Posted by
Posted in

Boldogságos 2020-at !

Edit Szabó : Boldogságos 2020-at ! . Szilveszterrel búcsúzik az óév, elfelejti minden nagyobb terhét, utolsó nap decembernek végén, víg boldogság, hogy már végére ért. . Mulatságok hada életre kel, mulandóság, Istenem te veled, elfelejtünk mindent, a bánatot, felpezsegnek az édes italok. . Pezsgő durran, közelben van a cél, óra kattan, már az éjfélhez ér, […]

Posted by
Posted in

Nyakunkon az újév

Nyakunkon az újév, már illik kívánni, Azon kívül, hogy marhaság bepiálni… Mert, „tajt elgyengülve” jó mindent kihányni? Ilyet csak a bolond tesz, meg aki lelki beteg, Mert egyik sem tudja, hogy jövő mi mindent rebeg… Viszont lemarad a mulatságról, mint fergeteg… Mondjuk már el igazán értelmesen, hogy mit akarunk, És, hogy ez teljesüljön, elegánsan, halkan […]

Posted by
Posted in

A szerelem

    Megismertelek tűző nap voltál, lelkemben harmatos reggelt hoztál. Kinyílót a szívem legszebb virága, rózsa a virágok királynéja.   Enyhe tavaszi szélként simítótál, lelkembe szerelmet árasztottál. Szerelmes tekintettel szívem perzselted, Vérem vulkánként tűzet lövellt.   Mikor elmentél, szakítottál velem, őszi eső ként, szakadt könnyem A szív viharként remegett, és a lélek háborgót benne.   […]

Posted by
Posted in

Magányomban, barátom az ellenségem…

Fehér a táj, sűrűn esik a hó, mint egy pép, Félelmetesen, furcsán, fantasztikusan szép. A nagy fenyők glédában őrzik a szépséget, Hó, fehér takaróként őrzi a hideget. Mindenütt fehér hó, kemény hideg és magány, Ember vastag bundában, botor ki itt vagány. E körülmények között végigmenni, helytállni Embert próbáló feladat; hittel kitartani! Ily’ körülmények között, hófehér […]

Posted by
Posted in

Sorsa kovácsa

Már nem is érdeklődőm, Magam, előre lököm. Már nem visz a lelkesség, Tol a tehetetlenség. Nincs mi, vonz, nincs gravitáció, Almám leesik, mert szokta, ó. A sok hajtóanyag elfogyott, Lovas kocsimból, sors kifogott. Mindenki a saját sorsa kovácsa, Utólag, hiába volt tűz hőfoka. Fiatalság bohóság, de ellenség, Mert arra sarkall, hogy önérzetesség. Mit ember fiatalon […]

Posted by
Posted in

Ölelő Kárpátok…

Ó, te ragyogó áprilisi nap, Ó ti nagy, határt szabó Kárpátok! Ó, de várjuk, hogy ránk süssön a nap, Ó, de szeretünk, magas Kárpátok… Szemgyönyörködtető… így a medencéből nézni, Az ölelő Kárpátok, magas, büszke ormait… Olyan lélekemelő a Kárpát-medencében élni, És visszaidézni… szeretett haza évszázadait. Vecsés, 2013. március 27. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Vágyom a sikert…

Csak állok és várok, Vártán állva… járok. Nincs is se kaja, se pia, se nő, De bízok, élet ehhez majd felnő! Szomorú egyhangúság, állva járni a vártán, Holott az ember legalább araszoljon, hogy mán Legyen valami sikere, ilyeténképpen élménye, Mielőtt az ördög elviszi magával, le a mélybe… Siker! Te átokfajzat, Te humán ellenes, Ahogy Te […]

Posted by
Posted in

Edina gyermeket vár

Nyár van, minden virul és minden zöld, Új élet fakad, jó a termőföld. Edina első gyermekét várja, Tűkön ül már, az Uncsi nagyanyja. Én is be lettem fogva dolgozni, Pelenkázó asztalt kell gyártani. Lesz benne polc, sőt lesz az oldalán! Ezt fogjuk használni, rögvest, talán? Abba, régi kiságyban fog aludni, Melyben Anyukája szokott tentizni. Sőt […]

Posted by
Posted in

Glaszé kesztyű

Ha majd egyszer bálba megyek, tiszta glaszékesztyűt húzok, Hogy ne látsszon a kezemen a köröm alatti piszok… Csizmám is szép fényes lesz, ráköpök és kipucolom, Kicsit –belül- büdös, izzad a lábom, nem haragszom… Nadrágom is már kissé viseltes, fehér vászon, vasalatlan, Felmérem magamban, nem én leszek a legcsinosabb… hallatlan. Vecsés, 2014. január 21. – Kustra […]

Posted by
Posted in

Ne félj

„Én megtehetném, és mégsem teszem, csak tervezem, csak épphogy fölvetem, játszom magammal, ennyi az egész, siratni való inkább, mint merész.” Hah! Most látom csak, esteledik, Ember lassan a sötétben elbotlik, Mert a sötétség már térdig ér, E nap már tevékenységre mit sem ér. Ó napocska, lebegve tűnsz el a tájba, Felvett, éj fekete varázsló ruhába, […]