Posted by
Posted in

Bízok

Igen fáj sikertelenségem, De tudom, rossz korban születtem. Bízok, majd lesz valahogy. Születhettem volna ez előtt, Pont száz évvel… sokkal ez előtt. Bízok, majd lesz valahogy. Úri világ volt… és kellemes, Magamfajta benne sikeres. Bízok, majd lesz valahogy. Ott számított ész, úri modor, Ki lehetett ugrani sorból. Bízok, majd lesz valahogy. Ma társadalom csak széthullik, […]

Posted by
Posted in

Szép a huncut élet…

Szép a huncut élet, de Nagyon korog a gyomor. Neked lételemed-e, Az éhezés, a nyomor? Van, hogy a lélek is leragad, ha, válaszúthoz érkezel, És hogy jól választhass, beszélgess el magaddal, a lélekkel, Legyen reményed, hogy jól választasz, ne törődj a fékekkel. * A csontváznak csak A múltja hegedül már… Koponya hallja… Vecsés, 2014. november […]

Posted by
Posted in

Csak lebegek

A pokol délceg, Csak áll a kínpad mellett! Engem fektet rá. * Csak lebegek a lét felett És körülvesz a nagy ármány. Élem idegen életem, Nem is véd esőtől párkány. * Kemény göröngyök, Majd kívülről kopognak… Hamuvá leszek… Vecsés, 2005. április 28. – Kustra Ferenc – Versben és európai stílusú haikuban…

Posted by
Posted in

Tegnap, ma, holnap…

Már történelem A tegnap, a múltba vész? Ködbe veszett múlt. * Ma pillanata Az élet, ezért, éld meg! Pillanatnyi lét. * Titok a holnap, Rejtély köde borítja… Jövő csak sejtés… Vecsés, 2016. február 3. – Kustra Ferenc – senrjú csokor

Posted by
Posted in

Jelentkezz Helen

Hová lettél? Kereslek Helen! Már mindent megtennék, csak legyen… Jól elveszett lettél, Rosszabb… félelemnél. Tudod, hogy hajkurászlak Helen? Már kidobtam lélekcsápokat, Bezsebeltem lélekálmokat. Gyere már… hibázol? Vágyamban… hiányzol. Helen! Győzd le lélekvágyadat. Álmaim vágya vagy, ó, Helen, Nem lehet, hogy élet elrebben… Kéznél fehér-galamb, Lehet… mesegalamb. Jelentkezz már, de hevesebben! Vecsés, 2018. december 14. – […]

Posted by
Posted in

Bámulok… Ilon!

Bámulok a sötétbe, Ilon! Rajtad jár az eszem, vágyódon… Csillagokat nézem, Tőled függ a létem. Sötétben kísérnélek, óvón! Sötétben látnánk-e messzire, Vagy csak ülnénk egymás ölibe? Suttognék füledbe, Fognálak, kezembe. Szemedben látnák… Hold szemibe. Sorsom, akarja-e ezt nekem, És azt vajh’, hogy itt legyél velem? Én, hullócsillagot Néznék; világítót. Lehet, hogy Te meg, fognád kezem? […]

Posted by
Posted in

Ó Borbála!

Vágyunk Még vágyakozzak? Ó Borbála! Neked vajh, nincs ily’ szíved vágya? Vágyam, rád takarnám, Vágyad, jól rám húznám… Van még vágyunknak melegágya? Sohse háljuk már el vágyunkat? Nem vágyad érezni álmunkat? Gyere lepedőre, Ne legyünk mi dőre. Még él a vágyunk? Ó Borbála! Nem vágysz együttre? Van „böllérkés”… Vágyamban, Te vagy a nagy mesés… Ó, […]

Posted by
Posted in

Minden virradóra… Izidóra!

Majd’ megőrjítesz Izidóra! Így járok minden virradóra! Éjjel, álmodozok, Reggelre… fáradok. Főleg, mert messze vagy… hasóra. Éber álmomban megtestesülsz, Vágyhullámokon velem repülsz. Ölelés-tárgya vagy, Hiányod, roppant nagy. Jó lenne, ha már… csókokat küldsz’? Hogy bírjam csók nélkül Izidóra? Veled ülnék már ágytámlára… Belenyalnék a Te Fagyidba, kétszerte… Mentsd már meg a lelkem, Dóra! Vecsés, 2019. […]

Posted by
Posted in

Párisban járt az Ősz

Párisba tegnap beszökött az Ősz. Szent Mihály útján suhant nesztelen, Kánikulában, halk lombok alatt S találkozott velem.” Üdvözöllek Ősz! Tudtam, hogy eljössz… Te, mint ahogy hű korsó jár a kútra… A nyár után, mindig hozzánk jössz újra… Legyél csak kemény, legyints Te Ősz, Bármit teszel… nekünk úgyis bősz! Ökölbe van a kezed zárva, Nem leszel […]

Posted by
Posted in

A sün és az alma

Edit Szabó : A sün és az alma Zöld fűben a szép lóhere, meglepetést teremtette, kicsi állat szeme előtt piroslik alma delelőn. . Fényes színe szinte ragyog, a kicsi sün csodálkozott, sokkal nagyobb ez őtőle, vajon hogyan is köszöntse . . Mire való lehet alma, nincs neki erről fogalma, nem lehet az eledele, nem fogyasztott […]