Posted by
Posted in

Jeges hideg a lélekbe

Hétköznapi pszichológia… Jeges hideg oson a tél előn, Nem csak a járdán, a lélekbe is! Ezt a belső hideget kezelőn, Tán’ A szeretet-meleg, segíthet is. Kilábalás nincs… hideg harcmezőn. Vecsés, 2017. október 5. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Ötödik hadoszlop

Hétköznapi pszichológia… Valahogy, mindig éreztem uralja a létemet egy ötödik hadoszlop, Pedig az „értők” tagadták… így tőlem elvették a létet. Kicsit úgy is éreztem, eljön a nevezetes „D” nap-segítő vonatoszlop. De Az „értők” hiába biztattak, csak húzták bennem a féket. Mások velem csak jó-pofiztak, képmutattak… volt csak szembejövő faoszlop. Vecsés, 2018. július 29. – Kustra […]

Posted by
Posted in

Pozitív hit

Hétköznapi pszichológia… Egész életemben igyekeztem előre, pozitívan hittem, De, így öregen már kiderült, csak otthon zsákoltam… Engem, bár sok-sok atrocitás ért, soha el nem hagyott hű hitem S Mégis, csak álmodott, virtuális volt hosszú utam… De kérdés, mi a pozitivitás? Vajon az, amit diktált hitem? Vecsés, 2017. június 20. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Igazság bajnoka

Hétköznapi pszichológia… Van, akit hamisítások és hazugságok köde leng körül, És még ő az igazságosztásnak, tősgyökeres bajnoka. Az ilyet meg még, hozzá csatlakozott szerencse veszi körül És Vele, biz’ harcok nélkül lehet, győző-igazság bajnoka. Ő sorsa mindegy is, de az áldozata, nem annyira örül… Vecsés, 2017. június 14. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Szemedben

Hétköznapi pszichológia… A szemedben nagy-nagy lángcsóvát látok, De nem mondasz semmit, csak nézel… Tekintetedben árvaságot látok, És A gyűlölettel már kivégzel? Ó, ha tudnám, hogy most… még mit is látok? Vecsés, 2017. június 2. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Játszmák

Hétköznapi pszichológia… Szinte mindig úgy van, hogy a pár domináns tagjának Lehet csak véleménye, vagy mondandója! Mindent megmagyaráz, folyvást ossza az észt párjának S Ha igaza van, ha nincs, dől a mondóka! Ő generálója, párja alanya a játszmának. Vecsés, 2017. június 12. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

mint fehér szálakból…

mint fehér szálakból szőtt puha paplan borítja be a hó most a tájat közben az apró pihék szakadatlan szférák zenéjére táncot járnak kontrabasszus ahogy a szél süvölt zenekart most a természet vezényli a pihék tánca álomvilágot ölt nézőt e látszat mindig megigézi a kertem is hótakaró borítja növények téli álomba merülten pihennek titkon a tavaszra […]

Posted by
Posted in

Hóviharban, néptelen a táj

A téli időjárásról 3 szerző… versben, tükör apevában, tankában Változik a világ, ciklusos az idő, Tél meg valahonnan, hirtelen elő-jő! Ősz, Tavasz Már nincsen, Megváltozott Az idő, s világ. Az idő, s világ Megváltozott, Már nincsen Tavasz, Ősz. Fehér csillogás A repülő hópihék. Jégtörő csákány. Havas kristálycsillanás, Erdőben ág zúzmarás. * Vége a kispadi, esti […]

Posted by
Posted in

Segélykiáltás!

Segélykiáltás! Amig természetes az élet, Nem gondolunk rá, -egyszer vége- Éljük a nap óráit. Hol tevékenyen, hol üresen. Hivatkozunk a millió teendőkre. Pedig, ezek megvárhatnának. Nem vesszük észre, a betegek, Öregek, utolsó kiáltásait. Nem haragosan teszik, Csak esdeklő nézésükkel. Elég egy kézfogás, Egy simogatás, ölelés. Ilyenkor repülnek, életkedvük megnő. Van további értelme életüknek. Igen, a […]

Posted by
Posted in

Ó-Év, Búcsúztató

Ó-Év, Búcsúztató! Boldog évek, elmúlt fiatalság. Újra, és újra, csak arra gondolok Élted az életed, és csak egyre fogytak, Kimerülten, fáradtan az évek. Mindig, csak a holnap, és a holnap. Így hajtottad éveid. Nem gondoltál a mára. De, azt sem tudtad, Egészséged meddig bírja még, Nem figyeltél a szépre és jóra, Kimerülten roskadtál le esténként, […]