Posted by
Posted in

Nem én döntöm el

Edit Szabó : Nem én döntöm el . Költő vagyok? biz’ ezt nem én döntöm el örömmel írok, hisz szavak köszönnek, megindul kezem a fehér papíron, lelkemből szabadulnak a sóhajok. . Látom a természet élő életét, vágyom leírni a csodák szépségét, virágok nyílását, bimbó fakadást, világot átszövő megújhodását. . Csoda szép festmények megérintenek, boldogan képzelem […]

Posted by
Posted in

Ujjong a harang

Hétköznapi pszichológia… Halottak napja… Harang szólít! Emlékek elevenek, időmúlás nem gyógyít, Könnyeket tódít. * Ujjong a harang, hogy újfent dalolhat, Sorok közt a fájdalom, csordogál. Halottainkra, már harangszó sem hat. S Fájdalom, lelkünkben is csordogál. Halál magában örül, ha kaszálhat… * Halottaink nem hallják… harangszót… Fagyos könnycseppet pattanót. Halál kondít lélekharangot. Vecsés, 2017. június 5. […]

Posted by
Posted in

Révület

Édesanyám kékes-fekete alakja Ahogyan Sakamoto zenéjében tükröződik A képernyőn a sivatag vörös hullámai A Világfa egyik levelén állok Gyógyító cseppek záporoznak rézsútosan Sötétbarnán olajosan takarva a Szürke eget, amely alatt Hátam-nyakam inában, húsában Elalszik a bősz gyulladás. Ideálmodtam magam én, a látomás. És édesanyámhoz sok évvel ezelőttre, Ahogyan ecsetje a deszkára varázsolja A kis kertkaput, […]

Posted by
Posted in

Ungern-Sternberg katonája

Szipajlo ezredes nevetgél. Vörösbe fordul az alkonyati táj, A mongol gyepű messze elmarad. Magunk mögött hagytuk a Szelengát. Tibetbe tart a menet felszabadítani Szent-Oroszországot sírba taszítani Bolsevik horda nem fogja. Messze már a Szelenga hűs partja. Szipajlo ezredes nevetgél. A báró hallgat. Lován oly konok, S körül veszik a narancsszín lámák, Alkonyi fényben palástjuk lobog. […]

Posted by
Posted in

Ars Poetica

Szerelmes vagyok az alkotás folyamatába A megkattant hévbe, ahogy a billentyűk Kezem alatt idomulnak, szavakat raknak ki, Ujjaim meghosszabbított idegszálak A koponyámból menthetetlenül kimászom És elterpeszkedem a világon csak én vagyok Nincs korlát, hisz majd legfeljebb nem mentem el… Vagyok teremtő, s lehetek megtartó vagy pusztító, Brahma, Visnu és Siva egy testben bármikor Összeáll a […]

Posted by
Posted in

Őszi reggel

Korán reggel, ázott, Immár őszi úton sietünk dolgunkra. Őszidő vágtat nyomunkba. Csoszogás is hallatszik… Egy fázós hajléktalan indul, kukázó útra. Enne, keresgél… romlott múltba. A vándormadarak sehol! Itt már nem csivitelnek, nem tojnak, messzire repültek, Tavaszra, új életbe érkeznek… Vecsés, 2018. október 29. – Kustra Ferenc – íródott; farkasfog versformában, amit én alkottam meg. 3 […]

Posted by
Posted in

Elmúltunk

Hideg van. Nagyon fázok. Most úgy odabújnék ölelő karodba! Takarómat magam köré tekerem. S visszatérek a boldognak hitt tegnapokba.   Hogy szerettelek! Úgy szeretlek! Arcod csodálatába gyakran feledkeztem. Ma meg csak siránkozok miattad. Ebben a játszmában én nem nyerhettem.   Elmúltunk. Olyan hirtelen. Pedig ezer tervünk volt a holnapokra. Számolom a meg nem élt pillanatokat. […]

Posted by
Posted in

Élet – őszben

Őszben mállik a lét… (Bokorrímes) Nem vagyok vegetáriánus, én inkább vegetálok És mindig hittem, a sorsom majd javul és nem elmállok. Nos, ebből semmi nem lett, immár valósan vegetálok. (Tükör apeva) Élt Bennem Remény, mi Immár hamvad. Őszben mállik lét. Őszben mállik lét. Immár hamvad Remény, mi Bennem Élt. * (Septolet) Micsoda élet, Nulla lett. […]

Posted by
Posted in

Sóhajok

Sóhajok Felszakadó sebek még fájnak, az emlékek visszatalálnak, szélben lobogó gyertyák fénye a szeretet örök ösvénye. Még sajog, de szelídül a gyász, és ajkunkon örök a fohász, újra átéljük létezésük, tudjuk, majd mi is hazatérünk. Apró pillanatok mesélnek, fellobbannak gyertyák fényében, a szélhárfán nekünk üzennek, lángörvényben újjászületnek. Emlékpillangók ezüstködben, sóhajtások a fehér csöndben, a miértekre […]

Posted by
Posted in

Fáj a hiányod

Fáj a hiányod Félve lépek az avaron, ne zavarjam szelíd csönded, virágcsokor a kezemben, elhullott már minden könnyem. Szél suttog a te hangodon, hárfán a dallam csupa báj, őszi levél egyre pereg, hiányod nagyon-nagyon fáj. Fehér, lila virágtenger borítja be a halmokat, gyertyák füstje száll az égre, távolból szól a harsona. Reszkető fényekben látlak, arcodon […]