Az időd véges, ezt te is tudod, mert hajszálon függ csak az életed, árnyékkéz mozgat múló perceket, a suhintás ívét már nem láthatod. De félúton penge és kéz között, még hangosan ketyegve jár az óra, zsinórja tartja,szála már bomolva, penge fényes rá rozsda nem költözött. Vajon a gyertya meddig világít, karmos újak mikor nyúlnak érted? […]
versbe szövött gondolatok mondják el sorban gondjaid ki kell írni mert megszokod letörnek akkor szárnyaid talán a gond így sokkal könnyebb hisz kiírva mégis más lehet néha elejtesz egy-egy könnyet olyan ez mint egy rossz látlelet hiszed az álmok nem hazudnak hű társ a papír s a ceruza a lassan omló falak alatt veled van […]
Szárba szökkent már az új kalász, szőkeségén elmereng a nap, s míg lágyan dúdol a szél a nyárnak, mint szelíd tenger ring az arany táj. Drága kincsünk e székely rónaság, földjében terem dúcos kenyerünk. Szépmező, te népünk hű szolgálója, őrködjön fölötted múltunk s jelenünk!
Hétköznapi pszichológia… Az élet nemcsak szövevényes de, telve van törésvonalakkal. Van, ki csak ezeket érzi, van, ki egyáltalán nem érzi. Ember élete végéig együtt él hatóerő vonalakkal… És Van, aki mindezt, a háttértényezőket még-már nem érti. Végig az élet-fronton, küzdeni kell a titkos halálzónákkal… Vecsés, 2017. június 21. – Kustra Ferenc
Hétköznapi pszichológia… Ha senki még nem vádol, de Te azért védekezel, Akkor az már a menekülésedet jelenti. Ezzel gyanút ébresztettél, mit fel nem tételezel. Már Elég a másiknak rejtve, de nagyon figyelni… Gondatlanul gondolkozol, ez szövetség veszteddel. Vecsés, 2017. június 20. – Kustra Ferenc
Ha Viharozz!-isten szónokol Kis hegyemből mély völgyembe fúj ki szél, fut be szó. Vissza hangzik? Sokszorost?
Edit Szabó : Varázslat fényben Bámuló fényben tavaszi kékben, természet lágyan felébredt végre, magasban fákon csillannak szirmok, rózsaszín álmok, közöttük áll most hosszú ruhában, tétova kézzel hölgy szentélyében, álom varázsban elmerült éppen, gondolat vágya mély tengerében, repülhet tova vágyaknak szárnyán, magas fa ágán rebben tekintet, a remény éled, virágzó tavasz, megújult élet, varázsos képek, veletek […]
Elmélkedés az új irodalmi irányzat jegyében: HIAfo -ban Árnyakat vet a fény! Merengésnek helye A folyóparti erdőben. * Napszúrás, nagy veszély! Túlzón felmelegszik. Tűző napon, még az agy is. * Szél, ágakat szaggat. Vad, romboló vihar! Jó időnek itt a vége. * Csúnyácska vihar jön! Ijedten menekül A kutya. Nagy a csattanás. * A sok-sok […]
A poétáról versben és HIAQ –ban… Este van, csak ücsörgök önmagamba, Karcolgatok még merített papírra. A mécsesem álmosan hunyorogni kezd már, fénye gyengül, Én is kezdek álmos lenni, érzem is a pillám nehezül. * Este van, már sötét, Ilyenkor írok szépeket. Mécses kanóc leég. * Maradandó szavak, Írásjelek, gondolatok… Utókor olvas-e? * Lanyhuló figyelemmel, gyenge, […]
A józan tapasztalás Se Sibilla, se budavári Juliska nem vagyok, bölcs, látnoki képességnek híján elmém, de azt mondhatom; anyám szavát magaménak vallva: „amilyet szakítasz, olyat szagolgatsz!” Örökbecsű, és milyen igaz magyar közmondás, benne a józan tapasztalás.
