Posted by
Posted in

Csillaglesen

Csillaglesen Álmom egy kis tornyocska, vagy háztető, meghitt csendjében egy távcső, égre meredő! Ha esténként szétfolynak bennem a gondolatok a nyikorgó fokokon felérve majd halkan matatok s a rideg fémet ujjpárnámmal érintve megérthetem: e játszótér a lencsével befogható isteni értelem! A bántó, önhitt szavakat ott  hírből ismerik, nem imádnak mást, csak a véghetetlen istenit, égi […]

Posted by
Posted in

Merről fúj az őszi szél?

Istenem, mond meg, mostanság merről fúj az őszi szél? Érzem hűvös fuvallatát… csak tudnám, miről mesél. Talán ő, sárgára és rozsdásra festi a fák koronáját És összegyűri hűlő levegővel a levelét, fák haját. Alkonyi fényében elmúlik a nyári mámor És a nyár már eltávozik, mint elfáradt vándor… Az ősz merről jött, honnan jött és a […]

Posted by
Posted in

Eljárt az idő feletted…

Sors olyan, hogy van nála sokkal fiatalabb, kit a lét nem marasztal… Érdekelne, hogy nekem mennyi van, amit még a sors nekem kiutal? Olyan ez, mint a régen volt tanácsi lakásigénylés, Van ki soha nem kapott, csak elutasították! Na! És? Van-e még kis remény, van-e még hátralévő lét? És meddig ázom-fázom még az életem telét? […]

Posted by
Posted in

Közlekedés a múltban

Edit Szabó : Közlekedés a múltban Mozdony füstje messzire száll, kohójában szén dirigál, megrakta a masiniszta, hogy a terhét vígan húzza. . Régi mozdony, múlt időben, szén és koksz volt tüzelője, vagonjait színig rakva, viszi, ahol várja gazda. . ‘Táltos’ mozdony a síneken, hangja messziről integet, lovas kocsi megpakolva, nincs sorompó az útjában. . Mégis […]

Posted by
Posted in

A kimondott szó megmarad

Edit Szabó : A kimondott szó megmarad . Az idő sorskereke meg nem áll, holnapok sodrában tova száll, szavak és mondatok hangzanak el, halkan vagy hangosan válasz felel. . Utakon haladva visszatalál, múltadon aprózva hallgat reád, gondolatok sorjában álmokon, holnapi napra is még fogalom. . Halad az idő,szavak beszélnek, emlékeinkben még megjelennek, lelkek mélyében jól […]

Posted by
Posted in

Sajna…

Teraszon ülünk csendesen, Eszünk, borozunk rendesen. Csendben, némán beszélgetünk, Felrémlik előttünk életünk. Később szó kerül jövőről, Én lemondok a desszertről. Inkább anekdotázgatok, Így derűs perceket okozok. Van sikere másnak, nekem is. Eldöntjük az élet szép, vagyis Azt inkább, hogy éljük életünket Ha már megkaptuk létünket. Lassan telik az ember ideje, Lassan ránk száll a csendes […]

Posted by
Posted in

Reggeli

Köd üli meg egész tájat, Reggel kenjük szét a vajat. Nem látjuk így a szépségét, Ember eszi reggelijét. Közben persze elmélkedünk, A Nap mikor süt fel nekünk. Eszünkbe jut vad gondolat, Együnk reggel egy sült halat. Miután kentük vajacskát És ettünk egy sült halacskát, Elhagyja a tájat a köd, A szép látvány az örömöd. Budapest, […]

Posted by
Posted in

Mennem kell

Ázok és fázok és megállok, Lecsurgó vízre rácsodálok. Fénynyalábok a vízcseppekben, Tükröződnek a tág szememben. Ázok és fázok és didergek, Annyira lenyűgöznek fények. Arcomba ver, puha vízeső, Érzet és látvány; meseillő. Már csak fázok, lassan száradok, Eltűnnek a szép fénynyalábok. Átélt élménytől megújhodom És indulok, mennem kell, tudom. Vecsés, 1999. január 23. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Léleksivatag…

Európai stílusú haikuban Élet tövises, Szára, száradó kóró! Lélekfájdalom! * Beteges vágyak! Jó eszedbe jut, de nincs. Lélekreménység. * Ember csak tervez, Lélek meg a partnere. Jó elképzelés. * Lélekhangulat Könnyíti napjaidat? Tisztességesség. * Van küldetésed? Lelked, követ az úton? Lélekgyémántok. * Keresed amit? Aggódsz, hogy nem találod. Lét nem írt… hallgat. * Varjú a […]

Posted by
Posted in

Történelmünkről… futólépésben

Ezen, már nem lehet változtatni… Akinek nincs múltja, annak nincs, nem lehet jövője sem. Ezt igazolta és most is igazolja történelem. Ez hazánkra is nagyon érvényes, sőt ezerszeresen. Ezer év bizony, nagyon nagy idő! Volt itt már jó, meg minden rossz… verő. Csak a nagyobbakat, mint az emlékezetes tatárdúlás, Itt voltak, hódítottak, öltek és nagy […]