Posted by
Posted in

Bombatölcséres a lét útja

Öregkori bölcselkedés… versben, apevában és tízszavasokban. Van, hogy élet barátként öleli a fejedet, A kósza szellő meg, lobogtatja hajtincsedet… Vannak, szép emlékek a lelked rejtett zugában, Meg van csúnya, előtérben… tarol, egymagában… Van bizony sokszor, hogy a szomorúság betakar, Mért kevés, amikor az örömmámor elural? Az Élet Ad és vesz, Jót és rosszat. Miért több […]

Posted by
Posted in

Égi hatalmasság

Égi hatalmasság     Süt a Nap. Az égbolt kékje vidám, fehér pamatok úsznak a horizont magasán. Forró a nyár. Hirtelen fekete lesz a szemhatár. Fuvallat nyomán süvítő szél, mennydörög az ég. Szikrázik villámfa koronája, gyökerét a föld húsába vájja. Csattog, rázkódik a világ. Égi hatalmasság harsogó haraggal trombitál. Heves vihar zúdul a tájra, görbíti […]

Posted by
Posted in

Aranycsíkon

Aranycsíkon…     Aranycsíkon tempózom, napsugárban úszom, arcomat fény fürdeti. Alattam szelíd a tó. Halványzöld a Balaton, alig hullámok hintáznak a felszínén. A Nap lecsurog az ég vízén, tűz-köntösbe öltözteti a fák lombját. Lassan süllyed a horizont alá, csendes éjszakát kíván.  

Posted by
Posted in

Limerik versek

Edit Szabó : Limerik versek . 1. EREDETE . Anglia mámora limerik, valóságban sokan mívelik’, ha néked nem tetszik, fejedet elfordítsd, utazz el, vár téged LIMERICK ! . 2. MARI VOLT . Kozmetikába készül Mari, hogy az orcáját széppé teszik, belenéz tükrébe, belehal örömbe, egy vadidegen nézegeti. . 3. BÖZSIRŐL . Szatyrot vett kezébe a […]

Posted by
Posted in

Térdre rogyva

Reccsenve reped szét felettem az ég fekete szövete. Róla a csillagok, mint meglazult gombok, hullnak alá. A repedésen átfolyik valami egészen más. Összefogom, fonallá sodrom, s térdre rogyva kötöm belőle az új Messiást.

Posted by
Posted in

Bolond…

Bolond ez a világ. Az, az érték, Hogy nincsen érték. Ez a világ mivé lett, minden érték elveszett, Jönnek idegenek, ölnek, hiszik, mindent lehet. Nincs könyörület, semmibe veszik az életet. * Bolond ez a világ. Az a mérték, Hogy nincsen mérték. Vesztébe rohan a világ, állj meg te bolond világ! A gazdag nem ismer mértéket, […]

Posted by
Posted in

Feltörtem a csonthéját…

Hétköznapi pszichológia… + tízszavasban és apevában. Munkahelyemen, feladataim becsületesen elláttam, Alattvalóimtól feltétlenül elvártam. Elveimért harcoltam elszántan * Munkában, soha nem ismertem viccet, tréfát, Ha csak combja volt, akkor sem ettem békát! Nálam, mese nem volt, feltörtem a csonthéját, És Bár nem kedvelem, de megvédem a békát. Munka, ember alapja, ez adja portréját. * Szél Törte […]

Posted by
Posted in

Egyszer

Ha majd nekem süt a Nap, rágombolom a mosolyomat. Lógok a hídon mint kődarab, s nem eresztem a foglyomat. Ha majd nekem súg a szél, a bokrok hozzá citeráznak. Lábnyújtásnyira van a cél, a szempillák mégis eláznak. Ha majd nekem ásít a pad, ölét kínálja pihenésre. Féltve őrzött titkába beavat, fejét hajtja kis biccenésre. Ha […]

Posted by
Posted in

Pihenőben

Edit Szabó : Pihenőben . Sötétzölddel körül véve visszaveti sötét fénnyel, folyóparti sétányokat és az árnyas nádasokat. . Lemenő nap árnyékában egy fénysugár még megcsillan, világít a folyó parton, egy csónakot megpillantott. . Ápolt stégnek a végénél, rákötötték pihenésképp, megjárta a maga útját, barangolva folyó hosszát. . Evezője is megpihen, csónak oldala nem billen, vidul […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A szenny

Rózsa Iván: A szenny Bunkók hatalma, Sátán felszínre bukkan: Látszódik a szenny… Rafinált csalók, Sátán fehér gallérban: Rejtőzik a szenny… Sátán tobzódik, Emberek ölik egymást: Szétárad a szenny… Véget érő lét, Lepusztult bolygón semmi: Csak a szenny marad… Budakalász, 2019. július 13.