülnek. Böngészése megeshet naponta, hogy porrá nem váljon a darabja. Lehet emellett szaporítgatni, hőn esdekelni, feltámasztani. Majd megjön a várva várt pillanat, mikor a listáról […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Lábnyomod vezet

Rózsa Iván: Lábnyomod vezet (Haiku-változatok ) Lábnyomod vezet A Végtelenhez engem, Útnak indulok… Lábnyomod vezet; Kitaposott ösvény hát Az, amin járok… Lábnyomod vezet, Lebuktál hát te rosszcsont, Kis csirkefogó! Lábnyomod vezet, Te még tolvajnak is rossz, Kis ügyefogyott! Lábnyomod vezet; Elindulok, az úton Te fogod kezem. Lábnyomod vezet; De hová? Semmibe vagy Végtelenségbe? Lábnyomod vezet, […]

Posted by
Posted in

Mi a legszebb?

Mi a legszebb?   Mi lehet a legszebb ezen a Világon? Sorra veszek mindent, s tudom, kitalálom. Szépek, a tavaszi rügyet bontó erdők, Szépek az ég kékjén, barangoló felhők. Szépek a csillagok, forró nyári este, A rohanó folyók, morajló zúgása, A búzatáblák sárguló termése. A zöldellő rétek tarka virágzása, Madarak csicsergése, galamb búgása. A csend, […]

Posted by
Posted in

A csend hallgatja…

Ahogy csendben megül a néma, csöndes este, Látszik a sok hallgatag, fénylő csillag teste… Lágyan, csöndben körbeölel az este keze. A csend hallgatja a vadul süket csöndet, Mozdulatlanság, kiszívja az erődet… Eltakart napsugár égeti bőrödet. Gondold végig éltedet… meghökkentőket, Karácsonykor rád tukmálják primőröket… Már sosem találod… fagyba veszendőket. Vak csöndet hallgat a harsogó rádió, Csendesen […]

Posted by
Posted in

Álmodozok…

Kerítés mögött vagyok, Ottan én álmodozok. Szomszéd telkén süt a nap, felhőtlen… de itt borús, Fordulok, látom élet itt nem babérkoszorús! (Sedoka) Hiába várom, A Nap rám sosem ragyog… Fájdalom fátyla fedi. Sorsom fintora, Felettem könnyfelhő van… Eltakarja a Napot. * (Septolet) De, vagyok díszlete, Élet, Cseléde… Nekem, végrendeletem A védő beszédem! Életnek mibenléte? Vadul; […]