Posted by
Posted in

Rád hagyom

Levél voltam, kopott bélyeg, fénylő maszat, néma szád. Árnyékfoltban zöld fakéreg, árvaságban rossz család. Senki voltam zengő csúcson, mocsár mentén égő rét. Hegedűszó olcsó húrom. Odakozmált estebéd. Hazug voltam, kilőtt puska. Vízbe vetett szürke kő. Tövig rágott almacsutka, elhajított keszkenő. Kabát voltam pőre testen, alvó berek, sárga tó. Erdők mélyén térdre estem. Kinek szólt az […]

Posted by
Posted in

Korszakváltás

Sakkjátszmát imitál ezernyi bábu Mattot ad végül egy szegény paraszt Eladó játékod kedvező árú Valaki fizet, de évet halaszt Királlyá válik a névtelen herceg Cinikus mosolya rosszat jelent Csupasz főtéren bábok hevernek Feloszlik, elszéled két parlament Árkádok alatt egy eltépett rózsa Szirma az élet, keveset ér Süllyedő hajó áll száradó dokkba Kormányán remegő, piszkos tenyér […]

Posted by
Posted in

Hétfő

Porcelán késeket tompít a reggel, álmosan nyújtózva mégis szeret. Gondok vonulnak ádáz sereggel. Fatálon morzsák és müzliszelet. Áradó mosollyal pizzákra gondol, párnákat rakosgat lámpák alatt. Csikorgó villamos csendeket rombol. Garázsban megbújó fémáldozat. Gyalogló embernek sáros a lába.? Műanyag pohárba kávékat önt. Lázadó eszmékkel rohansz hiába. Megrágott hírekkel új nap köszönt. Autók sorjáznak végtelen sorban, felkúszik […]

Posted by
Posted in

Kopott ige

Ártatlan meséid ki mondja el? Elnémult csalogány hol énekel? Virágos réteken, ott volna jó… Örvénylik, hömpölyög három folyó. Csatakos cipődet sár mossa át. Ötven fád kivágja saját magát, cikázva elrohan megannyi őz. Álmatlan éjszakád hajnalt előz. Hamis a válasz, de túl sok az ok. Diszkóban táncolnak szökött papok. Visszatért megváltónk. Ajtóban áll. Csendesen mentőkért telefonál. […]

Posted by
Posted in

Vak menyasszony

Izzón parázsló forró testek Kihűlni vágyó holt lelkek Istent káromló bigottok Sátán oltárán áldozók!   Vámpírok átkos keshedtjei E forrongó kürtő közepén Fogcsikorgató hideg közöny Önimádó vak remény!   Koporsóra vágysz? Mert menekülsz! Bömbölsz akár egy csecsszopó gyermek Becstelen vagy és érdektelen Vonagló bábként éled az életed   Fogadd el, mert ide születtél! Edd meg! […]

Posted by
Posted in

Kérem

Rájöttem, nem tudom hogyan tovább, Egyet előre, kettőt meg hátrább? Valaki fogja meg a kezemet! Kérem, vezessen, mint vak gyermeket. Jó lenne már előre haladni, Sikerrel nem hadilábon állni. Valaki fogja meg a kezemet! Kérem, vezessen, mint vak gyermeket. Borzalmas látnom nálam hülyébbek, Bőven gazdagok, sikeresebbek. Valaki fogja meg a kezemet! Kérem, vezessen, mint vak […]

Posted by
Posted in

Az életem foglya vagyok…

Versben és európai stílusú haikuban… Életem foglya Vagyok, idő besegít. Mutató halad. * Mindig sikertelenül küzdöttem, Pedig, helyes volt cselekedetem. * Aztán még én a Saját foglyom is lettem. Sors keze ütött! * Erőm már lassan elhagy, ahogy öregszek, Utamon a mély gödrök csak növekszenek. * Volt minden, mi rossz, Pénzhajhászás… elbukás. Erre születtem… * […]

Posted by
Posted in

Klotz Mária: tavasztündér

Klotz Mária: tavasztündér   süt a nap nem kell kalap tavasztündér mosolyog lelkem mélyén dalolok hív a fénybe messzi rétre viháncolni akarok levegőből koszorút fonok   pattan a bimbó távoli halihó zöldell a világ nyílik a virág tavasztündér kacsintgat erdő mélyre csalogat tedd hajadba pántlikád sugárzik az aurád   tavasztündér táncra perdül tavasztündér dalra zendül […]

Posted by
Posted in

Cserepek a csöndben

Cserepek a csöndben   Valami összetört. A kacagás karcsú kristálypohara? A nyugalom megingathatatlannak hitt padlóvázája? A meghittség vasárnapi levesestálja? Minden összetört. A harmónia ovális tükre is. A szilánkok szanaszét hevernek, s a levegőben monoton fájdalom lüktet. A konyhakő diagonális mezői még őrzik meztelen talpad véres nyomait, ahogy eltűnnek a kijárat irányában. A sikoltó űr, feszítő […]

Posted by
Posted in

Ataraxia

Ataraxia*   A testem és lelkem kiéheztetve epikuroszi nyugalommal várok a szükségszerű gyönyörre. Vízzel és kenyérrel csapok vad orgiát és az élvezetek csúcsára érve huszonegyedik-századi önkívületben áramtalanítom a routert (a valóságban egykedvű mozdulattal vágom a falhoz), a külvilágot ezzel végleg magára hagyva, szkeptikus magányom ölében ringatom tovább torzulásmentes látens életem.   *teljes lelki nyugalom állapota