Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Tehetetlenségi nyomaték

Rózsa Iván: Tehetetlenségi nyomaték A jó kozmetikus hipp-hopp megszünteti a pattanást, a ragyát: De az Idő kíméletlenül görgeti maga előtt saját magát… Az ügyes plasztikai sebész eltüntetheti időlegesen a ráncokat: De az Idővel szemben csak elvesztheted tehetetlen harcodat… Budakalász, 2018. június 5.

Posted by
Posted in

Tél, reggel!

Tél, reggel!   Tél, reggel? Felzúgó hótücsköt szemvesztett bagoly kap meg.   (P. D.-strófa, sok munkát adott)   Ugyanez haiku formájában:   Hótücsök   Felzúgó tücsköt télies reggelen megkap szemvesztett bagoly.

Posted by
Posted in

Koros krokodil

Akai Katalin          Koros krokodil   Koros krokodil, könnye koppan, Korgó gyomra, jaj, de fáj, Az emberek félnek tőle, Éhezik egy napja már.   Nem jön erre semmi állat, Pedig most már enni kell. Vén krokodil nem ugrálhat, Mert nehezen mozdul meg.   Elmélkedik ifjúságán, Fürge volt és jóllakott, Nem kellett a folyóparton   […]

Posted by
Posted in

Égszínkék keltike

Akai Katalin     Égszínkék keltike   Égszínkék keltike, kelyhét  Kibontja, Kertemnek közepén kéksége, Kis csoda. Tavaszi kankalin, napsugár Csókolja, Kerítés közelben, kökörcsin Kinyílva, Korai kikelet kertembe Kihív ma, Kispadra kiülve, lelkemet Gyógyítja.

Posted by
Posted in

Mindent elrendezett

    Nagyon nehéz az élet, ha nem vagy a helyeden. Ha azért imádkozol éjjel, hogy maradj életben! És nem kaptad még meg azt, amit megérdemelsz! Hogy nem jött a királyfi ki majd az egekig emel. Mindennap bizonytalanságban élni. Szenvedni a lélek fájásától. Menni vagy maradni?! Várni arra, hogy szeressen valaki. Bízni, hogy észre vesz, […]

Posted by
Posted in

pillangó hatás…

csillagködök furcsa mámorában “pillangó hatás” csupán a földi lét repdesünk e furcsa kavalkádban nem is sejtve mikor jön a vég hisz annyi illat virágtól virágra áramlik bódult pillangók elé az óra jár percekre találva mi szállunk tovább a végső cél felé csöndek tobzódnak néha vad zajokban keressük mindazt mit még elérhetnénk mert színek is vagyunk […]

Posted by
Posted in

Közönyök

Hétköznapi pszichológia… Biztos, hogy élet ez? Vagy inkább élettelenség? Álom, lélek nélkül. Az élet, rohanva halad, az alkonyata felé, Lelki viharok kicsit sem akadályozzák! Remény van de, öröm, életet kevéssé fertőzé… És Életet, a közönyök is túlzón gáncsolják. Lélek lekötözve is él… rossz igy hatol öbelé. Túl sok az áteszelt közöny, Mint kihányt öröm a […]

Posted by
Posted in

Ma is élő Bory-vár

Edit Szabó : Ma is élő Bory-vár Volt és van ma az Öreg-hegy, hol élt hajdan kő mestere, borospince, rajta présház, ráépült az új lakóház. Nagyot gondolt a ház ura, lakóházból lesz palota, két kezében van az erő, művészetek mestere Ő. Lassan gyűlt a jövedelme, haladt az építkezésben, emelkedtek falak, tornyok, beleremegtek a szobrok. Ő […]

Posted by
Posted in

Este a kertemben

    Lassan ereszkedett le rám a kormos sötétség. A Napot két kézzel erősen tolta maga mögé. Magányosan ültem a kopott kerti széken. Csillagokat néztem, ahogy gyúlnak ki az égen. Nem hallottam semmit, csak az üres csendet. Csak annyit, hogy egy szúnyog sóhajtott egyet. Lóbáztam a lábam, és nagyokat pislogtam. Kezem karba tettem, s néha […]

Posted by
Posted in

Tavasz, megérkezik…

Már jégcsap sor, nem zenél az ágon, Nincs már ereszen és sehol máson. Pocsolyákban, már hullámzik a víz. Nem veri vissza ég-kékjét, nem kvíz. (sedoka) Hó nincs, jég sehol, A nyári út még sáros, Tavasz jötte nem kétes. A hó elolvadt, Tócsák sora az utcán, Nap fénye felszárítja. * Gyerekek, bizony hazafelé nem csúszkálhatnak, De […]