Posted by
Posted in

Az életem foglya vagyok…

Versben és európai stílusú haikuban… Életem foglya Vagyok, idő besegít. Mutató halad. * Mindig sikertelenül küzdöttem, Pedig, helyes volt cselekedetem. * Aztán még én a Saját foglyom is lettem. Sors keze ütött! * Erőm már lassan elhagy, ahogy öregszek, Utamon a mély gödrök csak növekszenek. * Volt minden, mi rossz, Pénzhajhászás… elbukás. Erre születtem… * […]

Posted by
Posted in

Klotz Mária: tavasztündér

Klotz Mária: tavasztündér   süt a nap nem kell kalap tavasztündér mosolyog lelkem mélyén dalolok hív a fénybe messzi rétre viháncolni akarok levegőből koszorút fonok   pattan a bimbó távoli halihó zöldell a világ nyílik a virág tavasztündér kacsintgat erdő mélyre csalogat tedd hajadba pántlikád sugárzik az aurád   tavasztündér táncra perdül tavasztündér dalra zendül […]

Posted by
Posted in

Cserepek a csöndben

Cserepek a csöndben   Valami összetört. A kacagás karcsú kristálypohara? A nyugalom megingathatatlannak hitt padlóvázája? A meghittség vasárnapi levesestálja? Minden összetört. A harmónia ovális tükre is. A szilánkok szanaszét hevernek, s a levegőben monoton fájdalom lüktet. A konyhakő diagonális mezői még őrzik meztelen talpad véres nyomait, ahogy eltűnnek a kijárat irányában. A sikoltó űr, feszítő […]

Posted by
Posted in

Ataraxia

Ataraxia*   A testem és lelkem kiéheztetve epikuroszi nyugalommal várok a szükségszerű gyönyörre. Vízzel és kenyérrel csapok vad orgiát és az élvezetek csúcsára érve huszonegyedik-századi önkívületben áramtalanítom a routert (a valóságban egykedvű mozdulattal vágom a falhoz), a külvilágot ezzel végleg magára hagyva, szkeptikus magányom ölében ringatom tovább torzulásmentes látens életem.   *teljes lelki nyugalom állapota

Posted by
Posted in

MELLÉKHATÁS

Az Oroszlán havában mély az égbolt, a talaj szikkadt rögök halmaza, füvön fekszem, aránytalan testtel, szájmozgásom fohász, hangtalan. Bokán rúgott aszteroidákkal ábrát rajzol felém jó barátom, tompa gellert kap a hullócsillag, agyagszagú bogarakkal játszom, indaruhám belsejébe írlak. Gubót sző a lüktető siketség, zajjal dobálóznak életek, hívnak, egyre hívnak – csak sietség, mindhiába, másfelé megyek. Mély […]

Posted by
Posted in

BÓDULAT

Túlérett a föld, a táj, a tenger, asztmás vulkánok is éledeznek, nyárharapó, vadóc lidércekkel, lánglombot pingálunk vén hegyeknek, s aranyfényű, megcsalt vágyainkkal kibékülünk most, bár nem muszáj, tűzhányók homlokát szárnyainkkal legyezzük, a kráter néma száj. Mesél az ősz; gyermekded haraggal vagy vidáman, ha arcán borvirág nyílik, és a számkivetett gazzal játszatja jázminok illatát, csak mímeli, […]

Posted by
Posted in

Nőnapra szeretettel…

mint virágkehely ha szirma kitárul illatát hordozza a tavaszi szél illatfelhőben sok méhecske kábul s mind mind újra virágport remél nő a férfi élet legszebb virága tavaszt érezve szíve megremeg lehet fiatal vagy feleség anya ezen a napon csak őt ünnepeled nőnap lehetne az év minden perce hisz a szeretet pénzbe nem kerül férfi arcán […]

Posted by
Posted in

nemzeti ünnep…

(március 15. margójára) nemzeti ünnep a nemzet halódik egymásnak feszült itt menny és pokol háborút visel mind ki mocskolódik mindenki mindenért másokat okol pedig csupán egyetlen cél a szent hogy övék legyen a “húsos fazék” ki hatalmát féltve trónol odafent ki lenézett nép lenézett “kisebbség” csak addig vagy fontos amíg szavazol de elveszik ha akarják […]

Posted by
Posted in

Borostyán

Borostyánkőbe gubózom, legalább háromezer évre. Bezárkózom, ne bántson senki, s neked adom magam emlékbe, ne tudj feltörni, kinevetni.   Boldogabb lennék tudatlanul, ha megvakultam volna korábban, mielőtt először láttalak! Gondtalan, ki együgyűn, homályban teng, azt hívén hogy ragyog a nap.   Én láttalak, és mindent tudok. Bárcsak lennék örökre ostoba! Vékony derűvel visszhangos fejemben ne […]

Posted by
Posted in

Bodó Csiba Gizella: Szív és ész

Szív és ész? Ész vagy szív? Melyikre hallgatok? Szív vagy ész Vagyok? Mint ember, Mint alattvaló, Ki magára Valamit adó, De ritkán tudja Honnan jön a szó, A csendes útmutató Tanító, megértő, Parancsoló, Melyik fogja Nyakörvemet, Melyik vezet? Egyik húzta Húszévesen, A másik tán Hetven felett Helyre billenti A mérleget! Szívemre bízom Az eszemet, Hisz […]