Posted by
Posted in

Szerelem, szakadékon át

Puha párát hoz egy gyenge szellő, nem sokára elered a megmentő eső. A köztünk levő szakadékot a víz kitölti, hogy átevezhess hozzám, megteremti.   Ha ez a csapadék időnként nem volna, állhatnánk egymástól elhagyatottva. A sorvadó vágy idővel elszáradna, fonnyadtan esne bele a mély lyukba.   Amikor a ladik alá víz lopózik, szívünkbe mindig boldogság […]

Posted by
Posted in

Folt

Nyitott lélek hullámzik ide-oda, feltűnően látszik nem ostoba. Mamlasz, ki csillapíthatná a mozgást, inkább okoz rajta egy marást. Folt, majd seb keletkezik rajta, mélyül  az alját nem is látja. Lenn vér és könny áztatja De őt ez itt meg nem hatja Csak be kellene kötni a sebet, szép szóval : élek, szeretlek. A heget eltüntetni […]

Posted by
Posted in

Világ-ajándék

Tömjén illat, gyertyafény járta át a szoba meghit melegét. Mindenki a fa alatt ajándékát buzgón bontogatta. Örömkiáltások, boldog mosolyok, csak egy kisebb fiú volt csalódott. Bánatában nagyapájához szaladt, szomorúan vallatni kezdte őt – A te Jézuskád sem hozott nekem tabletet? Azt mondtátok, a világot rajta keresztül ismerhetem meg! Az idős ember könnyeivel küszködve -látva a […]

Posted by
Posted in

Öröm – Est

Fagyos szél forgatja, kavarja a szállingózó hópelyheket. Tündöklő ünnepi fények díszítik az utcákat, tereket. Kint csak az angyalkák járnak. Hozzák, viszik az üzeneteket.   Ketten ülünk az ünnepi asztalnál. A többiek itt most nem lehettek. De épp fentről jött a küldemény. Veletek vagyunk, ne keseregjetek! Az angyal leült egy üres székre, és megvigasztalta a lelkemet. […]

Posted by
Posted in

Új évi varázsló

Edit Szabó : Új évi varázsló Hosszú, ősz már a szakállad, sok új benne a varázslat, nem átlátszó köpönyeged, erejét nekünk mutasd meg. Jó varázsló kérünk téged, hozzál nekünk békességet, vidd el a mi ellenségünk, hagyd meg tisztán a mi lelkünk. Szeretetet tudjunk adni, kedvességet nem tagadni, élő ember e Föld tekén, kérdezzed, még mit […]

Posted by
Posted in

2019

haikuban mézszínű talány döngve csapódó ajtó szép új év talán

Posted by
Posted in

Felveszem a vaksötét éjszakát…

Poéta vagyok – versben és európai stílusú haikuban… Éjjeli álarcom, ha felveszem a vaksötét éjszakát És elcsendesedve, csukott szemmel álmodok, nyáréjszakát… Megidézem én, mint sámán, vad dobokkal a múlt vonalát. Ha tél lenne, lángomra csendben hullna a hó, De most jó idő van, halkan kiáltom: hahó! * Csak írni folyvást, Tentával ecsetelni. Szórakoztatás. * Toll […]

Posted by
Posted in

Tél a dombok, völgyek fölött…

A télről mélázott a szerzőpáros, versben és 3 soros, zárt-tükrös versszakokban… Tél közepén vagyunk, minden, jaj, nagyon didereg, Sok kismadár most, éppen Afrikában csicsereg… Meg is kellene nézni, hogy mi van még a madáretetőkbe, Még ma elsétálunk a fasorhoz és közeli ligetekbe. Didergés jön, csak Afrika meleg. Kismadarak fáznak a szélben. Didergés jön, csak Afrika […]