Posted by
Posted in

Egy kaptafán az öregségünk?

Az öregségről versben, apevában és 10 szavasokban… Ahogy körbenézünk, feltétlenül. Bár, nem teljesen leplezetlenül. Mind öregszünk… olyan féktelenül. Az Idő Foga már Annyiunkat Kikezdett… bizony. Nem is értjük, csak nézelődünk, Hogy mivé lettünk… és kételkedünk. * Az élet, ma már nem is emberi, egy lidércnyomás, Olyan, mint amikor a ködben rohansz és koppanás… Tehetetlen lét, […]

Posted by
Posted in

Gondolatszikrák

Edit Szabó : Gondolatszikrák Haikuk vár rád a holnap, kéklő egek tengerén csillag nem hullhat. # reménysugárnak végtelenség hatalma, messze szárnyalhat. # szíveknek mélyén, fénylő szemek sötétjén él a szerelem. # vágy és varázslat, csodálatos álmodás, bűbáj a mában. # test és a lélek, egyesüljön örömre, emberi létek. Bőcs,2018.07.17

Posted by
Posted in

Neked adnám a Napot!

Neked adnám a Napot, ha az enyém lenne! Helyette adok neked egy édes pillanatot, amivel a rohanó időt megállíthatod! Szakíts ki belőle minden erőt, hogy visszakapd a lelked békéjéért feláldozott időt!   A Napot adnám neked, ha az enyém lenne! Neked adnám, hogy hideg szíved melengesse! Hogy járja át fénye lényedet és lelkedet! Mellé adom […]

Posted by
Posted in

Hozzáértés

Hétköznapi pszichológia… Manapság a hozzáértés: ügyes vagy Te, meg tudod csinálni! Neki is áll, de tárgyi tudástól nem zavartatva. Más dolog valamit csinálni, vagy valamit jól megcsinálni S Eztán úgy éli meg, az ő lelke van csavargatva… Ó tudatlanság! Ha, mindenki kezdene éppen így eljárni? Vecsés, 2017. június 16. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Majd dolgozok!

Fekszem a bársonyos zöld fűben és a kék eget kémlelem. Széttárt karokkal a levegőt most csak ritkábban veszem. Olyan süketítő csend van, még a zajos szél sem muzsikál. Égetően perzsel az arany Nap, a szemem színesen vibrál.   Nem is értem, hogy miért, de most nem gondolok semmire. Mintha megszűnt volna a zord külvilág egy […]

Posted by
Posted in

Nézem a semmiségemet…

Semmi-lét meditáció Állok a vakablakomnál, nézem a semmiséget, Fáj. hogy sírok… életem nem ad több lehetőséget… Vak a sötétség, Egy csillag se gyúl éjben. Hideg az ablaküveg. Vak ablaküveg? Hideg, mint fénytelenség a csillagtalan éjben. * Ablakon keresztül, bambán nézem a tájat, Látom, hogy a hóvihar belepte a fákat. Keresem magamban a sok kiürült vágyat. […]

Posted by
Posted in

Életforma…

Hétköznapi pszichológia… Az Élet Spirális, Mosoly soha Nem ideális. *** Az idealizmus helytelen, nagyon káros életforma, Manapság, ők a könyörtelen liberálisok. De, azt hinni, hogy életben ez a megoldás… tragédia. Bár A tömegeknek bőven elegek a frázisok. Ez, a túlzó megengedéssel kiváltott sorstragédia. *** Játszóterem lelked Nevetőráncaim régen kedvelted. Világon nincs paritás, Múló idealítás… Vecsés, […]

Posted by
Posted in

akkor is lesz…

szürkülők a hajtincsek némelyike már fehér szaporodnak a nincsek egyszer minden véget ér csaló az emberi élet hisz néha csodákat ígér változik minden ígéret nem minden fekete-fehér öröm színe lesz a fehér minden kezdet szépet mesél az öregség végül elér fehéret váltja a sötét akkor is lesz apró csoda tudod lehajolsz majd érte köztük álom […]

Posted by
Posted in

Virágos réten álmodunk

Edit Szabó : Virágos réten álmodunk Tavaszi réten mi ballagunk, nyíló virágok közt álmodunk, bimbót fakasztott az ifjú nyár, folyónak partján az éden vár. Kezemet lágyan simogatod, szekérút hátát sem láthatom, zöld réten a színes virágok, kék szemek tükrében villámok. Arcoknak rózsája mosolyog, út menti illatok, hódolók, csokromat két kezedbe teszem, tiéd lehet egész életem. […]

Posted by
Posted in

Több mint szimbólum

Több mint szimbólum Tehát emitt csüng és lobong a zászló, arcán az Út, ember, Platón, Hitler, kemény a rúd, a kéz is. Időtálló. “Előtte állj vigyázzba. Most! Ki mer?” Az észt legyezgető ólélek-háló. Erős az én karom. Tartom. Így kell? Igen, volt ferde, ráütöttem. Már jó. (Emelve rád akár fegyver. Ki nyer?) Berakva az atomba […]