Posted by
Posted in

Márciusi tél

Edit Szabó : Márciusi tél HAIKU CSOKOR Március hava faágakon felcsillan, tél végi szikra. Serceg talp alatt, halad léptek nyomában, vastag takaró. Hópihe repdes, a földre még sem ér le, felkapja a szél. Forgatja körbe, alányúl – megpörgeti, száll a felhőkbe. Buckák magasa messziről növekedik, szeleknek harca. Harc hatalomért, tél végi visszatérés erőt fitogtat. Késik […]

Posted by
Posted in

Túl bonyolult

Túl bonyolult Túl vagyok már annyi könnycseppen, Száz és száz darabban a szívem. Mégis mi értelme a lehullt faleveleknek, Ha egyszer újranőnek? Mi értelme a nyárnak, Ha télen a virágok megfagynak? Mi értelme neked és nekem? Mi értelme újra Rád néznem? Mi értelme volt annak a csóknak? Mi értelme? Most hol vagy? Keresselek? Szeretnéd? Vagy […]

Posted by
Posted in

Tengerparti nők

Edit Szabó : Tengerparti nők Távolból árbócos vitorla feszül a szélben, kibontva simul tengernek közepén, vidul szirének énekén. Tengerpart sárga homokján fürdőző lányok a partján, testükön táncol a napsugár, szellőnek hangja messze száll. Mozdulatukban kacérság, asszonyi létük vidámság, kilátó torony őre néz, vidám mosoly megy ő felé. Hiúság, asszony a neved, távolból adod mindened, mosoly […]

Posted by
Posted in

Csend

Ez egy igazán friss vers. Tegnap írtam. Kell néha egy kis csend, amiben elmélyülünk, ahol keressük a válaszokat, a nyugalmat, a békét.   Csend   Hiányzik. Néha úgy érzem, itt van, de csalódok megint. Félek. Hogy fájni fog neki. Bár tudnám előre. Akarom! Csak jó volna tudni mi a bajom. Hidd el! Nem akartam, hogy […]

Posted by
Posted in

Mozog a föld

Mozog a föld Bizony tudom, hogy nincsen úgy “Szeretlek!”- ahogy senkit meg nem hat és ragad és ahogyan odáig nem vezethet: “gyűlöld a tőrt, a húst, kutyád, magad.” Öröklét sincs, amely mindig melletted. S nincsen kötél, mely el sosem szakad, ha körbefonja vézna, gyönge tested. Ha két kézzel fogod, s erős nyakad… De van múlt, […]

Posted by
Posted in

Haikuk 3

Máglyáról Meglobbant a tűz. Elégtünk s a halott bűz újra visszaűz. Kinn Udvarom fényes. Rajta fekszik Nap, Hold is. Ugrálunk rajtuk. Tett Teszem, megteszem. Ami kell és ami jó. Tettem, megtettem. Csatában Ellen és mellett is küzdünk, küzdögetünk… Nem, nem adjuk fel. Egy eszesen-haiku Észnek dallama. Halljuk, ahogy összes szív s kéz elszavalja. Egy 1 […]

Posted by
Posted in

A szél dallama

A szél dallama   Hallgasd, csak mit mesél, Neked az esti hűvös szél. Füledbe súgja a dallamát, Csak te érted, senki más.   Vihartól leszakadt szellő, Nappal együtt felébredő. Megtalál és lágyan átölel, Játszadozni érkezett meg.   Hajadat jól szétborzolja, Ruhádat is meghajtogatja. Izzadt homlokodat letörli, Engedd veled játszadozni.   Mosolyt csalogat az arcodra, Eltűnik, […]

Posted by
Posted in

Nyári este

  Nyári este   Tikkasztóan meleg, száraz ez a nyár, Hervadozni kezd, kertemben a virág. Széna friss illatát hozza már a szél, Csontig szárad,összetörik szegény.   Kiégve, sárgán elkókadt a rét zöldje, Harmat cseppeket sem hullajt reggelre. Megrepedt a föld, nagyon szomjazik, Frissítő sok esőre várva, csak áhítozik.   Felhő sincs már, a ragyogó kék […]

Posted by
Posted in

Viharban

  Viharban   Vihar előtt, süketítő nagy a csend, elhalkulva,várakozik a természet. Félelmét most magányába bezárja, mindenét, a szél karmai közt találja.   Sötét felhők gyorsan gyülekeznek, véget vet talán a tikkasztó melegnek. Hirtelen, koromsötét lett az égbolt, mindenütt fullasztó porfelhő kavarog.   Árván bámúl maga elé a gémeskút, szomjas ménese ijedtében messze fut. Mellette […]