Posted by
Posted in

Utad az életben

Edit Szabó : Utad az életben ” Szilárd életútnak hajlékony ereje dobban ” Hosszú évekig nem érzett, új lángra lobban, Sorsodnak útját egyedül végzeted vezette, Holnapoknak lépte a győzelmet szerezte. Előtted állt mindig a folytonos ész-szerűség, Nem volt a szívedben fájás, s keserűség, Elfogadtad Önmagad, ám rejtelmes az élet, Győzelmet megszerez,melyet alig reménylett. “Az összetartozást […]

Posted by
Posted in

bár csendet ír…

csendet ír a tollam üres papírra rajzol a szélére szép virágokat közben az álmok nem válnak valóra őszi szél zörgeti az ablakokat tűnő időben csak a ránc növekszik öreg testben még “ifjú” szív dobog de a lét porondján már nem vetekszik a maiakkal de még a láng lobog bár csendet ír a tollam a papírra […]

Posted by
Posted in

Én balga, reménytelenben reménykedek…

Öregségemről… ez most vízióm? Hmm… lehet, hogy őrült vagyok, mert öregen is reménykedek? És még, ezt is titokban teszem, mint a kicsi gyermekek? A Remény Állandó. Vagy te idős, Vagy apró gyermek. Nem Merem Reményem Felfedni. Még Őrültnek hisznek! * Miért nem akarom észrevenni, hogy a halál már itt kaszál, Miért nem hallom, hogy a […]

Posted by
Posted in

Szoó Virág – Ketten

Szoó Virág Ketten vagyunk a két tenyér, közöttünk a viasz kanócán táncol sárgán, narancsosan közös életünk, kicsinyke fény, bizonytalan, máskor erős, határozott lángja van. Ha hátat fordítunk neki, elsápad, betegesen pislákol, s tudom, ha otthagyná egyikünk, hosszú füstöt eresztve még izzó fonalából minden meleget elengedne. Kettőnké ez a kis világ, viaszos törzsét három réteg erősíti, […]

Posted by
Posted in

Egy szabad gerle

Izzik a nap, csak parázslik egyre, Perzsel a nyár, s a nyárfán egy gerle. Kurrog a gerle, nem hallja más, Csak egy szomorú, magányos ház.   Lüktet a nap, majd gyűlik a felleg, Süvít a szél, és fölszáll a gerle. Repül a gerle, pont oda száll, Ahol a ház erős fala áll.   Égnek könnye […]

Posted by
Posted in

Búcsú

Keserű némaságra ítéltetett lelkem, A kínok kínját őrzöm, mélyen eltemetve. Néha egy édes emlék eszembe ötlik, De nem méltóságra, halálra buzdít.   Mérgeskígyóként húsomba marva, Gyilkos szerelmeddel szívemig hatolva Tettél cinkosoddá, s majd hagytál önmagamra. Téveszme, nyomor, vérző sebek,   Hiányzó láncszemek. A kör bezárult: idő előtt, S már nem tudom, hogy ki, vagy mi […]

Posted by
Posted in

Sorjás az élet

Biciklis cikázik sok kocsi között. Elütik, mert őrangyala nem őrködött . (Kínai – „Vágyódás délre”- “Shiliuziling” 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa) Ne Hősködj! Félned kellene, Peches vagy… Nincs, ki védene. Jaj! Hol az angyal? Lesz-e baj? Figyelj már! Megesett a baj. * (HIAQ) Szerencsén múlik csak, Élsz-e vagy halsz-e majd holnap, Ha angyalod […]

Posted by
Posted in

30 haiku 1

1. Pincei lények megmásszák a padlást is. Vissza se térnek. 2. Felvillant a fény álmomban s felébredtem, ámde sötét van. 3. Tavasz szakítja. A nyár? Éleszti újra a hóvirágot. 4. Tó 1: Eső A tó kiáradt. Árad úgy akár a vér, tudunk mi úszni. 5. Tó 2: Nyár A tó kiszáradt. Üres, csupasz medréből medencét […]

Posted by
Posted in

Érted kiáltok

Széttépem ezt a rózsaszálat, ne mardossa szívemet bánat.   Rám csorog fájón bíbor alkony, érted kiáltok néma hangon.   Sóhajtásnyi levegő lebben, vágy tombol az árva szívemben.   Lomhán kereng a bús fájdalom, merengek rőtfényű álmokon.   Csóktalan éjszakák kergetnek, odadobva hosszú perceknek.   Csillagok fényében fürdetem könnyáztatta búsuló szemem.   Mállott órák rohannak velem, […]