Posted by
Posted in

A réten állva…

Künn a természetben… (3 soros-zárttükrős) A réten állva nézem az erdőt, ott a kicsi szellő, lombokból lifeg, Nézem, de nem látom az erdei manókat… az ő lelkük vajon rideg? A réten állva nézem az erdőt, ott a kicsi szellő, lombokból lifeg. A Madárka, vándorlásra Vágyik már, Hogy erdőt lássa. * (bokorrímes versszak) Hallom a ratata […]

Posted by
Posted in

Állatvilág… 2.

Az állatvilág apróságairól eredeti Baso féle tankában írt a szerzőpáros. A fürge hangyák Dolgoznak a rét ölén. Erre, nincs hangyász! Szorgos kis lények élnek, Együtt bármit elérnek. * Zöld fűben hallik A tücsökzene koncert. Szép zöld a pázsit. Kis hegedű a testük, Ciripelésben lelkük. * Hangyák nyüzsögnek Meleg, korhadt fatörzsben. Ott él. Vízhiány! Nem vár […]

Posted by
Posted in

Állatvilág… 1.

Az állatvilágról, eredeti Baso féle stílusban írta a tanka csokrot a szerzőpáros… Rabló fekete Csend, elvesz éberséget. Őrkutya alszik. Lustán szunnyad a nyár is, Múlik az éber fázis. * Este, tehén bőg, Várja, hogy jól megfejjék. Abrakoltatás. A holdsarló dagadt mell, Nem fáj, már csorog a tej. * Álmosító a Tücskök esti ciripje. Besötétedés. Feketeség […]

Posted by
Posted in

Találkozások…

Hétköznapi pszichológia… ironikusan… Van sokféle találkozás, mindegyiktől kapsz valamit, Jót-rosszat, boldogságot-bánatot, igazit vagy talmit, Van sokféle találkozás, mindegyiktől kapsz valamit. Egyesek meglásd, próbára tesznek, mások meg kihasználnak, És ez nem lesz kedvedre, nem szerez neked örömöt. De közben előfordulhat, hogy egyesek meg tanítanak… És Ez a sok rossz között, szerez neked életörömöt. Ezek a találkozások, […]

Posted by
Posted in

apám az álmok hazudtak nagyot…

tényleg csak egy mátrix az életem néhány apró anziksz a létemen mi átsegít hogy kicsit szabad legyek törjek virtuálisan követ hegyet szakadt ruhában lanyhuló izom csákány nyeléhez forr lassan a karom fekete fehér oly kiszámítható törölni nem lehet új lap nem osztható csendre vágyom már céltalan zaj helyett szürkére festett égen a fellegek már eltakarják […]

Posted by
Posted in

ott…akkor

a csend mint szürke fal úgy vesz körül várja már hogy az élet jobblétre szenderül de talán egy apró érzelemhullám fut még át agyad elrejtett zugán megélve belül azt a néhány percet míg a szú látványosan aprókat perceg sután bután halmazok válnak köddé kürtök hangja jelzi: most és mindörökké

Posted by
Posted in

OXIMORON gondolatok… 4.

Haikukban filozofálva… Eldobott jövőnk Múltbeli szavaival Vágyom a jövőt! * Legyél Te csak ott, Ahol én kéne legyek. Elérhetetlen. * A legtöbb ember Nem lát tovább orránál. Hiszi, ő a legjobb! * Sokan vannak, kik Szépre érzéketlenek! Ők az észosztók. TAVASZ: Orgonavirág Nyílik, gyönyörködtető. Temetőben szép. * Duna kiárad, Mindent maga alá gyűr. A gát […]

Posted by
Posted in

OXIMORON gondolatok… 3.

Filozofikus felfogásban… Kiléptél a kapun, megláttalak, gyönyörű vagy ma, Annyira szép, hogy nem való vagy e csúnya világra. * Körülöttem a nagy néma csend halkan ásítozik, De lehet, hogy éhes, gyomra hangosan áhítozik. * Terhem a máról a holnapba, görnyedten cipelem, Könnyen venni az akadályt, semmi súlyom nincs nekem * Érzem, hogy életemből elköltözött már […]

Posted by
Posted in

OXIMORON gondolatok… 2.

Filozofikus felfogásban… Elfojtott vágyakban tobzódnak hevült testek, Simán megszűnnek, oly’ nagy plátói szerelmek. Hajnali harmatban tárt karokkal futnék eléd, De még fekszem, és csak, egy álmot gondolok beléd. Megállítanám én a szerető, emésztően kedves képeket, De a harag nem engedi, betonba betapossa a lelkeket. Völgyecske ölében csobog egy apró patak, Vize mérgezett, már kipusztultak a […]

Posted by
Posted in

Oximoronban, haikuban elmélkedés… 1.

Ősz, a végtelen Csend és béke, napsütés. Viharos szellő! * Bátorító hangot hallok, hogy bármit elérhetek… E nagy lehetőség ébreszti bennem a kétségeket! Végiggondolom, már végigálmodtam az összes álmom, De ez csak álom maradt, lehetőség nincs, ezt fájom. Régi fekete-fehér fényképek, már fakultak Velük, már a friss vágyaim is eleve szakadtak. Az ember ne legyen […]