Posted by
Posted in

Naplemente után…

Föntről, a szférák titkos zenéje, ködből és homályból Nekünk szól, és elalélunk a bódító hangfoszlánytól… Csókot lehel a homlokomra, az elsuhanó szél, Közben az eszem fönt jár ősöknél, elődeinknél. Mint kiszáradt kóró, várok valamire, Csak nem a vihar előtti mennydörgésre?! Lelkem fürdik éji, idilli mámorban És várok, bár már nem hiszek… a csodákban. Mily’ csodálatos, […]

Posted by
Posted in

Este van. SZÓTAGOK

Este van; Leszáll a csendes éj, Sötétség vajh’ mit regél? Este van; Lassan vége a napnak, Retesz háznak, ólaknak. Este van; Uralkodik a sötétség, Jöjjön elő a merészség. Este van; Nem kevesen tévéznek, Mások végre pihennek. Este van; Sötétben indult a gonosz, A bűnös oszt és szoroz. Este van; Az állatok elülnek, Mind elcsendesednek. Este […]

Posted by
Posted in

Nyugat felé

Röpülgetnek a hópelyhek… Mint a vadlibák húznak a hópelyhek, nyugat felé, Mert a dühöngő keleti szél kizárólag az ítészé! Lassacskán mégis fehér takaróba burkolózik a táj, Biztos van olyan állat, akinek ez bizony, nagyon fáj * (3 soros-zárttükrös) Selymes hó-paplan takar erdőt, mezőt. Fagyos szél karmol szürkés-fehér felhőt. Selymes hó-paplan takar erdőt, mezőt. Szürkés-fehér felhőt […]

Posted by
Posted in

Magamban keresem…

Magamban keresem… Magamban keresem, ami nincs meg benned, nekem sincs igazán… még helyre kell tennem szétdúlt dolgainkat, kimondott szavakat, tisztára sikálni a mocskos napokat. Legalább magamhoz közelebb lehetnék, válságos tegnapok után mást szeretnék, már csak könyékig ér kinőtt méltóságom, magamnak megtartom – holnap felpróbálom. Minthogyha elveszett volna a folytatás – zavartan feszengek, most minden olyan […]

Posted by
Posted in

A kirándulás

Versben és európai stílusú haikuban… A nappal gyönyörű volt, az ég felhőtlen és valószínűtlen kék, A forró és aranyló sugarak testünket, lelkünket ölelték… Tombolt a hőség, homlokunkon ott voltak az izzadtság gyöngyöcskék. Ez ritka pihenő napunk volt, túráztunk fent a hegyekben, És csak átadtuk magunkat… csak elvoltunk… a természetben… Fenyőillat, bogárzümmögés, szellő… pókháló, lengésben. * […]

Posted by
Posted in

Keménykezű lesz

A közeledő tél… Nem is küldött üzenetet a tél, Pedig tudta, hogy ember tőle fél. Hideg előre jött… ez már a tél? Hideg ölel át, faggyal ad csodát, hűti szíved forró szavát. * (3 soros-zárttükrős) A tél-korai hajnal, vékony köddel takarózik, A fákon nagy varjúsereg a ködben tollászkodik… A tél-korai hajnal, vékony köddel takarózik. A […]

Posted by
Posted in

Első hóvihar

Megjött az első hóvihar, a szél segítségét kérte, Tán’ gondolta, hogy embernek ezzel tesz kedvére… Már hóleplet is kell lapátolni… ha olvad, mi végre? Fehér havazik. Megfagy a gondolat is. Remény mindent beterít. Fagyott gondolat. Remény terül fehéren. Kopog a tél. Havazik. * Reggelre a hóvihar eláll, de hideg, mindet lekeményít, Csúszik a hólapát nyele […]

Posted by
Posted in

Klotz Mária: Szótüzek

Szótüzek   Szavakból összegyúrt forró szótüzek Ócska kandallóban meleget gyöngyre fűznek. Téli változó szürke rideg világ Üvöltve forró szeretetért kiált. Zord hidegben nem talál rá a magányban Elkeseredettséget érez a mában. Koldulva eseng. Izzó szótüzek, égjetek, terjedjetek!   december 10.

Posted by
Posted in

Klotz Mária: Téli impulzusok

TÉLI IMPULZUSOK   Csipkés mesevilág   Hópihés álom, jaj de várom a  bársonyos tájat, a rám zúduló, táncolva hulló, ezüstös szépséget. Megérkezett.   Ragadós, tapadós, csillámló, ragyogó hófehér látkép, nem is látom másképp, mint egy mesebeli képet, villogó fényességet. Mindenséget.   Hull a szemcsés hó, vakító gyémánt takaró, csipkésen csodás, pazarul pompás, téli mesevilág, boldogságot […]