Posted by
Posted in

Ezüst fátyol minden üt

  Ezüst fátyol minden üt, Maga mögött ott az ősz. Színes szőnyeg minden fele, Vetkőzik csendben a természet. A bált rendező idő apó, Botjával suhogtató. Jő a vendég apró léptekkel, Hol a szellő, hol a szél köszönt be. S a táj csak szórja ruháját, A nap tréfásan melegséget áld. A kis suta meglepetten állva, Kémleli […]

Posted by
Posted in

Fénysugár

Edit Szabó : Fénysugár / akrosztichon / F elhőtlen égen ragyogó nap É bredtek korán a napsugarak, Ny ári fényben felhőtlen az ég, S okat mond tisztaságról a lét, U jjamon éveket számolom, G arasokért semmit nem adok, Á téltem oly sok nehéz napot, R agyogjon felettem holnapom ! Bőcs,2018. 10.23.

Posted by
Posted in

A természet képei

Edit Szabó : A természet képei Lapozom a természetet, átfestem a környezetet, fekete föld megújuló, nem maradhat oly szomorú! Adok néki élénkséget, hagyom újra feléledjen, tollam hegyén kiviruljon, fekete föld megújuljon ! A természet szépségének nyissuk meg a mi szívünket, érezzük a nap melegét, tavasz,majd a nyár megjöttét ! Éljük át minden örömét, nézzünk át […]

Posted by
Posted in

A mi zászlónk

A mi zászlónk: piros, fehér és zöld! Magyarnak lenni az érzés: fennkölt! Ide születtünk, miért kellene ezt szégyellni? „Másoknak”, “máshol” miért lehet büszkének lenni? Amikor forradalom volt kifolyatták apáink a vérüket, Ezzel megmutatták az igazi, főleg, igaz-magyar lényüket. Túléltük a mongolok kegyetlen támadását, Török sem állította meg a szív dobogását. Folyt bizony a magyar vér, […]

Posted by
Posted in

aranyködben úsznak…

ember lennék értelemre gyúrva ha nem lenne fontos újra meg újra mit vigyek magammal a hosszú útra mi hiányt pótolja ott benn magamba’ a csend hiányát a sűrű zajban a zaj hiányát a csendben halkan érzelem hiányt a mindennapokban miközben a lángot már eltapostam aranyködben úsznak őszi hiányok de csillognak szépen még az opálok még […]

Posted by
Posted in

8 óra munka…

8 óra pihenés, 8 óra szórakozás… Biz’ nyolc az óra, Többfelé szétszórva, És nem csak virradóra! Bizony, csak nyolc az, az óra… Mondják, a munka csak nyolc óra, És tán’ a pihenés is nyolc óra? Én három műszakba járok melóba! Vad szórakozás sem lehet, csak nyolc óra? Hajnalban megyünk haza, nem majd virradóra? Ha délutános […]

Posted by
Posted in

Honvágy

Edit Szabó : Honvágy Hol vagy már te régi kis ház, meszelhetném az oldalát, megtanított édesanyám, messze lássák tisztaságát ! Piros tető, fehér falak, hol van már a régi ablak, muskátlik nyíltak párkányán, mintha szemem előtt látnám ! Két szoba és egy kis konyha, végtelen csodák otthona, hova egykor megszülettem, boldogságban nevelkedtem ! Szeretett apám […]

Posted by
Posted in

A Költő és a Vers

Költő vagy, úgy hiszem. Mindig is az voltál. Versek nélkül is az, ezt biztosan tudom. Messziről érkeztél s egy távoli zsoltár hangjait követed e göröngyös úton.   Minden költő lelke egy nyüzsgő agora. Játszótér, hol játszod a világ dolgait. Gyermekként bámulsz a szépre és a jóra, s a rossz dolgok fölött még átsegít a hit. […]

Posted by
Posted in

Közel hajolva

Társas magányod vonz s taszít, de elképzelem azt, akit ez éltet, s amíg haldokol élete addig sem pokol.   Vagy, aki vagy. Láthatatlan. Mi tegnap volt, ma is az van. A teremtőt nem éri el gyönge hangod, s nincs égi jel,   mi biztatón reményt sugall. Lelked ekét vágyó ugar. Szunnyad a tett, szunnyad a […]

Posted by
Posted in

bort iszom és…

bort iszom és vizet prédikálok összetörnek szép csendben az álmok tétova vágyak taszítanak porba szakadt húrok gitárra hangolva csendet sodor most a messzi távol érzelmem mint lobogó tűz lángol tört tükörben széthullnak az álmok karjaid közt majd otthont találok új húr kerül a kopott gitárra égbe száll mint zsoltár az új nóta csillagfényben megszépül az […]