Posted by
Posted in

Önbizalmunk

Önbizalmunk 1. “Az emberélet útjának felén …” Visszatér, ha ő megírja, és bolyong, ha ezt akarja, ő vagy én vagy épp akár te. 2. Hogy ki, azzal sose törődj, nem kell! Bárki legyen, ne félj tőle és ne várjál senkit… írd. Az idézet Dante Isteni Színjátékából

Posted by
Posted in

E-strófa

Eszperantista lévén az eszperantó szóból kigondoltam egy új versformát. Az eszperantó nyelv neve eszperantóul: Esperanto, ami egy kettes trocheus: -u-u Ebből kiindulva egy olyan vers, amely négy sorból áll (négy szótag az Esperanto szó) és mind a négy sor kettes trocheus: -u-u. Az összesen tehát nyolc trocheusból kettő, max három helyettesíthető spondeusszal.Tartalmi megkötés nincs, rímeltetése […]

Posted by
Posted in

Volapük

Az alábbi vers a volapük mesterséges nyelv emlékére készült. Ún. Volapük-sorokban. Röviden V-sorokban. A volapük nyelv neve: volapük, 3 szótag, az utolsón a hangsúly. Ebből kiindulva: ütemhangsúlyos verselésben háromszótagos ütemek. Időmértékes verselésben U U -, anapestus(ok). A sorok ütem- illetve verslábszáma tetszőleges (bár lehet “igazi” V-strófa, ahol minden sor három darab háromszótagos ütem vagy/és három […]

Posted by
Posted in

szikla voltam egykor…

szikla voltam egykor igazi gránit ma már csak aprócska kockakő a fogyó életből nem tudom mi vár itt lehet hogy csillagfénnyel jön csak elő koptat az élet szilánkot pattintva egyre sűrűbben és nagyobb darabot mi marad belőlem ott lenn a homokba* eltűnök talán ha időm elfogyott szobor már nem leszek, utcakő sem mert mindkettőhöz túl […]

Posted by
Posted in

még ver a szív…

éltem egykor harsányan nevetve ma a csend szorít s néha egy mosoly rálátni szeretnék a végtelenre hol az élet nem hazug simán komoly még ver a szív kering a vörös vér gondolat ébred a szürke napokon egyszer az elmúlás úgyis elér a test megpihen a törött álmokon harc a mindennap saját árnyaimmal a porondon csak […]

Posted by
Posted in

Előre

Előre ! 1. Novemberzett, érezém… …és lepotty az első hó.  Benne futni csudajó? 2. “Ám ne hagyjuk, van remény ! Tavaszt mondok, és e szó illatára látható feláll minden teremtmény. Mászik-cammog?… fut! a ló, száguldozik a bolygó. Futassék le új regény! Hisz tavasz is olvasó és betűket ő is ró… Tavasztépett illat-fény. S tavasztúli-ez való […]

Posted by
Posted in

Apeva

Belevágtam az apeva-formába (is). Kezdetnek néhány: Mínusz nulla Egy. Kettő és 107. És végtelen és továbbmegyünk. 2. A jó Jó, még jobb, és szép is? Rózsaszínű. De végtelen jó. 3. Történelem Az egyre növekszik és javul is, az is segíti. Tudom, hogy az apeváknak nincs címük. Ezek ilyen rendhagyó példányok. 4. El… indul- gat-gatunk. Célba […]

Posted by
Posted in

Lázadók himnusza

Lázadók himnusza Fogjunk kezet “Ilyet lehet?!” De ne, mégse. Tudod, mért ne? Inkább kardot! Éppen azt, ott. Fogjunk botot! Írjunk betűt- oda falra, ide fülre, lássa, hallja világ alja- s világ csúcsa, minden tudja! Tűrtünk hogyha:… Tovább soha! “Nem mi vagyunk!- akik hagyunk ingyen éhet. Lámpa-éjnek, erő-észnek vetünk véget!” “Nem mi vagyunk!- akik halunk, hogy […]

Posted by
Posted in

Az igazság van

Az igazság van Az igazság ő: akarás örökké visszahat- , sújt- , ád, maga visszaadja Azt, amit rábíz ez a lélek-elme. Észre se vesszük? Mert nem azt adják-amit én találok. Mert csak azt adják, amit én kerestem, bölcs tudásommal, logikával, ésszel, és ez igazság. És nem azt adják, amit eltalálunk, éppen azt adják-amit, így, becélzunk. […]

Posted by
Posted in

Az igaz költő

Az igaz költő Írni, hogy élni József Attila már nem ír többet? “Nem. Írhatnék, de az élet- viháncoló szilvásgombóctöltet- gégémbe zárult, nem vagyok képes -s nem oldozhat fel egy csodás főzet- lenyelni egy falatnyi csepp étket. Csak tépetik kenyér, öntetik bor, elősajog fogamból minden por. Az élet elemózsiás, zöld zsák, cipeljük ölben és elfáradván -ürül, […]