Posted by
Posted in

de lerázod magadról…

széttörő álmok fontossági sorrend beletaposnak az érzelmeidbe talán ma ez az elfogadott trend törött gerinced sokkal jobb lenne csendes magányod szeretetre vágyik de akarják hidd nem vagy már fontos nincs helyed köztük éreztetik már itt és szemedbe nevet a főkolompos de lerázod magadról ezt a terhet bízol magadban sok mindent elérsz csendes mosolyod csak olaj […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Élettér

Rózsa Iván: Élettér Az ember terjeszkedik, térít: Ezért nincs már lassan hely, tér itt. Élettértelen létben már forma sincsen: Létformánk amorf káosz, alaktalan minden… Budakalász, 2018. november 4.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Cogito ergo sum

Rózsa Iván: Cogito ergo sum Gondolkodom, tehát vagyok: Terjeszkedni nem akarok! Embernek születtem, s annak maradok: Hiába hatalmon ember-állatok… Budakalász, 2018. november 4.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Isten lény(eg)e

Rózsa Iván: Isten lény(eg)e Isten, merre vagy? Fel tudod fogni lényét? Vagy csak érzed Őt? Ó, emberi agy! Érzékeled lényegét? Vagy csak féled Őt? Budakalász, 2018. november 4.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Örök Isten

Rózsa Iván: Örök Isten Ingatag lét-tudat: Isten, mondd, merre vagy? Biztos bizonytalan: Végtelen s kortalan… Budakalász, 2018. november 4.

Posted by
Posted in

Eltűntek az évek

Hétköznapi pszichológia… Hirtelen, futva tűntek el a fiatal évek De érdekes, én az óta is magammal vagyok. Láttam én, hogy véglegesen futásnak eredtek, S Én, az óta jobb híján, mindig magammal vagyok, Ha jő halál, hogy készüljek… csak egyedül megyek… Vecsés, 2017. július 13. Kustra Ferenc – A 6 soros versformát én alkottam. 6 sorból állhat, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Sors

Rózsa Iván: Sors Múlik a léted, Szakad sorsod fonala: Nincs hová kötni… Folyik, hömpölyög Sorsod folyója – Idő Óceánjába… Nem semmisül meg, Oda tart, ahonnan jött; Ahová való… Tengerben fogant, Mint minden földi élet; S végtelenné lesz… Ős-egysejtű-lény – Őstenger-Ősóceán – A titok nyitja… Tengerhullámok Akkor is morajlanak, Mikor már nem vagy… Hulla, hullám: Az […]

Posted by
Posted in

Budapest

Ötven éves elmúlt, de még most is kisasszony, Szeme fagyoskék gyémántként világít egy szigorú arcon. Léptei hangosak, körülötte izzik a levegő, Megérkezett a páncélos múzsa, Budapest, a nagyon nagy Ő.   Budapest komoly. Komoly és marcona. Senki nem látta mosolyogni soha. Budapest rideg. Rideg és kimért. Csak akkor szólj hozzá, ha külön erre kért!   […]

Posted by
Posted in

Bénaság és érzés.

A bénaság, más érzést ad. Tapintásod finomabb, lágyabb. Zsigeredben van, a fogás erőssége. Kezed, lábad nem érzed, de Agyad felfogja, mikor, Érzés nélkül kapaszkodsz! VALAKI fogja a kezed, Vezeti lábad,-igaz, ott a bot- De, ez, csak mellékes, Az, csak egy “bot” Tart a Föld, közben Lebegsz az Égben! VALAKI vezet, VALAKI irányít! VALAKI körül ölel! […]

Posted by
Posted in

Csak mindenért

Edit Szabó : Csak mindenért “Csak azért az egyetlen napért érdemes volt megszületnem “, mikor a szerelmem mosolygósan megjelent, gyűrűt húzott az ujjamra, boldogságot a holnapra, “csak azért az egyetlen napért érdemes volt megszületnem ” mikor a szivárvány felragyogott a kék égen, dicsőséget hozott életembe, a hajnali fény felderengett s megszülettek gyermekeim, a nap fény […]