Posted by
Posted in

Deutsch

Lieber Leser! In diesem Bereich unserer Webseite können Sie Deutsche Übersetzungen ungarischsprachiger Autoren lesen. Kedves Olvasó! Weboldalunk ezen részén magyar anyanyelvű alkotóink németre fordított műveit olvashatod. Übersetzt von: László Szalai Mein Name ist László Szalai, ich bin gebürtiger Ungar, bin aber in Österreich aufgewachsen und zur Schule gegangen. Seit einigen Jahren gründete ich meine Übersetzungsfirma, […]

Posted by
Posted in

Átélem…

(Bokorrím) Egyszer majd, én is átélem a halál titkát… Ember, mikor elfoglalja az örök sírját. Be is fogom lakni, mint egy medve a vackát. A Halál Értem is Eljön egyszer. Megfejtem titkát…? * (3 soros-zárttükrős) Bizony van, hogy fránya halál a legszebb, Ha körülmény lehető legelegebb… Bizony van, hogy fránya halál a legszebb. A Halál […]

Posted by
Posted in

Nyár vége felé

Sorok az őszelőről, versben, apevában és haikuban. Augusztus végén járunk, az éj, hűvösségét jelzi… Az éji hűvösség az ősz közeledtét előjelzi. Nyár Végét Járja már. Éjjel elkel Lenge takaró. Hűvös éjszakák, Űznek nyári álmokat. Ősz nyugtalan… vár. * Csillagok most is vannak, sok fénytelenül ragyog, És a fűben már kevés szentjános bogár csillog. Éj Fénye […]

Posted by
Posted in

Mondjátok!

Kihalóban az emberi értékek, Világszerte nő az agresszió. Miért nem kellünk egymásnak gyerekek? Mivé lesz ez a világ? Mondjátok, ó… Durvul a nép és bőszen gyűlölködik, Gyűlölet van, közben nem kell a meló. Mindenki állhatatlan, fenekedik. Mivé lesz ez a világ? Mondjátok, ó… Fiatalokat senki nem neveli, Az öreg meg nem kell, ő már kikopó. […]

Posted by
Posted in

Bús az idő

Borult az ég, bús az idő, Ez az ősz, de tél is eljő. No, nem baj, lesz még tavasz is, Kivirul, akkor lelkünk is. Vecsés, 1998. október 4. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Árnyék

Árnyék fekszik, alattomosan a fa tövében, Jól lehűsölnék, ha lehetne, ebédidőben. De mily’ gonosz a Nap velem, odébb ment az égen És mire feleszmélek, árnyék, már nincsen régen. Vecsés, 2002. szeptember 21. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Zúg a vihar

Zúg a vihar, félrevert harang dacára, Senki nem figyel a segélyes szavára. Már nincs erőm szólni, csak állok, mint vitéz Aki vesztes csata után, csak áll és néz. Vajon kihúznak-e a holt nyugalmábúl? Tér és idő nekem vajon még kitágul? Tekintetes Pech rám néz, gúnyol nevetve… Reá vitézre, kinek kardját elvette. Budapest, 2000. augusztus 17. […]

Posted by
Posted in

Iszonyú világ

Borzalmas az egész, iszonyú világ. Mikor gyúl már nekem is egy kis világ. Sírom ajtaját, valaki törhetné És halotti maszkomat levehetné. Meggyilkoltatának. Nem élek többé? Letaposnak. Válik még sorsom szebbé? Az én szívem élve eltemettetett, Várfokról ledőlve betemettetett. Budapest, 2000. augusztus 17. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Elmentünk kirándulni

Elmentünk kirándulni a családdal. Mindent láttunk, most együtt a családdal. Állatkertben voltunk a vadak között. Nem féltem az orrszarvú háta mögött. Feküdt a nagy krokodil, mint egy hulla, A sörényes oroszlán sem volt nulla. A vadkacsa gácsérja éppen búbolt, A fókapár meg játszott, versenyt úszott. Láttunk, pici, erős nyílméreg békát, És hátul vakartuk orrszarvú hátát. […]

Posted by
Posted in

Kullogok

Kullogok, mint egy kivert kutya, a ködben, Ballagok, de nem futok, mint nyúl a ködben. Elvesztem a saját sorsomban, Éreztem, baj van a gondomban. Továbblépni, vajon lehet-e? Én nem vagyok király gyereke!… Futnék tán’, ha volna mérföldes csizmám, De csak nevet ezen, a szomszéd komám. Látja tán’, sánta kutya szintjén vagyok, Miket mesélek, mondja, csak […]