Posted by
Posted in

Elmerengve

Edit Szabó : Elmerengve Tó partján a lila akác, alatta egy szív nagyon fáj, virágeső szirom hullott, magányos lélek elbúsong. Fák alatt a kiskerti pad, tóban messze fehér csónak, elréved a tekintetem, hova vitted én kedvesem. Fáj a szívem, érted eped, hulló szirmok fejem felett, kora esti nyáralkonyat, szeretni még úgy akarlak. Rád gondolok éjjel-nappal, […]

Posted by
Posted in

Legyőzzük a távolságot

Edit Szabó : Legyőzzük a távolságot Piros autó nem csak álom, mióta a volánt fogom, megnyugtatja a lelkemet, vezető ülésbe enged. Nagy esemény volt a jötte, hat ikszet megjövendölte, ajándék az életembe, talán lesz még több belőle. Közel hozza a nagyvárost, legyőzöm a távolságot, suhanok a hegyek útján, fejem felett a magas fák. Barátokkal találkoztam, […]

Posted by
Posted in

Lélekderű fokozó

A tavasz, lélekderű fokozó, Tél már elment, ő nem tiltakozó. A léleknek utólagos adó A tavasz… lélekderű fokozó. Nagykabát nem kell már, derű terjed, Meleg közeledik, mustként erjed. Tél már elment, ő nem tiltakozó, A tavasz, lélekderű fokozó… Vecsés, 2019. március 28. – Kustra Ferenc – Triolett versformában

Posted by
Posted in

Testben a lélek

Edit Szabó : Testben a lélek Mosolygó arc vajon mit regél, ha belülről fájdalom szakítja szét, mélyül a ránc szája szegletén, szemek mélyén mégis éled a remény, küzdelem a minden holnapért, felkél a nap is kora hajnalonként, kelj fel ágyadból, azt suttogja, eredj ember, indulj tovább utadra, a fájdalom csak te benned él, már a […]

Posted by
Posted in

Budai Zsuzsa: Irka-Firkáló

  Pár éve elkezdtem irkálni verset, hittem zsigerből írom a jegyzetet. Utólag persze másképp gondolom, elkapkodni nem szabad verssorom. Előszedtem polcról, elfeledett tankönyveket, átolvastam újra a versírás elméletet. Rájöttem akad bőven, még mit bepótolni, tudást nem lehet, fogasról leakasztani. Elkezdtem neten olvasni a kedvenc verseket, olvastam ezekről rengeteg véleményeket. Fejembe repkedtek a gondolatok, megfogadtam én […]

Posted by
Posted in

Budai Zsuzsa: Jön a tavasz

  Ébredező, gyönyörű természet, simogató melegét nem érzed. Süvít a tavaszi, hűvös szellő, réten reszket a pitypanglegyező. Tulipán bágyadtan didereg, március van, kérek meleget. Bokorban süni is nyúlcipőt húz, vackába siet a kis gézengúz. Madarak vidám dala merre szól? Ereszcsatorna ütemre dalol. Tél harcol még a tavasszal, nap fénye küzd a ravasszal. Felesleges már sokáig […]

Posted by
Posted in

Budai Zsuzsa : Haiku és Septolet

  Csodás szilvafa, vihar megirigyelte. Elvitte végleg. * Besztercei szilvafa, lekvárt adó legjava. Jött katasztrófa, elvitte mindenhova. Gazdának jajszava, szilvafából lett , tüzifa. *** A Septolet = 7 sorban, 14 szóból állhat.  A sorokat két versszakra kell választani,  egy üres sorral (bármelyik két sor között).  Valamilyen rímfajtának lennie kell és az írásjelek használata kötelező.

Posted by
Posted in

Akarsz-e

Akarsz-e még a réten szaladni, göndör kacajodat a fénynek adni? A természet csodái előtt meghajolni, a legszebb oldaladat megmutatni. Eső áztatta földön a sárba taposni, bolondos éneddel a napot beragyogni. Mosoly gúnyáját az arcodba húzni, nem tenni mást csak gondtalanul vigadni. Harsonával fújni a boldogság indulóját, tisztásra teríteni az öröm ruháját. Szomorú embereket felvidítani, és […]

Posted by
Posted in

Itt van már

A tavasz… Itt van biz’ tavasz már. Mi egy új életszakasz, Így derű felé haladsz. Itt van már a tavasz, Élvezhetjük a jó időt, A kellemes langy levegőt. Itt van várt tavasz már. Jó kiszabadulni lakásból, Meg kell szabadulni… kabáttól. Vecsés, 2019. március 28. – Kustra Ferenc – 9 soros versforma, anaforában.

Posted by
Posted in

Csalfa idő

Víz felszínén táncol a reszketeg fény, hamisan duruzsol a vaskos magány. Falevelek között szellő lengedez tovatűnt idők emléke sóhaján. Gondtalan, csalfa ifjúság… elhagytál, te, kivel éltem aranykorát nyűttem. Sebaj, szivárványszínűben őrizlek. Visszatérésed már valószínűtlen. Szelíd napsugár ölel egy odvas fát – érzelmi kárpótlást múltért nem adhat – csak a jelent és sugárzó önmagát. Csend betakar, […]