Posted by
Posted in

Szép(ek)

Szép 1   Szép. Akár a tél… Véfagyát virágozó sárga rózsaszál     Szép 2   Szép, akár a kard- kezemre fröccsenő friss sárkánytejecske.   Szép 3   mint a főnixhamv, amint a szélbe szárnyal, s csőre is felnő.

Posted by
Posted in

Zenés este

Edit Szabó : Zenés este Bíborszínben tündököl a tó vize, lement a Nap, elköszönt ma estére, stafétáját átadta éjszakának, dallamos, lágy levegőjét csodáljad. Tó vizébe benyúlik az új móló, elfér rajta kényelmesen a hangszó, zenekarnak a tagjai készülnek, zenés esti mesét elhegedülnek. Dobnak hangja nem zavarja a csendet, nem veri fel tó vizében életet, tó […]

Posted by
Posted in

Káoszom örvénylik

Írásba adott hétköznapi pszichológia: hogyan tovább…? A saját káoszom, örvénylik, mint egy vödör víz, Próbálok magamon nevetni, de ez nem egy kvíz… A saját káoszom, örvénylik, mint egy vödör víz… Káosz az életem, amit főztem ehetem, Kínos helyzet, nincs nevethetnékem. Csend. Nevet A káosz. Kínos érzés. Én nem mosolygok. Én nem mosolygok. Kínos érzés, A […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A biztos bizonytalan

Rózsa Iván: A biztos bizonytalan A karmád nem kímél téged, Ő olyan, mint a végzet; Mint a nornák sors-fonala: De rossz karmából lehet jó karma! Azért neked is van kis játéktered: Van időd, agyad és tered! A döntéseket te magad hozod: Csak a végén jön el a végső állapot. Mely nem az, ha hiszel másban! […]

Posted by
Posted in

Jegesmedve

Havas-jeges, messzi tájon: Alaszkában élt egy medve. Régen fekete szőrmét hordott, De azt egy erős mosópor kifehérítette.   Tehát havas-jeges, messzi tájon Lakott a hófehér medve, És egy havas-jeges esti órán Beszélgetni támadt kedve.   Havas-jeges kunyhójától Nem messze lakott a fóka, Csak annyi volt a baj, Hogy a fóka nem tudott róla.   És […]

Posted by
Posted in

Lefagyott élet…

Életről vizionálás… Ki törődik velem, az életnek én is csak a nagy játéka vagyok, És egyszerűen nem tudok eltűnni láthatatlannak, ha akarok. Egyedül vagyok, mint totemfa a jéghideg temetőben, Még képlékeny is lehetnék, ki igényli hideg időben? Bennem is volna a jobbítás igénye, De ez biz’, senkinek nincsen az ínyére. * Egyedül vagyok, Meghalok a […]

Posted by
Posted in

Fentről nézve

Edit Szabó : Fentről nézve Hegy oldalban téli hó még nem felejt, erdő fái mégis zölden intenek, fodrozódik aljában a tó vize, olvadozik hegynek téli ereje. A túlparton téli pihenőjében, család lehet szeretett kísérővel, két szemével messzi távolba figyel, hallgatja, a környezete beszél-e. Farkaskutya két lábbal ágaskodik, szeme figyel, hallja-e a neszeit, téli tájból ébredező […]

Posted by
Posted in

miért teszi ezt…

“elnyel bánatot naponta árnyat lehel agg fa lombja” (Radnai István: Nyomorgó) miért teszi ezt az aprócska lét “sárgát” varr oda ahol nemrég még ágak végén gyümölcs hintázott anyácskám kapok-e még kalácsot a tájban túlcsordult néma fájdalom lét nemlét talán még fájlalom szűkülő lét gyógyító fakopácsok anyácskám kapok-e még kalácsot költői kérdés anya nincs már végtelenben […]

Posted by
Posted in

A nyárról

Renga-láncvers, fél haiku-láncban… Délidőben, oly’ Tüzes a búzatábla. Nap, nem kíméli. Lélegzik a táj. Szénabálát cirógat Nyári napsugár. Est érkezése Bíborfátylat tájra hint. Nyáresti mámor. Szárba szökött a Búza, mező lengedez. Nap, nem kíméli. Fűszálon mosoly. Meleg fuvallatot ér Nyári napsugár. Bíborszín fények Bokrokon táncot ropnak. Nyáresti mámor. Kecsesen ring-ring A sárgult búzakalász! Nap, nem […]

Posted by
Posted in

Sikamlós talajon…

Az érzelmek síkján… Kedves Barátném, mutasd a kottád, Mit mutat nekem az ábrád? Kedvesem! Ne keresd kottám. Egy húron pendülünk már. Húrom pengesd, búj hozzám, Szeretlek! -mondám. * Odaadó szeretőm… az egyetlen vagy, Aki bajban el nem hagy. Tudom jól, Egyetlen vagyok. Tűzön, vízen át együtt, Menni veled akarok, S végig… maradok! * Édes szerelmem […]