Posted by
Posted in

X, én, te, ő

X, én, te, ő -Hisz ő is irodalmandó- Mostan felhőn ugrál vagy lehet: falombon. Sovány, kövér és nagy és megikszi ikszet gyorsan, szépen, bátran. Persze ipszilont is. A-val, j-vel, F-fel. S általam megikszve. Ikszes késed látod? S állsz-e iksz hazában? Bizony mondom nektek: iksz te vagy, de minden. Íme, a Nagy Eszme: tartja iksz a […]

Posted by
Posted in

Mozdulatlan mozdulatban…

Filozofikusan a mozgóról és a mozdulatlanról… (10 szavas) Ha, minden benne van, a mozdulatban Akkor gondolhatjuk, nem mozdulatlan? (sedoka) Míg mozogni tudsz, Élj a lehetőséggel, Mert lesz az másképpen is. Élj teljes létet. Ma még mozgásképes vagy, Mi lesz holnap, nem tudod. (3 soros-zárttükrős) Mozogj, könnyedén, mint levél a nyári szellőben, Amíg élsz, addig tudsz […]

Posted by
Posted in

lellei emlék

már a csend matat itt a sarokban még vörös fényt dob az égre az est fátyolos emlékek sora agyamban távoli tájakról képeket fest villódzó fények az ott a túlpart közöttünk sima víztükör:Balaton sötétbe olvad lassan a vízpart messze jár innen a gondolatom csak képernyő világít itt előttem lassan szövöm most a mondatokat vár az élet […]

Posted by
Posted in

előrevetítve…

vészterhes idő vasfoga roppan koponyacsontból üvölt a jós talán vekker zenéje tétován koppan zsoltár nyúlik el az idő korpuszán szűkülő szemmel rám mered egy arc rózsák között sem terjed kósza illat élet idő enyészet végtelen harc szürkébe fordul a múló pillanat festett madonna nézi bánatod az óra könyörtelen körbe jár indák sora húz le megláthatod […]

Posted by
Posted in

A Nap könnyei

Fáradtan nézett ma is le a szikár, kiaszott Földre. Szemeit mélán legeltette, s bámult a hideg rögökre. Emberek odalent vadul éltek, kábán, bambán haldokoltak. Életükből hiányzott az öröm, kevesen voltak, kik mást nem okoltak. Naponta harc és fájdalmas küzdelem… A Nap látott minden rútságot. Érezte: szíve megtelt közönnyel, s elege lett ebből a világból. Kérte […]

Posted by
Posted in

Jázmin illatú fasorok között

  Jázmin illatú fasorok között parányi élet ballagott. Kezében kis falat kenyér volt, testében bátor szív dobogott. Ruháján izzadt foltot hagyott a trágyadombi gyereklét. Számtalan megszidás, acélos pofonok, sok hűhó semmiért. Tákolt kalyibákban zavaros az élet, s bennük számos veszély, álom helyett rettegni, sírni, nyüszítve szaladni mindenért. Jázminillatok között fúj a szél, terjed a légben […]

Posted by
Posted in

hajnali szerelem

hajnal szédelgésben arcod simogat mélyen kék szemedben fürdetem magam tajtékzó vizébe megadón merülök hűsítő hullámba belemenekülök kristály tükrében egy angyalt látok szemed sarkában ugrálnak a ráncok gyűrött fodraiba beleájulok az az angyal a szívedben én magam vagyok

Posted by
Posted in

Gombaszedés

Edit Szabó : Gombaszedés Az erdő mélyén tisztásra érvén, napsugár fénye felébredt végre. Pihenő lányka, telve kosárka, gombászva járva, dől a botjára. Elfáradt végleg, siker reménye, elégedettség fáradt szemében. Vesszőkosárka, tele gombával, keze munkája, örömet várhat. Lesz a családnak jó lakomája, erdő áldása, mindenki vágya. Bőcs,2018.07.21.

Posted by
Posted in

A Lent

A Lent     Vajon lent milyen?…   Ahogy nézni fel   a padlásra, hol…   lakik senki se.   A pincében is.   Oly árván üres.   Talajt enni fel,   s ha felzúg vihar:   Tető kellene.   “Ragassz szárnyakat.   Kerék is legyen!”   Igen, szárny, ez az!   Kinőveszteni,   a […]

Posted by
Posted in

A Fent

A Fent         Van égbolt. Igen. Az ég. Ülni fel. Születvén oda? Repülvén oda? De sétálva is, vagy épp ugrani. Mi ott fenn legyen? Eső-, hó-, s jeget leszór-önteni? A villámot is? A mennydörgeni? Kifelhős’teni? Madárfogni be…, repülgépet is… De majd jönni le? De majd szállni le? Emitt, fenn, örök. Tekintgetni le […]