Fehér papír fekszik előttem, kezemben a tollal eljátszok, Nézem közben, hogy az én gyertyám lassan leég… csak elmélázok. Gondolatom olyan sok van, mind előjönne… bennük vájkálok. Szép sorokat szeretnék írni, de nem… a sok-sok szavak még nem rímelnek… Érzem, a fejemben a gondolatok jönnének… vagy csak ilyet mímelnek? Pedig szép gondolatok segítik, hogy érzem én… […]
Aki egyszer toll percegtetőnek beáll, Annak a nyugalma, örökre tovaszáll… Estéit, gyertya halvány fényénél tölti, Lúdtollát, elgondolkodva… sercegteti. Aztán, mire a papirusz tele lesz, A szálgyertyából, szétfolyt, amorf csonk lesz! Az agyonkoptatott ceruza csonkját markolva, Lassan, bénul a kéz, mi a gondolat hiánya… A ceruza, ha volna hegye, még leírná, De a lélek, azt, akkor […]
(3 soros-zárttükrős) Mély, szinte halotti csendet sugall a sűrű hóesés, Miközben rettenetesen hideg van és nem oly’ kevés… Mély, szinte halotti csendet sugall a sűrű hóesés. (10 szavas) Hull a hó, ragyog a táj, Fénylő csendben valami fáj. * Hó Ha hull, Elbűvöl. Lábam alatt Csikorog a hó. Csikorog a hó Lábam alatt. Elbűvöl, Ha […]
Ajjaj! Minket nem kérdezett itten senki… Itt a faluban, így járt majdnem mindenki. A férjem sokakkal a faluban, megkapta a SAS behívót. Éjszakát sírva töltöttük… együtt néztük, harcra invitálót… Itt van a két kis pulya apa nélkül, A föld, az állatok gondozó nélkül, És itt maradtam a társam, férj, szerelem nélkül. Esténként nézem a férjem […]
„Isten a katonáink kezét teszi keménnyé S a katonáink harcát teszi majd győzelemmé! A kicsi Istenkép férfikézzé nő, Naggyá duzzad benne a férfierő.” „Aznap Oroszország felől érkeztek hideg légtömegek, Normafánál torlódtak… boldogan sízni vágyó tömegek.” Ezerkilencszáznegyvenhárom január közepén Még álmodozott a baka, igaz már csak szőr mentén… A már folyó offenzíva, még nem mérgezte át […]
Csak ülök és fázok bunkerben a vaskályha mellett, LI kettesen oroszok repülnek vonalak felett. Gyertyacsonkom, már alig pislákol, küzd a sötéttel, Ha elalszik, az élet is semmivé lesz a fénnyel? Várok, nagy poéta gondolatokra, Írnám én azokat nagy halmazokba, De úgy hallom, bunkeremtől oly’ nem messze, akna robban, Elveszi figyelmem, szívemben katona harag lobban. Mit […]
Szalad a távol… Fúj a szél. Nézem. A messzeség Ott véget ér, Ahol már nem érthetem meg, csak érzem. Lüktet a város, Bár fagyott. Furcsa. Úgy akarom, Hogy láthasson Forróságot, aki még látni tudja. Acélos minden… Kőkemény. Hideg. Értem én Hogy zord a tél, De ez a búskomorság mégis minek? Megfásult arcok… […]
1943. január 12. –e hajnalban… Figyelő tekintetek, fárad arcok, guvadt szemek, A túloldalon távcsövekben, minket úgy figyelnek! Lehet, hogy már elvesztünk, halál, valahol köztetek… A jeges hajnalok köd-gomolyában reszket még a reggel, Te meg csak ülsz hókupacon és bambulsz, sehová… merengel. De ha meghallod az első aknarobbanást… fel derengel. * Lomb nélküli fák, Dermesztőn hideg […]
elveszett már régen az ősi kőtábla botorkálunk csendben növekvő homályba* hitünk maradéka mammon után vágyik csodákat remélve csak pusztulás látszik de ha meg is lelnénk újra a kőtáblát éreznéd-e akkor hogy más élet vár rád vagy mert nem ad csodát töröd darabokra értelmét és hasznát agyad fel nem fogja itt maradt a sarka fogom a […]
