Posted by
Posted in

Érintő pillanatok

A napfény már nemcsak vígan világít, az élvezhető ereje elcsábít. Fekete foltos a talajtakaró, de alatta az élet kicsattanó.   -Mondd csak, te merre vagy? Kijutottál már? A felszínen éledezik a határ? -kérdi az ibolya a hóvirágot. -Várj kicsi, mindjárt látom a világot   Fel tudom végre emelni a fejem, azonnal szétnézzek az avar felett. […]

Posted by
Posted in

Gondolat

Hirtelen jelentkezik legbelül, folyamatosan előre tódul. Kiválthatja bármi, észbe merül, vagy külső forrás, amire mozdul.   Biztos, nem hagy percig se nyugodni, akaratát folyton végig viszi. A végpontig is képes harcolni. nem szándékozik másfelé nyitni.   Működéséhez nem kér engedélyt, sokszorta megfékezni se lehet. Van eset, irányít a szenvedély, bezárkózik, célnak helyet keres.   Időnként […]

Posted by
Posted in

Madár

Gondolkodtál már azon milyen érdekes egy madár? Elköltözik messze megy és néha néha hazajár. Gyönyörű szép tollait magasan lengeti nekünk, és mi csak bámuljuk ragyog benne szemünk. Bárcsak madár lehetnék én is, el szállnék és vissza sem jönnék, bárcsak egy kicsit, egy napra madár lehetnék. Be repülnék régi szerelem kapujába, megnézném mit tett velük az […]

Posted by
Posted in

Lajtorja

Én bevallom hogy nem vagyok jó és bevallom azt is hogy nem vagyok rossz. Bevallom hogy semmilyen vagyok. Nem kell a vigasz nem kell nekem jó szó, csak várjak már azzá kire azt mondhatod, otthon volt. Én nem kértem soha, semmi extrát senkitől én nem kértem azt, hogy változz a meg miattam. Adtál valamit, valami […]

Posted by
Posted in

Empiriokriticizmus

Keresni és megtalálni valaminek a végét egy, és mégsem ugyanaz, keresheted találhatod a vigaszodat benne. és bárcsak bárcsak, egy percre egyetlen egy percre, de tényleg csak egyre így lenne. Nem lenne annyi kialvatlan éjszaka nem lennének, annyi kényszerből kimondott szavak. De ki vagyok én hogy megmondjam, ki vagyok én hogy ítélkeznek más felett, nem számít […]

Posted by
Posted in

Mint egy ötéves

Bámulom a kezem mint egy ötéves. Bámulom , hát mi benne oly rejtélyes? Gondolkozok , hány újjam van , és miért pont öt? Ez az agynak és szívnek nevezett cucc , hozzám nőtt. Zakatol és dobog fel lángol és tombol. Ha elé állsz bátran biza téged is könnyedén le rombol. Bámulom a kezem mint egy […]

Posted by
Posted in

Másképpen

Vajon bűn mást , másképpen szeretni? Kétségtelen hogy lehetne akár mást tenni. Sokszor mennék utánad , és akarok is. Mégsem megyek , még ha szavam sincs. Bűn azt érezni hogy egészen más? Tán újra éledt bennem a megfékezhetetlen vágy? A vágy. A vágy hogy uralkodni tudjak magamon és rajtad. És jobban tenném , ha azt […]

Posted by
Posted in

Bearanyozva

Tóban látszik, mégsem fürdik, úton poroszkál mégsem porzik. Fák tetején pihen meg egy időre, éppen a fejünk fölé ér ebédidőre. Ha záporeső áztatja, nem fázik, vidáman lelkünkben trillázik. Sűrű ráncot oszlat el a fejünkről, nincs véleménye az életünkről. Reménységet ad az embereknek, vannak kik vele együtt ébrednek. Átöleli majdnem az egész napot, mikor alszik, álmában […]

Posted by
Posted in

Legyen vége a cudar életnek

Hidegnek, jegesedésnek, hóviharnak… Feledjem már a telet, és legyen, az éjszaka az enyészet, Napfelkeltével ébredjen más élet és szépséges természet! (Hairon) Hűvös, ködös hajnalok, Napfényt óhajt minden élőlény. Hóvirág alszik. * A macska rúgja meg azt a cudar életet, Én magamban hordozom, az összes végzetet… Pedig igyekszek, már állva alszok, mint a fuvaros ló, Meg […]

Posted by
Posted in

De bizony az óra, tik-tak…

De az a fránya óra tik-tak táncot rop! Kertben, utcán, ajtón az újév meg kip-kop. Az óránk mutatója biztosan, bár lassan halad, Összekapaszkodva, ővele, az óév sem marad… Megálmodtam éjjel én, egy jó és szép jövőt, Lelkem hite percet sarkallja, tolja időt. Végére jár már óév, a sokat átélt december, Próbáld meg, a jövőben élj, […]