Posted by
Posted in

mit tanult meg…

csendet sikolt a néma képzelet az elme tágra zárt szemmel néz nagyot mérleghintán hol fenn hol lent érzed kővé mered az igéző holnapod magasból még közelebb az ég is de lentről hamarabb ér el a pokol ima száll de az úr talán csak fétis s a liturgia sem más csak protokoll mit tanult meg évezredek […]

Posted by
Posted in

zöldül a táj…

már pajkos szél simítja arcomat nem vadul és nem tépked ágakat de néhanapján még a hideg az úr s a kék ég is olyan tavaszi lazúr a kergetőző gomolyfelhők sora varázsol néha ernyőt a napra ilyenkor borzongás fut át a testen kikapcsol a fűtés ott fenn az égen rigófütty nem szól varjúhang sem hallik japánbirs […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: “Legyen úgy, mint régen volt!”

Rózsa Iván: „Legyen úgy, mint régen volt!” Márciusi ifjak fellázítottak egy egész népet; Öreget és fiatalt, nőt és férfit, szüzet és némbert; És megteremtették az egységet… Közös volt a cél, kivívni a szabadságot; Elszakadni a Habsburg-háztól, letépni a láncot; Függetlenséget akartunk, önállóságot… Ezer vagy több ezer éves nép a miénk; Volt ez a nép Sándoré […]

Posted by
Posted in

Cor unum et anima una

Volt egy ország Európa szívében Létezett egy haza egy egységes nemzetben Kik egykor hittek egy Istenben, egy hazában Lüktető szavak oltárán az igazság diadalában   Kölcsey Himnusza magot hajtott Petőfiben Egy költő tollából lángra kapott a történelem Nemzeti  virágot osztott a március: pirosat, fehéret, zöldet Szendrey Júlia! Áldott legyen a te a kezed és szíved! […]

Posted by
Posted in

BOTANIKA

Ebben a kertben a bokrok máshogy, hajladoznak az almafákhoz. Ebben a kertben a szilvák kékjét, rubinnal festik a naplementék. Egy képzelt kertben a fenyőgallyak, szemérmes fészket takargatnak. A képzelt kertben a százszorszépek, pázsitra zuhant csillagképek. Egy képzelt kertben tejüveg szirmok, a hajnal vérét festik magukra, egy képzelt kertben az, ami tiltott, a halál jogtalan, alanyi […]

Posted by
Posted in

A tudatom tavasszal

Most, minden más… (3 soros zárttükrös, visszatérő rímes, anafora) Tavasz fénye uralja a tájat, Nézem és látom az új csodákat, Tavasz fénye uralja a tájat, intve hívogatja várt csodákat… Tavasz fénye uralja a tájat, Nézem és látom az új csodákat. (Visszatérő rímes, anafora) Tavasz fénye eluralta tájat, élvezettel nézem, ezt a csodásat, Tavasz fénye eluralta […]

Posted by
Posted in

MISSA NATURAE

A TERMÉSZET MISÉJE Én láttam, ahogy vén katedrálisok olvadtak össze a rengeteggel. Láttam mohos templomban fészkelő csodát. Gyertyaláng villódzott fatörzsek között, derengő szentek hintettek imát. Láttam, ahogy fényt sírtak lombok, és hívekké lettek a vadak. Láttam embert, ki fák között békére, vigaszra lelt. Azóta tudom: Isten velünk marad, és hiszem; az erdő sohasem felejt. A […]

Posted by
Posted in

KÜLÖNLÉT

Szürkére dagad az égbolt, felhők híznak a Napra, roskad a menny kupolája, terhét a földre lerakja. Súlyokkal játszik az ember, a hiány nehéz óramű, de örülj, ha olyant szeretsz, kinek hiánya is gyönyörű.

Posted by
Posted in

Együtt élők…

Párok többsége, szomszédok szerint, láthatólag szépen él, Kifizetik a rezsit, nevelik a gyerekeket. Látszólag egyetértenek, de egyik dominánsként beszél S Nem-igen tűr másokat, az ellenvéleményeket. Erotikus közeledés sem kell, arról csak mellébeszél… Vecsés, 2018. március 1. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Üvegszív

Az álmok ezüst taván kérges tenyérben ring egy üvegszív Havas téli éjszakán a vér benne fagyni készült, meleg takarót kért A Remény gondolattal betakarta, rokkáján szőtt száz mesét A tenyér álomba ringatta, felsóhajt az üvegszív   Megtagadták, átkozták, tépázták hideg és forró szelek Bakók, árnyak, ostoba, keshedt vérebek Verte jeges eső, ostorozta hóvihar Így hányódott […]