Posted by
Posted in

a jövő előtted…

tágra zárt szemeddel mond mit látsz ma belső képernyőd mit vetít eléd vastag kosz mocsok közt botladozva érzed-e már a lét milyen nehéz repedt üvegű ablak törött kerettel a fény még talán utat tör magának vágyak elszállnak csak álom cserepek tétován még néha visszajárnak a jövő előtted csont-soványan áll szálkás újakkal még képeket rajzol szemben […]

Posted by
Posted in

Poétaeszköz

Te is azt mondod: a toll szép. Hát tényleg az. Éles, kerek, zuhanó mint a tavaszhó és szürke akár holdi por. Piros és kék ugyanígy mint ős-lámpaerőnk, éjszaka. Hosszú-rövid és hallgatag, de ha kell elszaval ezt-azt. Bővítve ezüsttel lehet vagy egyébbel, ha akarják. Bölcsen faragott, tűhegyes. Ügyesen s jól mozog, ez tény. Hozzá nehogy érjél, […]

Posted by
Posted in

Oldás és kötés

Edit Szabó : Oldás és kötés Kendődbe kötve úgy hordozod a mát, előtör könnyed, a holnapodra vársz, fényesedik csillag, utadra kisér, végtelen viharban hasadozik fény. Sok évet megéltél, vállaltad súlyát, holt életek – kétség , jártad az útját, kérdezhetik mégis, végleg feladnád, életed igéit még sem tagadnád. Szereteted mindig kendőbe kötve, repdesett felettük, mindig örömre, […]

Posted by
Posted in

tépett vitorlák

jeladás: a Gyűlölet Csillaga hirtelen megjelenik a nappali égen (Petri György: Angyal) magyar a magyart taszítja nyomorba mézes madzagot lenget a kósza szél szomszéd szomszédot kíván pokolra közben áhítattal az ég felé néz szószékről áramlik a kampány szaga üvölt a vágy a hatalom után befed mindent az ígéret halmaza itt lesz vagy itt van már […]

Posted by
Posted in

Húsvét margójára

Fekete eső hull csendes napokra de virágzó lesz a fényes vasárnap ünnepre készül aki hisz aki nem még nem törik meg a régi varázslat tavasz újul s a barkák virága magában hordozza szép álmaid megváltva a bűn nem kell térden csúszva kérni, mert letörve béklyózó láncaid húsvét ünnepe új élet ünnepe mert feltámad a természet […]

Posted by
Posted in

a harangok most…

fekete lepel s a szív is remeg a harangok most Rómába mentek a falikárpit hosszában reped az égből peregnek keserű könnyek csattogó korbács és nehéz kereszt töviskoszorú “ékíti” a fejet s a közöny a gúny már el nem ereszt egy “ember” várja a sors végzetet lázong a test de érti a lélek a messiás sorsa […]

Posted by
Posted in

Golgotán

– Golgotán – Kutatjuk, keressük. Tanuljuk, elhisszük. Újra és újra, mert a leckét még mindig csak ember-énünk éli, fújja. Hallgattuk, értettük. Csodáltuk, követtük. Istent ébresztette bennünk az egyetlen, ki sorsát el nem téveszthette. Árultunk, rettegtünk. Félve, de megtettük: az egyetlen embert, ki szeretni tudott, imádtuk és megfeszítettük. Szekeres Nóra

Posted by
Posted in

Utolsót lobban a nap

Utolsót lobban a nap, parázsló sugarai ragyognak. Tűz ég a víz alatt. A tó felszínén lángcsíkok vibrálnak. Vöröse izzó kályhatorok. A bokrok ágai közt a nappal elhever, zaj helyébe a csend ül. Az éj közeleg.

Posted by
Posted in

Vasutas szigor

Vasutas szigor Csattognak a kerekek, jó messzire kergetnek, Kitérőbe sodor a szigorú vasúti modor. Alakoskodnak a jelzők: “éretlennek ítélt felnőtt”. Forgóvázon padlólap, menesztenék alólam. Közbe lép a vasutastárs, Így szólt a forgalmi utasítás: Szemed mindig a pályán legyen! S tudd: zúzott kővel nincs győzelem. Dobják a vasat, majd szét hasad A füled a zajtól, s […]