Posted by
Posted in

Kő és szeretet…

Kövek kemények, Szeretet maradandó. Vegyített élmény. Vecsés, 2014. április 5. – Kustra Ferenc – jaKovács Róbert: Kemény fegyver c. verséhez írtam hozzászólásként.

Posted by
Posted in

Fény a sötétnek…

Haikuban… Fényt a sötétnek! Nap kel, rohan a világ. Fény csak, pislákol… Vecsés, 2014. április 5. Elter József: Fény a sötétben… c. verse ihletésével, hozzászólásként.

Posted by
Posted in

Patakparton

PATAKPARTON Úgy emlékszem, szombat délelőtt volt. Ha tudni akarod, enyhén felhős, enyhén napos, a páratartalom hetvennyolc százalékos, a levegő tizenhat fokos. A mélyzöld füzek koronaárnyában egy patak halkan csorgadozott. Fülünkbe duruzsolt nappali álma. Zöld bölcsejében hogy föl ne ébredjen – nesztelen ballagtunk én és kedvesem. Madárdal, finom bogárzsongás. Légbe haló repülőmoraj. Számlálatlan, titkos nyelveken üzent […]

Posted by
Posted in

A víztükör is fekete

A Balaton partján… Hold világánál az víztükör is fekete, Éppen hogy látszik benn a Hold fénye. Mindig megcsillan a kis hullám hegye. Szíved csendje olvad. Fénytükörré formál – Téged alakít szüntelen. * Nézem, hogy nincs felhő, csillagok is szikráznak, Szépséges a látvány, fényükkel vízen ugrálnak. Szélmentesen, a pici hullámok törik az éjszakai fényeket, Úgyis alszanak, […]

Posted by
Posted in

A sikeremberek…

Hétköznapi pszichológia – Versben, apevában és 10 szavasban írta meg a szerzőpáros Van ki életében sokat tett, de, azt jóformán mind rosszul, Buta is volt, korlátolt is… de, a figyelem ráfokuszul… Fény Volt is Szemében – Nem is. Kevés. Maga nem maradt. * Ennek oka egyszerű, nem az esze volt másoknak annyira vonzó, Személyiségképe alapján […]

Posted by
Posted in

Durva, közönséges…

Hétköznapi pszichológia… A Durva Gondolat Sosem marad Ki a világból. * Vannak, kiknek végtelenül durva, közösséges a lelkük És mindent csak primitíven, csak vázlatosan tesznek. A lelki finomságok használata, kicsit sem kenyerük És Nem is tudják, nem fogják föl, hogy ők a helytelenek. Azt persze biztos érzik, ők javíthatatlan keserűek. * Van, kinek a művészetek… […]

Posted by
Posted in

Minden tele fájdalommal…

Hétköznapi pszichológia… Fény Nincsen. Rég elfolyt, Már sötétség Ural mindenkit. Minden tele van, kapott és generált fájdalommal, Az is fájdalom, hogy hová tart a világ… Úgy tűnik, „ember” nem tud mit kezdeni butasággal S Biztos elhervadt minden szeretet-virág? E közegben egyedül haladok… saját korommal. Öregszik a világ, Hervad minden ág. A tükörképünk arcunkba vág. Vecsés, […]

Posted by
Posted in

Jövőt rajzolsz…

fogyó holdsarló beesett arccal csonttá aszalja a rajzoló kéz töredékes koponyacsont a hajnal szem nélküli üreg vajon hova néz jövőt rajzolsz vagy valóság rezdül ott most a tollad vékonyka hegyén talán az ember jajszava pendül érezvén már hogy milyen koravén a gondolat hogy megérjük még talán holdunk kedvesen újra ránk nevet s nem lesz belőle […]

Posted by
Posted in

árnyak kísérnek…

át nem gondolt kiköpött félszavak már csendet vár a morzsolódó lét vad álmokból csak cserepek látszanak orkánhangon üvölt a kósza szél de vándor vagy te is ahogy mi mind kősziklákon át a völgyekbe le csorgó verítéket a homlokodra hint emberi léted igyekezete árnyak kísérnek és elment barátok baljós érzéseid kísértenek átdereng a fény a felhők […]

Posted by
Posted in

Falusi udvaron

Edit Szabó : Falusi udvaron Édesanya tündére, nagymamának gyöngyszeme, életüknek mindene, szemük gyönyörűsége. Kicsi lányka a kertben, mindent lát tekintete, felfedezi a portát, szőlőskertből messze lát. Kert végében kerítve, baromfiak mesélnek, kárálás,kotkodácsok, ennivalóra vártok? Fehér,barna, iromba, elkerített udvarban, csirkék, tyúkok, kakasok, újabb élményt adhattok. Kisleány ismerkedne, csemegével szemezve, kukorica tányéron, kis kezében jutalom. Félve indul […]