Posted by
Posted in

Este bíborfényben…

Alkonyi bíborfény kápráztat, Lelkem, a bíborfényen vágtat. Szemem szikrázik, majd’ káprázik, Lelkem bíborfényen utazik, Sötétes árnytól nem ódzkodik. Az élet alkonyán, a lanyhult bíborsugarakba révedek Ülök karosszékben, nézem falevelek… ahogy földet érnek. Jő az éj, közeleg, fejét kapucni borítja, éjfekete… Majd megyek, leszek a csillagösvény nagy magyar fenegyereke… Vecsés, 2013. május 29. – Kustra Ferenc […]

Posted by
Posted in

Balaton az enyém is!

Mint egy vízi felügyelő, Balcsinál, figyeltem a tájat, Hallottam, madarak és vadkacsák járják, repülik nádast. A sötétedésben is észleltem, lesz messze tőlem felleg! Ő ugyan, onnan mindent lát, de van még nála is tán’ feljebb! Este, ahogy sötétedik, csend elönt, rám telepszik, mint özön, A vízből is kezd elpárologni, a már félig alvó közöny, Ez […]

Posted by
Posted in

Maszkabál ideje

Itt a maszkabál ideje, csinos maszkot öltünk, Fölveszem a bohócsipkám és arra lődörgünk… Ez már a farsangi mulatságok ideje, Mindig megjön, ha elmúlt vízkereszt el megye… * Az Élet Szinte csak Nagy rohanás! Most, mulatozás… * Nagy muri lesz és mókázások a bálba, Teleesszük magunkat fánkkal és állva. * Lesz tánc, hejehuja, Megállás nélkül, padló […]

Posted by
Posted in

Könyv…

Könyv-sorozat 1. Ajándék Nyitva a könyvem. És te is olvassad el. Nem csukom én be. 2. Író ember 1 Írok a könyvbe. Van tollam, színes, hosszú. Társszerző lettem. 3. Író ember 2 Könyvet írok én, meg ne fogjad, Ő: enyém! …és kiadva, kész. 4. Titkos könyv Csukom és zárom, fekete, fehér kulcsom. Átadom neked.

Posted by
Posted in

Fehér május

Jó a virágokról énekelni s jó hallgatni a virágok dalát. Nászi koszorúját most teremti az erdő, liget, kert s a rónaság. Fehér hónap, ez illik a tájra: körtefák, akácok, galagonyák, labdarózsák, bodzák kavalkádja. – Érezd, minden perced fehér virág, lásd meg benne az érett gyümölcsöt, nyár zamatát, lét-folytatás magvát. Nem mindegy, az időd hogyan töltöd, […]

Posted by
Posted in

Lila akácok

Edit Szabó : Lila akácok “Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj!” Lila akácok, csillogó tájban ledér leány. Lila akácok, földön a fürtök, illata száll. Kibontott szirma hevíti vágyát, a fény felé. Csábít az illat, lágyan csókolhat fiú leányt. Csábító illat, korbácsol vágyat, éled remény. Szerelmes ének, halkan zenélhet, csodára vár. Érezd szívemet, kérd […]

Posted by
Posted in

PÁL ÉS SAUL

PÁL ÉS SAUL   Ameddig a Földön egy szolga él, kinek életében csak egy a cél, tűrni és várni a Messiásra, míg el nem tűnik identitása, minden marad olyan, amilyen volt, a remény, a kifizetetlen zsold. És ha megérkezik a Megváltó – egy vihart jósoló szélkiáltó –, imáért ígér örök életet, hisz szenvedni, az dicső […]

Posted by
Posted in

A BARMOK MEGINT HÁBORÚZNAK

A BARMOK MEGINT HÁBORÚZNAK   Hány éves is voltam? Talán tizenhat, tizennyolc? – egy lábnyom friss hóban, üresen álló könyvespolc; vitatkoztam megveszetten, nem kérdeztek, de feleltem.   Az nem jó, ami van, többet akarok nálatok, ne nézz oly naivan, nem csak magamért lázadok! A döntésed pusztulást szült, szőlőtőkén rohadt a fürt, és a kipréselt must […]

Posted by
Posted in

Szálló füst… és egyebek

Néhány P. D.-strófa (ilyen formában írt vers): Szálló füst Szálló füst: lélegzik ki és be- repül fel az égbe… Tűz. Meleg tűz Meleg tűz, amit gyújtasz épp most: tüzelsz el, de mindent… Te? Zöld levél Zöld levél. Mint a szöcském. Talán… mint az almám. Lesz-é kék? Álom-Ént Álom-Ént vágyom és Víz-pokolt járom és szembelépsz. Menj. […]

Posted by
Posted in

Keresel-e?

Keresel-e engem hajnalok hajnalán magányt űző zsolozsmát mormolva? Hiszed-e, hogy rám találsz a réti füvek között, a magos ég  villámai adnak-e tüzet, megtalálnod engem? Jártál-e messzi  egeken  értem, isten-palásttal repülve  az űrben? Tudsz-e szellő-fürdette tiszta szavakat? Tudsz-e selyem-lágy kezű simogatást? Vársz-e téged dicsérő sóhajt, rózsaillatú ölelést? Zsebed zugában van-e  megbújt, értem reszkető erő? Van-e hely, […]