Posted by
Posted in

Hiányzol

Hiányzol, mint ételnek az ízesítő só, mint könyveknek a szépen leírt szó, mint fénylő csillagok a végtelen égnek, mint tarka virágok a zöldellő rétnek, annyira hiányzol.   Hiányzol, mint bánatra az örömhozó jó hír, mint  betegnek az erősítő gyógyír, mint Földnek a Nap, a létet éltető, mint a frissen szívott, finom  levegő, annyira hiányzol.   […]

Posted by
Posted in

Szelíd szerelembe…

Kék ég alatt szivárvány ragyog Látva, hogy én mily boldog vagyok, Szép színeit ajándékba adja, Mosolyomat viszonzásul kapja. Örömömben hozzászaladok, Két szélében megkapaszkodok, Íve alá csendben leülök, s Szelíd szerelembe szédülök.     Nyíregyháza, 2019.11.06.  

Posted by
Posted in

Szemembe szórja

  Zúgó viharában hangosan beszél, S szemembe szórja homokját a szél. Tenger szélén sodródik a hab, Felhők mögé elbújik a Nap. Sűrű eső testem áztatja, Bánatomat sírva láttatja.            

Posted by
Posted in

A Tél hajnalpírja…

Ez mindig ideér… versben, apevában és HIAQ –ban. Borús fenn az ég Közeleg a tél. Ne siess! Ne még! Hát… el nem vetél… * Ködhomály, szürkeség, Gyászruhában a természet. Puha gyolcs az álma. * Már nyugszanak a rovarok és az állatok, Már nem képződnek ágakon nyíló rügyhalmok… Hópihékből lesznek, felvillanó csillámok. * Szikrázó Holdsugár, Szél […]

Posted by
Posted in

Istenem vár

Lettem a Földön törékeny ember, szövetet húztam a lelkemre fel! Lettem a sorsban tünékeny gyermek, ki nem tart a mától, csak előre megy! Jártam az úton, láttam a végét, mégsem rémiszt, mi ott vár majd rám! Hisz’ fénylő a távol, ringató mámor, nincs mitől félni… az Istenem vár…

Posted by
Posted in

Csak csendben fájhat

Amikor csak csendben fájhat, mert az „Anya, mi a baj?”-t hallani elviselhetetlen. Így csak csendben fájhat, holott ordítanám belülről ki, és rohanva tépném magam a Pokol kapujáig, hol a felköpött vér se látszik, és a mészárszékre kárhozott vágy is csak semmiség!   De csak csendben fájhat. Csak hagyd… Csak hagyd, hogy legalább magamban kiabáljak…

Posted by
Posted in

Esélyek

A kétséges kínokon haladtam, rádöbbentem, nincs tovább előre. Már a kitartás sem segít rajta, a kór végérvényesen legyőzte. Ettől már minden össze lett dőlve. “Az élettől kaptam még egy esélyt,” ne maradjak teljesen lelőve. Bár hordozhatja az összes veszélyt, az észérvvel győzött meg egy személy. Sikerrel járt most a próbálkozás, lassan épülgethet az új kedély. […]

Posted by
Posted in

Vándorok

Az alkonyat utolsó sugarában vonuló vadludak inni leszállnak. A sziporkázó októberi nyárban a Hortobágyon pihenni megállnak.   Erősen kitartanak, amíg lehet, a fagy beállta előtt el nem mennek. Sóvárogva, figyelve nézegetnek, a tarlóról magvakat eszegetnek.   Búskomoran szálldogálva készülnek, kora virradatig elcsendesülnek. Állandó vándorbotjukra ráülnek, a szik mocsaraiból felrepülnek.   Ezt a természet által szült […]

Posted by
Posted in

Őszi erdőben

Elnyúlt az őszi napfény gyönyörködtető pompája. Élvezettel szívja minden percét a test magába. Vágyva vágyik a természetbe, hogy lelkét éltesse. Aranyló és mézszínű levelek légben lengenek. Nyugalmat varázsolnak a lélegzetnek csendesen. Egy-két jógagyakorlat tökéletesen megférjen, a meditáció segít a magányos ösvényen. A gondolat felfelé emelkedik az elmében. Tökélyre letisztul az érzés, a világ kitárul. Az […]

Posted by
Posted in

Merj boldog lenni

Ne hagyd elfutni az áhított boldogságot, kisírt szemű rohanó mennyországot. Fény áztatta bódító apró varázslatot, letűnt idők súgta bámulatos kábulatot. Csodáld meg azt a képet mit szeretsz, azt a gyöngédséget mit meg nem vetsz. Különítsd el szívedben nekik a helyet, meglásd még az ég is örömében nevet. Ünneplőbe öltöztesd fel lelkedet, hallgasd meg a füledbe […]