Posted by
Posted in

Nőnapi alkalom

Edit Szabó : Nőnapi alkalom Minden évben egy napon, milyen remek alkalom, nőket köszönt a világ – hölgyek, csoki vagy virág ! Kisleányok, édesanyák, fiatal lány – piros rózsák köszöntésetekre vágynak, örömetekre biz’ várnak ! Piros rózsa egy szál virág, mikor hódoló adja át, sápadtságból úgy kivirul, leány arca is kipirul. Szép a leány, sudár, […]

Posted by
Posted in

Fiam

Te, ki tehetetlenül élsz a világba, nem segít semmi, fáj a sors átka. Nincs remény, de talán nem is tudsz remélni, a valódi életedet nem ismeri senki. Sodródsz a napokon, a heteken, de tovább nem jutsz az élvezetekben. Adott neked, zárt, tömör gyötrelem, nem bízhatsz a holnapi szebb napban, csak annyit kapsz, amit eddig is. […]

Posted by
Posted in

Költözöm

Soká jött el az a hihetetlen pillanat, hogy a múlt nagykabátját levethessem. A hideg, átvirrasztott éjszakákat, az örömnélküli napokat, sötétséget, félelmet, a kicsordult könnyeket, a sok rettegést. Soha nem volt rend a szívemben. Próbáltam elütni reménykedésben a hosszú napokat, de a fájdalom foltja mindig a sivár felszínem ott maradt. Itt az idő! Indulhatok! Becsukom az […]

Posted by
Posted in

Esti kaland

Peti még nem szívesen feküdt be az ágyba. Várta, hogy valaki mesével ringatja álomba. -Apu, gyere, mondd el az elefántosat! -Nem érek rá, könyvelnem kell még sokat! -Anya, akkor te mesélj nekem elefántosat! -Nem tudok menni, a lábam majd leszakad. -Katiii, gyere be, félek egyedül rettenet! -Nem gondolod, hogy rád pazarolom az időmet! Szomorúan nézelődik […]

Posted by
Posted in

Fáradtan

Iszapba süllyedt szavak, fehérre dermedt arc, a kíntól elfakult szemek, kalitkába zárt képzelet. kifeszített vászonból érzések, eltaszított édes álom, szétforgácsolt vágyak, megfagyott, deres emlékezet.   Hol vagyok? Mi lett velem? Te vagy az, ki megmondhatja, kiolvaszthatja kinyithatja, lazíthatja összerakhatja megmelegítheti! Felemel a valóságba, s általa  lelkemet bearanyozza.   Ugye, megteszed?  

Posted by
Posted in

Mosás!?

Csendes, sötét már a késői este. Álmosan fekszem meg-megszenderedve. Párnám alatt halk moraj kuncog, nem enged kikapcsolni, úgy zúg.   Mi lehet ez? Honnan jön az erősödő, szakadozó lárma? Nem bánnám, ha rögtön elállna! Olyan, mint ha az én fejemben járna!   Mosógép ez! Tudhatja azt mindenki, ha nem félálomból kell kitalálni. Valaki mos, öblíti […]

Posted by
Posted in

Miért?

Miért nem örülök? Miért nem bánkódom? Miért nem érzek már semmit? Miért? Miért? Miért? Túl sokat vártam rá, nagyon belefáradtam. Már hihetetlennek véltem, aztán váratlanul megkaptam. Megérdemlem, úgy érzem. Megtettem mindent, hogy így legyen. Nem tudom még, álom vagy valóság. De jó nekem, ilyennek képzeltem. Biztos a sors akarta így, ezt nekem. Sok nyelés, sok […]

Posted by
Posted in

Farsang végén

Edit Szabó : Farsang végén Véget ért a farsang már, ez a fránya bolondság, maskarák és álarcok hatalma fogyatkozott. Édesanyám, merre vagy, kérlek messze ne haladj, nem ettem én pampuskát, délután dagasztanál? Verjük vájdling oldalát, tegyünk hozzá sok tojást, lazán dolgozik kezed, ma ám boldog is leszek ! Megkélt tészta táblára, letészed az asztalra, korongokat […]

Posted by
Posted in

Holnapra várva

Holnapra várva   Fiatal lány áll félszegen a járdán; figyelemre vágyó, félénk fény- gondolat- foszlány.   A távolba mered, mely tán nem is olyan messzi; karnyújtásnyira csak, hol az ég a földet metszi.   A hullámzó horizont kéksége hív, csábít – néhány járókelő jő, majd továbbáll, míg   hirtelen egy szellő átsuhan az utcán; meglöki […]

Posted by
Posted in

Halkan a havon

Halkan a havon   Fölénk hajol a Bakony; tiszta-szép szava szól halkan a havon… Hosszú haját befonta, sötétszín kendőjén pihen a szél. Csss… figyelj csak; mihozzánk – hozzám és tehozzád beszél.   “Gyermekeim…” – suttogja, s mi csak állunk ott némán… Magához láncolt a pillanat; egy kicsit örökké vált. Egyetlen pillanat, s a szaggatott szívekben […]