szonettkoszorú: EGY NAGY UTAZÁS 1. Egy nagy utazás Az ég alatt jártában eltünődve- szellem fel-elragadta hirtele’. Aranykeblű Dús Napba megfürdőzte, s ő szellemmel Merkúrra léphete. A Vénuszon követ dobála össze. Holdunkból engem-téged figyele. Marson Vikingre bátran hadd üljön le! Kisbolygóknak pora, légy szőnyege! Jupiter szele, íme el nem fújta. Szaturnusz zöldjét földnek nem hitte. Pihenhetett […]

Johan Kehlen Öszvejő a sok tábornok. Mint megriadt madárcsapat. “Jaj mit hoznak a holnapok?!” Egy oldalsó kis szobából váratlan és komornémán közéjük lép a diktátor. Meglehetős kisméretű. Van bajsza és kettő füle. Egészében jó élethű. De különös vezérecske! Folyton-folyvást hogy szónokol! Kinek hite, hogy megértse? De furcsácska emberecske! Szívhez szólva prédikálgat… kinek tiszte, hogy megértse? […]

Imádság (helyett) Mivalamink itt van bennünk és fölöttünk és alattunk. Talán nincs is mivalamink. Mi vagyunk. Mivalamink lehet, hogy egy vénaggastyán, zavarodott. De azonban mindeneket kinyitott és le is zárott. Mivalamink lehet, hogy egy gyámoltalan kisleányka. De rálépett a teljes nagy világra. Mivalamink: “Lám aez kell. Szükséges, de bőbőviben” Ezt megaezte, azt megeazta és minden. […]

A VILÁG HIMNUSZA 1 1. Minden… Minden, ami kell: van úgy miképp a mesterséges mindenről visszatükrözött fény- ami, nemde, fényes. … van úgy miképp a hősies halottnak hősies halott volta, bár megétkezik a varjak. …van mint a fürdőzőben H2O, most is, úgy van, fürdik. stb. 2. Minden kell is, hogy legyen. Mint az oxigén kell […]

Itt valaki, ott valaki A szavaknak kozmoszában… csillagszemű Homérosz üstököstest-karját belemártva fénybe rájaírta-véste az űr lehelletvékony bús úszóhártyájára: Homosszeiát, Terrosszeiát, a kozmoszeiát szintén. 2. A hangoknak óceánján… komponista lemerült. H2O teste a kagylóját fújta, poliphátán dobolt. S a lomha, kába óceánmolekula beléjerezonált, de újra és újra. A Rekviemzenéli? De nem sajátja!-az nincs, hiszen művész, miképp […]

Tovább “De én vegán vagyok most.” -szól a macska és a ló. Előtte és utána félrerakja, látható, a számológépünket.

Bevezető az emberiség eposzához Mind, az összes létezések , adjátok meg, amit kérünk. Eszter, Éva történelme vezesődjék mindmagasra, kanyarodjék erre-arra, emberfajnak legyen álma, mindmagasra, lefelé is. Ősi Atya, bölcs jó Zeusz!- Ne legyen ő Odüsszeusz- János, József, inkább Homér, Napóleon, Einstein, Platón. Legyen,hogy át a kozmoszajtón mindenségük véget nem ér, mindigtúlt-tesz, remél sose. Anna, Rudolf […]

Lakók Csillaglakó és földlakó és űrlakó mind a hárman összetéve, összehúzva a kozmikus nagyhazában. Összenézve, csodálkozva. hitetlenül mindahányan. Csillaglakó és földlakó és űrlakó mind a hárman összetéve, összehúzva a kozmikus nagyhazában. Összenézve, csodálkozva, hitetlenül mindahányan. S Csillaglakó mindannyiunk dicsőséggel világítja. A Földlakó megmutatja, merre visz a folyók útja és Űrlakó elárulja, van-e bárki Ősi Atya. […]

Utolsó napokra Utolsó napocska. Először-utolra. Köszönt akárhova.  Bevirrad akárhol, te persze vigyázol. Leoltja a lámpát és kifújja a gyertyát. Juditka babája kiságyba beásva. (Diszíti a párna!) Talajba beásva. De léte elég-e? Juditka gügyögve tekint a körökre. Szabolcska autója föl-fölboborulva, kitörve az útja. Kerékje gurulja örökbe a Távot? Szabolcska csodálkva bebúj a garázsba. Juditka, Szabolcska önként […]

Nyitni Bezárni és bezáratni. Miképp Jónás, miképp senki. Az egyszeregy lesz-é annyi? Kinyitni és tovább, többi. A cethalat kimenteni, tízet, húszat kikettőzni. Nyitunk-zárunk, egyéb semmi. Egymegegy az éppen ennyi.