Posted by
Posted in

Az élet nem szeret

A poéta siráma… Bánattal telítve írnám a szomorú versemet, De nincsen elég gondolatom, keresek eleget… Bánatom víz alá nyom, érzem, az élet nem szeret. Bármerre nézek, vastag falak vesznek körül… ott állnak! Nézem őket értetlen, miért várják, hogy én átmásszak? A boldogságért –keleti módon- csak kell, hogy kiáltsak? Látom már, az jellemző rám, hogy pacát […]

Posted by
Posted in

még száll az ima…

vajon mit mond ha teremtményét látja ez jó munka volt kiáltja büszkén vagy csendesen dohog magát alázva hová lett kérem az ősi erény még száll az ima de nincs mögötte emberi érzés és nincs szeretet pénz istene hódit és előtte ember milliók vernek most gyökeret közben a mocsok egyre csak terjed agy-mosottak hada szab törvényeket […]

Posted by
Posted in

A magvető

Edit Szabó : A magvető Hajnali fény,kél a nap, szórja a sugarakat, virág nyílik a réten, tavaszi szél dicsérte. Messze kinn a határban, ember indul magában, nagy munkát vett vállára, kötényében sok árpa. Szétszórja barázdában, lépeget mind sorjában, csendes eső meglepi, csiráztatni engedi. Árpa, búza talajban, élet fogant a magban, zöldben éled búzamező, természet legyen […]

Posted by
Posted in

Hóvihartombolás

A hóvihartól elmosódott lett és kontúrtalan a tájék, És úgy nézett ki, mint egy naiv festő, kezdő korai műve. A nagyon hulló hóban, néha tán’ átlátszott az ég-kék, De bizony nem sokáig, hó lett mindennek a fedele. Domb, völgy sem látszik, Hólepel takar mindent. Vég nélküli fehérség. Ég és föld fehér, Horizont sem látható. Köd-homályos […]

Posted by
Posted in

ha úgyis…

ha úgyis élned kell hát tisztán élj emberséged legyen szenvedély mely utadon elkísér s talán a végén az út másik oldalán dicséret lesz jutalmad nem szenvedés hisz ember maradtál ez nem kevés

Posted by
Posted in

Kiút

Mit látok! Segíts Jézusom! Feketeség, láthatáron… Nyisd fel a szemem, lássak már fénysugarat, Kiúthoz mutass nekem fényalagutat. Budapest, 1997. december 8. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Fagyos reggel

Hó még nincs, de már fagyos a reggel, Az időjárás köddel szemetel. Efkáefvé ezt nem szedi össze, Minden ez, csak nem hölgyek öröme. Tudom, lesz ez még jóval rosszabb is, Autóst érinti, gyalogost is. Várjuk, hogy a jó nagy hó leessen… Autós, gyalogos el ne essen! Budapest, 1997. december 6. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Fehér örökzöld

Az örökzöldek, azért szépek, mert örökké szép zöldek. Az örökzöldek, születésüktől fogva mindig zöldek… Az örökzöldek, azért szépek, mert örökké szép zöldek. Szép Zöldek Örökké. Így születnek Örökzöldeknek. * Télen, sűrűn esnek a pici kristályszemcsék, Színezik örökzöldeket, együtt, nem gyengék… Télen, sűrűn esnek a pici kristályszemcsék. A Pici Hópihék, Örökzöldek Ékes dísze lesz. * Szűz […]

Posted by
Posted in

Az autizmus margójára

Szememben könnyek. Apró, csillanó kis gyöngyök, éppen rájuk esik egy napsugár. Szinte tündökölnek. Máskülönben talán észre sem vennéd. Az előbb még nevettem? Nyugodtan ültem? Meglehet. Most könnyezem. Lelkemnek már szüksége volt rá. Megkönnyebbülés. Fellélegezhet. Jó ideje húzta már a bánat.   Érzelmek, élmények kavalkádja, színek, fények, illatok, Szavak, gyöngyök, hangzatok, illanó kis gondolatok. Itt-ott egy-egy […]

Posted by
Posted in

Görbe tükör

Nézem magam a tükörbe’. Arcomon széles barázdák futnak körbe. Egyik sima, másik görbe. Van óriás, van, mi törpe. Szürkéből hajlanak fehér-törtbe, Árkos hasadékok körbe-körbe. Vannak fájóan mélyek közte. Nem múlnak el, nem mennek össze. A bőr megy inkább köröttük egyre tönkre. S én csak nézem magam a tükörbe’. Önbecsülésem tükrébe’. Fakó üvegfelszíne szilánkosra törve. Sebzett […]