Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A csend visszatér…

Rózsa Iván: A csend visszatér… Hős fennsík, Tibet; Mint fészek fa tetején; Tudás otthona. Havas hegyormok Körötte; zarándokok, Hegymászók hona. Csend birodalma Volt egykoron; oda már Ősi nyugalma… Egyik címe ez: „Bölcsesség Óceánja” – Dalai láma. Jóllehet tenger Moraját leginkább csak Álmában hallja… Zord az éghajlat, És a most fennálló rend, Népe Őt vágyja. Ima […]

Posted by
Posted in

Kár-pótlás

Miért gondolják emberek, hogy amit elrontottak, kiválóan javítani még egyszer meglehet?   A pót az nem az eredeti. Az idő nem vár senkire. Megvenni, helyettesíteni, változtatni rajta nem lehet.   Az elrablott lehetőség, a megtépázott  energia, a szív- szeretet egésze, mind örökre odaveszett.   A gyötrő kínok nyoma, a lélekben nyomot hagy. Örökké magával hordja […]

Posted by
Posted in

Ma élni

Reményt vesztett álomban kóborol az éjszakában. Nem érti, s már nem is kérdezi, miért a lét. Hisz már olyan sok rossz életélményt végig megélt. Már megtanult csendesnek maradni a fejetlenségben. Minek a felhajtás, nem változik a lét-minőség? Legfeljebb ember a sorsának nem lesz kedveltje. Nincs sóvárgás, nem kell vágy, s álom, semmi változás. Élni másképp […]

Posted by
Posted in

Csak a csend van velem

Hallgat a csend mindenütt, üresek az új szobák. Lelassult az élet, szinte az idő megállt. nem siettetnek a percek, de nem is vár már haza senki. Elmentetek mindnyájan, nincs kiről gondoskodni. Ki? Merre? Új helyet kerestek. Ki fent a mennyekbe, ki a nagyvárosi lármába, hol a párját megtalálta. Hiányotok hihetetlen, nagy űr keletkezett bennem. Olyan […]

Posted by
Posted in

Lét-regény… 1/2

Meditáció a létezésről… Versben, apevában és 10 szavasokban írva. Tavasz: A tavasznak is van tündére? Ugyan, miért nem jár már erre? Most, apró talpai nyomán éled alvó természet. * Nekünk a téli éj, csapjon már át a tavasz hajnalba. Szeretnénk, mikor sarjad a fű, azt hallgatni hajnalba’… A test is szívesen frissülne már, esőzuhany alatt. […]

Posted by
Posted in

Múlt a pillanat

Múlt a pillanat, Ami már megmaradt, Enyészetbe… beragadt. Ha fontos volt a pillanat, Valami tán’ emlékként maradt, Előkeresni, biz’ nagy feladat! Átkutatni az emlék raktárakat, Megkeresni az eltűnt pillanatokat, Emlékezést segítőn, a gondolatomat. Érzést elővenni nem lehet, az nem gondolat, Ha nincs meg a pillanat, vond le a tanulságokat, Utólag egyeztesd az életkitevő vég-órákat. Vecsés, […]

Posted by
Posted in

Esős nyár

Edit Szabó : Esős nyár Szürke felleg borítja a nagy eget, esőfelhő éjszakákat rejteget, nem látszik a fénylő csillag az égen, Hold karéja elveszett sötétségben. Fújja a szél zöld fák magas ágait, nyári lakban tanyáznak a lakói, de jó volna egy hatalmas esernyő, megvédeni kicsi házat esőtől. Szürke felhő esernyőtől úgy félne, tova szállna nagyon […]

Posted by
Posted in

Te meg én…!?

Elveszel-e drága barátom, Mert van egy kamaszkorú lányom. Özvegy vagyok régen, Élek én vidéken! Ritkán van velem… légy a párom! Te vagy a szívem szottya! Igen. Már most veled vagyok lélekben. Te leszel a társam, Régen erre vártam. Életem az ölelésedben! * Te meg én…! Örömhír ez nekem, Tudd, hogy kedvellek! Jó lesz velem… Régóta […]

Posted by
Posted in

Hazugság

Egy apró cseppel kezdődik, Majd tócsává erősödik, Később eső támad felette, És már egy tó áll helyette, Mely patakká növi ki magát, Elkezd hullámozni, aztán Egy apró, rossz mondat, és mint Pohár bor, mit most öntöttek ki, Lassan kezd lefelé folyni, Végül mederbe torkollik, Aztán magasról zúdul le, Mint egy vízesés, végzeted lesz.

Posted by
Posted in

Küzdelem

Gyötrő kínok után, porba ejtett tervek. Hiába való tettek, romba dőlt álmok.   A remény didereg, nem akarja feladni. Döngetnek nála is, alig bírja  tartani.   Újra neki lendül, viharba ütközik. Sötét orkán tombol, küzd, mindhalálig.   De még így is semmi. Nem változik a sors. Csak a hit ad erőt, ezt végig küzdeni.