Posted by
Posted in

Kollektíve pletykálgatunk?

Az élet és a lélek megrontója… A pletyka sötét! Félelem nélkül Zöm hazugságot Szül eredményül. Pletyka, maga a sötétség, A fényvesztettség, Pokolba levonzó, vak mélység * Méregként terjed, Senkit nem kímél, Miért állna meg Már az elsőnél? Legveszélyesebb a lélekméreg felszívódása, Mert az agyat is teljesen körbejárja. * Gúnyos szavakkal Illet, záporoz. Megtévesztéssel, Fájdalmat okoz. […]

Posted by
Posted in

A múló idő… elröppen.

A múlt-élet része is az idő… A múló idő, folyvást tovaröppen, a pillanatban, És én hiába futkosok utána az útszéli fasorban. Aztán merengek a sorsom fölött, igen bánatosan. Fáj! Idő Múlása… Megfékezni? Létezhetetlen. * A fasori lombokban bágyadtan kószál a szél, Olyan a hangja, mintha mammogna… beszél? A fasori lombokban bágyadtan kószál a szél. Fa […]

Posted by
Posted in

Mi férfiak

Mi férfiak egy nőért nem könnyezünk! Mi hazafiak, hazánkért könnyezünk… Behunyt szemmel a kezünk zászlót lenget, Nyitott szemmel meg, nem látjuk a rendet? Vecsés, 2009. május 2. – Kustra Ferenc József

Posted by
Posted in

Még rügy az élet…

Születő életről – eredeti Baso stílusú haikuban… Rügyek bomlanak, Alakul az új élet. Remény-fényekben. * Fűzfa dús lombja Pataknál, magány-hírnők. Ága vízbe lóg. * Aranyló mező, Születő virágágyás. Üde sugárzás. * Virágnyílások, Sok, méz ízű titokkal. Remény, újólag… * Orgonabokor Már látható, rügyet bont. Frissülő élet. * Végtelen térben Hallani rügyfakadást… Évente, egyszer. * Napsugár […]

Posted by
Posted in

Placebót oszt a természet?

(3 soros-zárttükrős) Itt a tavasz, vagy placebót oszt a természet? Rögtön valós lesz, ha ránk küldi fergeteget… Itt a tavasz, vagy placebót oszt a természet? * (haiku) Fán, nincs zúzmara Hófehér, már itt nem úr! Ág, mint szélhárfa. * Hideg, csomagol. Havazás, már elolvadt. Hideg már nem fed.. * Szól szellő szélnek, Tarolj! Adj a […]

Posted by
Posted in

Nyárelő idején

Volt… micsoda ravasz tavasz! Hír volt: hegyekben még havaz! Pedig most volt, kemény telünk, Hogy vége, örömélményünk! Lassan túl vagyunk tavaszon, Már nem csúszkálunk havakon. Lassan tavasz is elmúlik, Idő is előbbre csúszik! Mezőn, virágok kinyíltak, Fű is vastag, ülni hívnak! Hajnali harmatcseppek már Nincsenek, mentes a határ. Légben a lepkék játszanak, Méhek, már nagyon […]

Posted by
Posted in

Vakvágta a jövőbe…

Filozofálgatás a jövőről Vágtatnak a tán’ megvadult lovak a gladiátor alatt… Mi vagyunk az a gladiátor, súlyos, lógó felhők alatt… Nem a arcba vágtatunk, ám előre a jövőbe De mi az, hogy jövő? Életünk új lehetősége? Lovak patája alatt porzik a beton, a fű, Visznek magukkal, tudjuk… ott nem nő elég szegfű. Majd ha odaérünk, […]

Posted by
Posted in

Kutyafürdetés

Bogaras és bolhás volt Bobikánk, Doki mondta, fürödjön a kutyánk. Nosza, gyógyszer száz liter meleg vízbe, Az meg bele műanyag edénybe. Ötven kilós kutyát beültettem, Nyaka alatt fogta a bal kezem. Jobbal meg öntözgettem busa fejét, Szerette, be sem csukta a két szemét. Öt percig áztattuk a fehér lében, Anyu és Anita locsolta bőven. Szerette […]

Posted by
Posted in

Tűzet éleszteni

Minden szerelmet, Mint minden tűzet, Éleszteni kell. Együttlét felold, Energiát ad, Ezért tenni kell. Ad önbizalmat, Mint javadalmat, Ez az, ami kell. Több ágyba bujás, Sok bujálkodás, Ez mi sokszor kell. Újból és újra, Kell biz’ a társa… Szerelemhez kell. Összeborulás, Több mint bármi más… Csak akarni kell. Budapest, 1997. március 4. – Kustra Ferenc […]

Posted by
Posted in

Kék ég alatt

Az azúr fénnyel áradó utcákon, A selymesen halovány kék ég alatt, A házak homlokzatának csillogón Visszaverődő visszfénye nem oly’ matt. Nők, mint azúr színű arany üstökős, Úgy mentek tova, szinte átsuhantak. Ruhájuk lebegett, arcuk gyönyörős, De mindez csak álom, mit mások láttak. Vecsés, 1998. december 28. – Kustra Ferenc József