Posted by
Posted in

Anyám virágoskertje

  Tavasszal majd a nárciszok újra virítani fognak, őrzi a régmúlt emlékét a dolgos hétköznapoknak. A diófa árnyékában csak a gondolatom hűsöl, a májusfa majd virágzik a családi fészek kihűl. A sok színű liliomok tövében, megbújt ibolyák, tulipán sorok pompája őrzi, Anyám keze nyomát. Elültettem kertembe az emlékezés virágát, az új tavasz majd elhozza Anyám […]

Posted by
Posted in

Krizantémok útra kelnek

  Temetők csendes nyugalma, örök álom birodalma, láthatatlan lelkek háza, sírhantokkal takarása. Krizantémok útra kelnek, megtelnek vele a kelyhek, nagy sóhajokat lehelnek, esőcseppekkel könnyeznek. Legyen idő emlékezni, virágokat elrendezni, mécseseket meggyújtani, a lelkeknek fényt küldeni. Krizantémok illatával, sercegő fények lángjával, bánatos szívek kínjával, halkan elmondott imával.

Posted by
Posted in

Poéták Gyöngye!

A haikuban és versben írt elismerés Jézusom, segíts! Hihető ez? Káprázat? Poéták Gyöngye! * Amit Te ezek szerint tudsz, az már maga a csoda, Te vagy a POÉTAKIRÁLYNŐ cím várományosa! Én itt a messzi alvégen, mától örülök, hogy szóba állsz velem! Megleptél rendesen, ezen túl a barátságodért esedezem. Kérlek, ha lelöksz a pástról, legyen fájdalommentes, […]

Posted by
Posted in

Nevetve jő ősz

Renga-láncvers, európai stílusban… Nevetve jő ősz! Hűvös magabiztosság! Harmat pelerin. Langyos nappalok, Éjszakák már hűvösek. Vidám őszi nap… Majd megmutatja, Hogy átveszi hatalmat. Kezdi a korát… Felhők érkeznek, Szürkésfehér báránykák. Napot takarják! Szélviharok is Tömzsi tömegben jönnek. Hetyke nyegleség. Illeg-billeg mind, Összebújva táncolnak. Rázzák farukat. Adomákat hoz A szél. Süvítve mesél. Tudósítások. Gyülekeznek már, A […]

Posted by
Posted in

Bezárva

(tanka) Szürke fal épült már körülötted széttört álmokból. Vajon át tudsz majd törni rajta, vagy végleg magába zár?

Posted by
Posted in

a hajnalpír már…

a hajnalpír már átdereng az ablakredőny résein egy-egy kósza fénysugár meg int megint meg int megszólal egy vadgalamb párját hívja most talán szél suhan a lomb alatt búcsúzik lassan a nyár festett kép lett most a táj tobzódó színeket fest az ősz az elmúlás érzése néha fáj s a gondolat itt elidőz tavasz jön újra […]

Posted by
Posted in

szállni szeretnél…

kigördült az utolsó vonat de messze még a végállomás csendben bámulod ablakodat vajon lesz-e még folytatás sorsok tűnnek el melletted az ismerős arc egyre fogy hidegre vágysz vagy melegre néha magad sem tudod álmok vágyak és remények sorjáznak át sorsod résein fény dereng ott az alagútban egy állomás jön már megint szállni szeretnél fenn az […]