Posted by
Posted in

A búzakalász illata

Edit Szabó : A búzakalász illata Megérett a búzának már kalásza, szőke kislány ujjaival csodálja, két kezében csorog édes illata, mennybe emel új életnek varázsa. Sok napot élt meg a fekete földben, apró magból csira pattant a rögben, telet átélt, tavasszal kizöldellve engedett a természet törvényének. Piros pipacs szirmai dédelgették, hajladozott kék virágja tengerén, duzzadtak […]

Posted by
Posted in

csendfolyamok…

vergődsz vad érzések hálójában napra nap mindig új csodát remélsz az életálmod labirintusában néha gügyögő kisded már a lét csendfolyamok szürke házfalakon a sorsod ujja most is rád mutat elmélkedve jövődön és múlton csak álomcserép szórja be utad de tudatod még építi a vágyad és szél söpri a hullott levelet talán egy nap újra rád […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Nem volt rendszerváltás!

Rózsa Iván: Nem volt rendszerváltás! Ugyanaz a trükk, ugyanaz a módszer… És nincs ellene orvosság, semmi óvszer?! „Divide et impera!” – ez az ősi nóta: Nem tanult semmiből az ember évezredek óta. Most másképp hívják őket, mint kétezer éve: Mire ment el a „rendszerváltás” három évtizede?! Most már nem bolsevikok, épp „kereszténydemokraták”: De lényegében ugyanazok […]

Posted by
Posted in

Ők és mi

Ők és mi     1. Aprók, szürkék… Lehet zöld, kék. Ti is, én is- mégsem, mégis. Gyertek ide. Kezet ide. Puszit ide. Tőrt el-dobva. . . . Ősrobb-anunk, hisz van agyunk, s FöldNap-lelkünk, örökélünk.   2. Közös távcső. Közös minden. Tudni fogjuk: van-é isten?   3. Közös ecset, saját képzet, ha nem látod: rajta, […]

Posted by
Posted in

Az összes Roswellbe

Az összes Roswellbe -Roswelliek vagyunk-   Felépítve minden Roswell, földből kinőtt… űrből lejött? Itt van, látod, lábunk, kezünk előtt. Fentről, lentről éppúgy látszik. Élve, épen, jöjj-menj át itt, s mindent, mit tudsz, nekik mondj el!

Posted by
Posted in

Éves

Éves I. Január-rózsa virágzik, virágzik és megfagy a tél is.   II. Február hava iható-ehető már. Olvasztja magát?   III. Március napja melenget… kellemes.. ó… Elég a gonosz.   IV. Április hője leveszi arcod, sapkád. Mért raktad vissza?   V. Május, keljél fel! Vár szamóca, mogyoró, add Decembernek.   VI. Június bizony tüzeli Napot fel, […]

Posted by
Posted in

Ágy…

Ágy-sorozat 1. Ágyálom, ágyvaló Álmodik ágyad: benne hogy te alszol. De… ráülök én, nézd! 2. Ágy fel Felborult az ágy. Fekszünk rajta mégis és felborít az ágy. 3. Fekve Ágyba feküdni- Benne az asztalt építsd! Kész. Odaülsz- s állsz. 4. Ágyat Ágyba születni? És belőle halni ki? Hát… Cselekedjünk! 5. Hol van(nak)? 1 Ágy alatt […]

Posted by
Posted in

Júliusi ég

Júliusi ég Fehérnek szürke, szürkének fehér. A kék a szembe épphogy beleér. Sűrűsödik, süllyed – alámerül; sápatagból rőt barnába vegyül. Közelít, kérdez, szinte fenyeget: „álmodsz-e mostanában eleget?” Szemembe szédül tajtékos gondja; vérző homlokát enyémhez nyomja. Dagad, magára fellegeket gyűr; semmi létem markába szenderül. Mélyről, túlvilági hangon lüktet – szívembe szótlan rettegést ültet. Földet ér és […]

Posted by
Posted in

Fekete

FEKETE Ma olyan sötét az éj. Koromsötét. Álmodni se merek – se szikrát, se fényt. Ma nagyon sötét az éj. Szénfekete. A szem kiált, s a lélek vakul bele. Gyorsan! Gyújtsatok nékem világosságot! Látnom kell ezt a fekete világot. Szekeres Nóra 2018.07.17.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A mi természetünk

Rózsa Iván: A mi természetünk Kultúrák jönnek, mennek: De a természet egyetemleges. Oka is van persze ennek: A természet semleges. Sem keleti, sem nyugati: Sem múlékony, sem beteges. Mi vagyunk a természet urai? A válasz nemleges… A Nap kél és nyugszik: Tán még évmilliárdokon át… Csak az ember nem nyugszik: Istennek képzeli magát… Budakalász, 2018. […]