Posted by
Posted in

Elmúlt már

Megint elmegy egy őszünk… (3 soros-zárttükrős) Elmúlt már az ősz, az erdők már a novemberi bíborban vöröslenek. És persze ezen kívül vannak, sárga, rőt, barna és maradó zöld színek… Elmúlt már az ősz, az erdők már a novemberi bíborban vöröslenek. Száll, Kereng Levél ár. Avar paplan Álmokat takar… Álmokat takar Avar paplan… Levél ár Kereng […]

Posted by
Posted in

Úgy szeretlek…

Úgy szeretlek én téged, Ahogy az alkony festi a tetőket. Úgy szeretlek én téged, Ahogy a virágok szeretik a méheket. Úgy szeretlek én téged, Ahogy a szellő az alvó réteket. Úgy szeretlek én téged, Ahogy a patak a benne rejlő életet, S úgy szeretlek én téged, Ahogy embernek csak szeretnie lehet.

Posted by
Posted in

Ha tudnád…

ha tudnád, hogy ilyenkor mit érez ő ki táncközben is a szívét mutatja hisz az emberi lét olyan esendő zene hullámain úszik a partra hullámok hátán érni majd partra miközben lágyan simogat a szél talán ott egyszer ő is megtalálja ki szavak nélkül a szívéig elér addig csak táncol ott a színpadon hol érzéki bájjal […]

Posted by
Posted in

Reggeli felleg!

Mese-mese mátka… Mordult rám egy ijesztőn nagyot… sötét reggeli felleg, Megijedtem és úgy felborzolódott bennem az ideg! Messzire révedek, látok kénköves ménkű levágott. Vihar borzolja, tó vize nem tükrözi képed, látszott! Mellénk ment, pedig igyekezett nagyon, így megmaradok meg a mának, Majd holnap keresem, sajnálatomat kifejezem az égett fának… Néha hál’ Istennek az ellen is […]

Posted by
Posted in

Csodálatos volt az este

Csodálatos volt az este, Ültünk egymás mellett, kezünk összeérve. Átittuk egymás melegét, Kicseréltük szemünkben a fényt. Hallgattuk szívünk dobogó zenéjét, Éreztük vérünk izzó lüktetését. Szánk néma volt, testünk beszélt. Értettük szavát, a szerelemét.

Posted by
Posted in

Csontmenet (Radnóti emlékére)

Léptek koppannak, jönnek. Dobban a bakancs a rögnek. Nekicsapódnak a földnek, Csontok csörögnek. Mennek egyenest. Előre! Szemüregük néz a földre. Egymásra. Akár a tükörre. Örökre. Testük élesen csillog, Hátukon vibráló csíkok, Több száz koponya villog. Kínok. Száll a csikorgó csontdal, Köröttük ködfal, A menet elhal.

Posted by
Posted in

szűkölhetnék mint…

szűkölhetnék mint egy kivert kutya verset karcolok sárguló papíron már nem jutok fel sohasem a csúcsra a hegy lábánál a sarat taposom kik már ott fenn járnak vissza se néznek mert az élet csak a létharcok sora a csúcson állók rajtuk is röhögnek és sziklát gördítenek az útjukba koncot várni szinte minden reggel nagy asztalról […]

Posted by
Posted in

esküvő

igen igen csak magadban kiáltod de botlik a nyelv és halk a sóhaj nappal és éjjel csak őt akarod párás szemeden csillog az óhaj párás szemeden csillog az óhaj nappal és éjjel csak őt akarod de botlik a nyelv és halk a sóhaj igen igen csak magadban kiáltod

Posted by
Posted in

de szerelmet vált…

orgona hangja és nászinduló a mai nap most csak a tiétek örökre szeretni az volna jó rebegő igen koronáz egészet néhány vendég elmorzsol egy könnyet mire is gondolt most ki fejti meg csodás a dallam betölti a termet lélek a vágytól néha megremeg köszöntők ajándék rokonok sora kívánnak boldog hosszú életet házasság az élet kompromisszuma […]

Posted by

Az év trubadúrja 2019. – szerelmes vers verseny

„Valentin 2019. – Az év trubadúrja” szerelmes vers verseny és antológia az Irodalmi Rádió pályázata — A pályázat beadási határideje 2018. december 31-én lezárult. A beküldött alkotások elbírálása megtörtént. Az eredményhirdetésre 2019. február 16-án, szombaton 13:00-tól került sor Budapesten, a Csokonai Művelődési Központban. A rendezvényen megjelent helyezett és sikeresen szerepelt alkotók oklevelet és ajándékkönyvet vehettek […]