Posted by
Posted in

Csendesen szitál…

csendesen szitál a fehér “porcukor” takarót terít a megfagyott tájra csend hajlatán csak a szél fütyül dalol a fák ágait oly bőszen cibálja lekókadt csendben a kerti hóvirág emlékét a fagy már porig alázza természet csapdába került a világ tavaszt várt és most dér hullik nyakába metsző a hideg a szél fújta tájon élesen károg […]

Posted by
Posted in

kópé álmok

a kópé álmok megtörik csend-varázsod más útra visznek te elhagyod magányod választod a világot

Posted by
Posted in

Novemberi ősz

Átdereng a fázós napsugár a felhőtornyok apró résein. Néhány sárga, karcsú fénynyaláb megcsillan a fű harmatcseppjein. Szép az ősz, bár elmúlást ígér, s benne a tél fagya, hidege, de néha még szép mesét mesél, levéltakarót terít a kertre.

Posted by
Posted in

De nem!…

Köszönöm, sors, hogy rávilágítottál, minden, mit szépnek hittem illúzió. Csupán egy rés a mátrix fényoszlopán, hol látni véltem, ott egy új dimenzió. De nem! Tudom, hogy gyarló az ember, nem számít semmi, ha érdeke más. Ideje rövid, szolgálni kell, mert a “vetett konc” érzése olyan “csodás”. Barátság, szerelem, érzelmi szálak, helyük e világban csak képletes […]

Posted by
Posted in

Szürke felhők…

Szürke felhők az életem felett, a temető csendje sem ad feleletet, hol szeretteim sírja van, nincs öröm soha, megbékélést nyerek, vagy a bánat maga ül rajtam tort ezen az őszi napon, béke lesz-e bennem, vagy fájdalom? Szüleim sírja itt van régóta már, ilyenkor nem dalol a fákon madár, csak a szél fütyül, kerget felleget, nyugalomra […]

Posted by
Posted in

Élet van…

Megtörténik, naponta látom, hogy álarcot viselsz, barátom. Titkolod valós éned rejtelmeit, gondolod, a maszk ezen segít. Dobd el. Az álarc semmire se jó, hisz nincs farsang, mi mámorító. Élet van, mi szebb és igazabb, ha a hazugság álarca a porba ragad. Evokáció Pilinszky János Szabadulás című versére.

Posted by
Posted in

A szél mesél…haikuban

Kósza esti szél, Fülembe suttog, mesél, Most is csak rólad! Mindig csak szépet, Tudja: szeretlek téged, Halkan dúdolgat. Drága esti szél, Arra jár, neked mesél, Akkor már rólam! Súgja, szeretlek, Álmodom, mindig veled, Csupán csak álom! Ha felébredek, Megköszönöm, szél, neked, Hogy segítettél! Álmom messze szállt, Szeretetem nem talált Most viszonzásra. Van még bennem hit, […]

Posted by
Posted in

Szabad madár a nő…

Beszürkült világban kell egy jó barát, Így talán a nap is szebben süt le rád. Áldás és békesség kézen fogva jár, Deret nem tűr a napfényes határ. Látni és érezni őt magad mellett, Amikor csak neki adod a szerelmet. Gyémántként tündöklik életed egén, Korod? Mit sem számít, a szeretetért. Szürkült életed, ha kell, hátrahagynád, Ameddig […]

Posted by
Posted in

Múzsámnak… szeretettel!

Irigyeltem, hogy másoknak van, S én csak vártam rá szótlanul. Míg egy nap a valóságban Rám talált hirtelen, váratlanul! Gyönyörű volt, az arcán mosoly, Belé szerettem egy perc alatt! Bár magamra hagy olykor-olykor, Haragudni nem tudok, nem szabad! Nekem van a legszebb múzsám! Ragyogó mosolyú, szerethető. Homlokon csókol, vagy csak lazán Segít, ha a bánatom […]