Posted by
Posted in

Úton (gyermekvers)

ÚTON Indul a ház, döcögve, utcánk elfogy mögötte. Sarok fordul utánam, tábla int még futtában. Templom rohan, úgy liheg, kis harangja száll, libeg! Erdő, mező, dombtető – messze ringó keszkenő. Élénk, sárga repceföld, leborul a Nap előtt; lankák között kicsi tó: ott csobbanni volna jó! Négy kerék visz sebesen, szívem súgja csendesen: fut a felhő, […]

Posted by
Posted in

Mesélj (gyermekvers)

MESÉLJ Vége már egy hosszú napnak, kis ágyamban betakarnak – de a puszi és sok mese nem maradhatnak el sose! Anya, mesélj Te ma nekem, hadd láthasson két csöpp szemem tenger csodát, álomszépet, benne sereg színes képet. Mesélj most a tűzoltókról, türkiz színű, messzi tóról, pelyhes szárnyú angyalkákról, égig érő kártyavárról. Mesélj még a kisvasútról, […]

Posted by
Posted in

Lepke (gyermekvers)

LEPKE Lepke, lepke száll remegve, szellő hívja: „Szállj keblemre! Pihenj, pihenj szellőszárnyon, cirógató, könnyű álmon.” Lepke, lepke, megpihenve, szellő szárnyán ellebegve tárja, tárja tarka szárnyát – szívemre szór csöpp szivárványt. Szekeres Nóra 2018.06.20.

Posted by
Posted in

Menedék

MENEDÉK Szellő simít – meleg, fáradt; Nap hegyén ül, int a bánat: „Messze vagyok, mégis féltek – szívbe-szembe beleégek.” Fák nyújtóznak, égre törnek, boltozatba belenőnek; árnyat vetnek, szívre-szemre, szelíd békét bús lélekre. Ágak, gallyak levelein – eres, vásott tenyerein – ül a Nap és ül a bánat, csókot dobnak, úgy hintáznak. Övék a föld, övék […]

Posted by
Posted in

Őrző

ŐRZŐ Minden titok én előttem – szemem jár csak néha máson. Ölbe hajtott tér-időkkel vegyül néhány látomásom: nyitott kapuk, égig érők ülnek csöndben járdaszélen; gazdag terek, bőven mérők gyarapodnak létigéken. Karnyújtásnyi távolságra pereg minden, tárul pőrén, csoda pattan, szívvirágra: hull, virul e világ őrén. Szekeres Nóra 2018.06.03.

Posted by
Posted in

Június

JÚNIUS Fülledt, nyomott most a táj, derült, száraz égre vár; valami tart, megfeszít, szélbe szór sok méla kínt. Fojt a hiány, rekkenő; fogy, szökik a levegő: bujkál sápadt homlokon, ájult testű bokrokon. Rám telepszik most a táj; valami kiold, kitár: földre hullik, úgy zuhog, reszketnek a csillagok. Pára húzta hűvösség – milyen tiszta most a […]

Posted by
Posted in

Még

MÉG Zuhanok álmomból, kifelé, a fénybe. Hajnali lárma: utcazaj tol, taszít az ébrenlétbe. Közben vékony képek, pergők, sietnek a mélybe: mázsa súllyal szivárognak elmém sötétjébe. Itt-ott még látom: körülöttem álltok, leszegett fejjel énrám vigyáztok; míg idegen ágyból kacsintok, nevetek rátok. Nem fér mellém senki, nem ül mellém senki. Mégis olyan jó ott, köztetek lenni. Nyitott […]

Posted by
Posted in

mint a monszun…

esős párás fülledt délutánok talán a nyár is nyaral valahol szellő játszik zizegnek a lombok a távolban dörgés moraja szól mint a monszun távol Ázsiában itt is naponta többször elered ilyen zöld a fű mint mostanában csak fényképen volt ha azt is megleled most néhány perc máskor egy-két óra keményen esik vagy birkaáztató mikor előbújik […]

Posted by
Posted in

A múltról… tanka csokorban

A tanka csokrot eredeti Bashó féle stílusban írta meg a szerzőpáros. A múlt, fizika! Létezik! Nincs kísérlet! Jövő, még semmi. Ne tekints vissza soha, A múltad oly mostoha! * Jelen rabja vagy, De a múltad irányít. Ez nem vereség. Minek süllyedsz mocsokba? Fetreng tested a porba. * Múlt tudta nélkül, Jelen-jövő, hogy épül? Megfoghatatlan. Csak […]