Posted by
Posted in

Élet titka

Általában nem teljesülnek a vágyaim, Így aztán sokat folynak belül a könnyeim. Vágyaim szokványosak, nem szélsőségesek, Boldogsághoz, ha volnának, elégségesek. Hittel, akarással, igazi érzelmekkel, Nem haladok előre, ezekkel… fékekkel. Ötven évesen ismerem föl élet titkát, Csak úgy gondtalanul kell adni a jópofát. Vecsés, 1998. november 28. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Vajh’… a sorsod visz el?

Inkább várva-hiszem, hogy az ördög hozza el a végit, Mert szőrbunda alatt, ő viseli a patkós-lábbelit. Halál visz el, vagy a sors? Életed Egy jó sors? Szánakozó Lesz a légyottos? Hiszel, hogy halál vagy lét? Maradj még! Ez vaksors… Jelenünkből várjuk, hogy a jövő megszületik, Ördög viszi el, ha sorséknál másképp készítik… Halál, táncába rángat. […]

Posted by
Posted in

10 szavasok -3.

Mécs lángja maga a szeretet, Igyekszem is nézni, éppen eleget. * Mécs melegséget sugároz, Hozzá fényt szétsugároz, Nagy szeretetet is kisugároz… * Mécs, világit karácsonykor az ablakban, Kint is látszik a szabadban. * Mécs volt a barátom, Ma este már… papírt se látom. * Pincénkbe mécs világít, Nincs gáz, ezzel ámít… Már nem számít… * […]

Posted by
Posted in

Vaddisznók és kutyák

Haiku csokor… Baso féle stílusban. Vaddisznó szeme Hajnal fényét tükrözi. Hideg pocsolyák. * Derűs a reggel, Vaddisznók már turkálnak. Terített asztal. * Izzasztó meleg, Rátelepszik a tájra. Disznó dagonya… * Liget, ritkás fák Gyűjtőhelye… fű, zöldebb! Vaddisznó pihen. * Mint zúgó tenger A nagy vaddisznókonda. Éles agyarak. *** Levendulának Illata, hegyoldalban… Kóbor kutyák is. * […]

Posted by
Posted in

Hogy jobb legyen az újév…

Reggel óta ködös szél lengi be a téli tájat, A fák fagyott dérből készíttetik a ruháikat. Nézem a lakásból, a szórt fényt az ágakon, amin megtörnek. Érzem orromban az illatát az óévnek és az újesztendőnek! Alkoholmámoros hajnalon, majd lesz üvöltés, Hogy jobb legyen az újév, szívszaggató könyörgés… Ne feledd, bármit teszel a múltra nincs már […]

Posted by
Posted in

Part-nélküli vágykikötő

Kikötő Mesterné! Énnekem Öröm, hogy kikötődre leltem! Vágyam, mint egy vihar, Beléd hatol… Pazar! Árbocomon lenned… élvezem. Ágyba visszük az árbocot is, Beléd is horgonyozok… csakis! Kutadba áll árboc, De nem hajóárboc. Part nem is kell… mi ketten mért is? Kéjed érintése elsodor, Szád csókja vágyamat felkotor… Lepedőn hajózunk, Finomt’ beléd rakunk! Élvezet hangok… lelket […]

Posted by
Posted in

Körbeölel a vágyam…

(3 soros-zárttükrős) Még nem vagy az enyém, de már körbeölel a vágyam! Mi lenne, ha tudnád, epedve vár megvetett ágyam? Még nem vagy az enyém, de már körbeölel a vágyam! (Három soros vers) Ha már ott lennél, a takarót fölhajtanám és kirándulnék, De először szájon csókolnálak, és a lelkedbe bebújnék! Aztán, ha már a lelkedben […]

Posted by
Posted in

Percegjenek a tollak!

Toll percegtető harcostársak… Az élet szívja a vérem… tán’ míg elvérzek? Örökké, vagy csak úgy, soká tart, hogy vétkezek? A vérem az még biz’ nekem kellene, Törölni a vétkeimet… lehetne… Erős hit a lélek masszív, esőálló alapja, És ez belül fáradt lelkemben, eszemet kavarja, A múltat, a jelent, a jót és rosszat, a várt jövőt, […]

Posted by
Posted in

A költő is…

A költő is meghal, ha időn túlhalad, A sok léleksimogató műve: marad… A költő, életében ír, költ, papírra ró és híven. Isten talán megadja… majd ha elmegy, nyugodtan pihen. Elfelejtik-e? Írásaiban oly’ sok mindent rögzít, Olvasók meg olvassák, még örömében… ló is nyerít! Föntről figyeli, ha beszélgetnek műveiről és róla, Már sokat írt a mának, […]

Posted by
Posted in

Poétáknak… intelem!

HIAQ csokorban… Mondják az okosok, Mondanivalód, ne cifrázd. A kevesebb, tán’ több. * Ők, kik tán’ nem írnak, Talán csak úgy, pacsmagolnak. Mondanivaló kell! * Röviden írni tán’ Nem rossz, de érthetően írsz? Tudsz jól fogalmazni? * Ahol történet nagy, Azt biz’ hosszabban kell írni! Érthető sorokban. * A másik fejével Gondolkozz, értelmes legyél. Biz’ […]