Posted by
Posted in

A lét varázsbörtönében…

A létem a varázsbörtönöm, ott játszom a rabomat, Mindig ott voltam és tűrtem, hogy az élet csak fojtogat… Onnan irányítottam sokfelé folyt, vesztes harcomat. Kit az élet, ilyen cellába lökött, Azért van, mert szerinte, talán csökött… Menekülni? Szemből homlokon lökött! Én hajnalban alszok jót, az igazi álmokkal, Ma már gyerekek, mért nem játszanak vasgolyókkal? Csak […]

Posted by
Posted in

Vírus

Vírus   Baknak a jegyében, szép csillagos égen, Plútó és Szaturnusz ismét randevúzott. Később Jupiter is velük van egy térben, s világunk rendje,  már megváltozott. Vártuk, hogy reményt adnak majd a jelek, biztonság, hit, és pénz is megremeg.   Hármas együtt állás, gyötrő tapasztalás, hatalmas változás, mindenütt a földön. Betegség és járvány, szörnyű utóhatás, vajúdó […]

Posted by
Posted in

Sorsom könyve

Edit Szabó : Sorsom könyve . Lassan őszbe fordul már a táj, fénysugárban ködlik még a nyár, sorsnak útja mindig vezetett, hátra néz néha, emlékeztet. . Könyvek lapja mindig követett, ám apám egyedül keresett, könyvtár lett második otthonom, örömmel lapoztam sorsokon. . Néha bánat, néha örömkönny csorgott le a szempillám között, tudat alatt fogták lelkemet, […]

Posted by
Posted in

Dac a sötét alagútban…

Benne a dac az utas… Napnak fénye itt bent, nem ér el soha hozzám, De, igen… néha, ha nem borús egy kis foszlány. Van úgy, hogy a csend beköltözik, be szívünkbe, És tűzet hamvasztó napsugár fröcsköl szembe… Szeretet-csalogány dala, ha elnémul lehet, vége, Tüzet olt a nagyobb tűz, tinta szárad megsemmisülve. A dac, az, ami […]

Posted by
Posted in

Nomád élet

Edit Szabó : Nomád élet . Hegy lábánál, dombok alatt épült régen az ősi lak, nincs ablaka,csak ajtaja, jurta tekint a világba. . Lakója egy gyönyörű lány, hímzett szép fehér ruháján hosszú, fonott fekete haj, – e látomás engem zavar ! . Arcán mosoly lágyan kering, vidám szava messzire int, magához csábítva lovát, simogatva a […]

Posted by
Posted in

Naplemente

Vérvörös napkorong tespedve, lassan lejt a tengervíz fele. hullámokat tarkára festve, átszíneződik környezete. A víztükör úgy ragyogtatja, hogy piros csíkos lesz a fodra, mint a pipacsmezőnek szirma, amikor a szellő ringatja. lángoló fényként kacérkodik, sugarát szórja a hegyekre, ránéz a parti kaktuszokra, ráült port aranyra bevonja. Készül az új világi létre, előbb sötétben megpihenve. majd […]

Posted by
Posted in

Tavasz ( Vivaldi: Tavasz-hoz)

Ébredezik a kikelet örömmel, érkező madár dala száll a csöndben. Sziklacsúcsról vízér csordogál közben, kristálytisztán, szemrevaló gyönyörben.   Tüzes szikrák záporoznak az égből, a sötétség meg-megvillan a fénytől. Lassan elvonul, nem kell félni vésztől, előáll a káprázat az érzésből.   Zöldellő lombsátor alatt pihennek, halkan cselekszik az erdő moraja, állat hangja visszhangja a vizeknek.   […]

Posted by
Posted in

Titokajtóban

Gyere közelebb, ölelj Zita Közelséged, életem sója! Csak úgy érezzelek, Így élményt szerezzek. Már látni is… ez kéj manója. Jó lenne puszilni a kezed, Szép szavakkal pátyolni lelked. Test-meleged add át, Kezed puhaságát… Részemmé kell Neked már lenned. Nadrág cipzáram… titokajtó, Oda bejutni, nem kell fa-ló. Vigyázz nagyon, nehogy Ujjad törjön… sehogy. Légy enyém, az […]

Posted by
Posted in

LEHET E MÉG

A végzet útján végig menni Emelt fövel a sötét alagúton áthaladni Megbocsájtani mindenkinek Mond ó mond lehet e még Tiszta szivvel élni a mában Mint egy hajótörött Kinek mindene a tengerbe vész S a hullámok takarják el a süllyedö reményt A felszinre törö tajtékzó habok Gyötrö keserüséggel hozzák a felszinre Azt mi már úgy is […]

Posted by
Posted in

Gyengéd szeretet

Gyengéd szeretet nagy gyűlöletben Vagy nagy szeretet, kis gyűlöletben… Ez mi a nagy különbség az életben. Szeretve szeretkezni, vagy ölbe háborúzni? Szeretet háború adott, elég házasodni… Ez alól, ez után, így már nem lehet kibújni. Vecsés, 2012. augusztus 22. – Kustra Ferenc