Posted by
Posted in

Csoda az ember /RENGA /

Edit Szabó : Csoda az ember / RENGA / . arcok mosolya messzi fényre felderül, a lélek vidul, fényözönben a világ hatalmasra tár kaput . tárd ki ajtódat, lépj a szabad világba láss szépségeket, nyíló szemed távolban világít a csodától . akarj szépségeket, ám ne csak az éltedben haladj te elől, keress új világosságot, helyből […]

Posted by
Posted in

Mindig ugyanott fáj

Minden zsengeség, ami tehetetlenül fonnyad el, Minden őszinte szó, ami kimondatlan marad, A száz meg száz csoda, ami senkit sem érdekel, Mindig ugyanott válik semmivé, a letagadott hibáink alatt.   Minden ki nem sírt könny és meg nem élt fájdalom, Minden félreértés mindkettő oldalon, Minden hamisra sikerült, szépnek szánt dalom Fáj. Mindig ugyanott fáj, és […]

Posted by
Posted in

Elpocsékolt ajándék

Névnapja jött a kedvesemnek Bementem az S modell üzletbe Nem volt gond mit vegyek, Hat hónapja már kiszemelte   Abból a piros ruhából lesz egy Tetszik tudni a méretet? Nyolcvan kiló, magassága egyhetven A ruha rögtön elém is termett   Lestem a cédulán az árat Anyám add el a házat! A szívem pluszba vert egy […]

Posted by
Posted in

Sok perc… magányban

Magányról meditálunk… Mindig egyedül lenni, magányba bebújva… Este, egyedül feküdni, várni a reggelt… Éjjel rémálom… átélni, izzadni furcsa, És a sötétben képzelni, társas életet. (apeva) Ágy Rideg, Lepedő Izzadt, gyűrött. Hiú ábránd volt. * Percek múlnak, a szívem dobogása épp lassul, Fárad sóhaj, elhagyja a magány izzadt ajkát, De ő mellettem csak fekszik, elmenni… nem […]

Posted by
Posted in

A folyópartján állva panaszkodik az est

A folyópartján állva panaszkodik az est A folyópartján állva panaszkodik az est Míg égen a csillag, addig ő a földön rest. A hegyek mögött, távolabb, pihen a világ, Simulnak és illatoznak lila orgonák.   Fénytelen tükrök előtt, dísztelen szobákban, Tartózkodó a rend a hűvös félhomályban, A gordonka hangja végleg megcsendesedett, Nincs hangverseny, mitől lenne elégedett? […]

Posted by
Posted in

A bolti tolvaj

A holnapom neszébe hegedűvel jössz, Éjszaka, csendembe lágyan beköszönsz Óhajoddal a nadrágomat vasalod, Sóhajoddal a bajomat takarod Vétkeiddel könnyen megbékülök, Lépteiddel én is érzékülök Nézésedben folyton csak mosdok Törvényeid közt a szabadság vagyok Nincs is törvényem csak örvényem Neked szánt gyönyörű őrleményem, Az én mozdulásom a tiéd is Meggyógyítja még a szomorú halált is A […]

Posted by
Posted in

Ha majd nem leszek

Egyszer itt hagyom én is e földi világot, nem ültetek már fát és nem locsolok virágot. Nem adok szeretetet az embereknek, nem hagyok utánam teret az emlékemnek. Nem alkottam maradandót soha, mégsem érzem, hogy a sors velem mostoha. Meghajlított életem az ívét már lejárta, elkoptatott cipőm az utcákat bejárta. Eljutok oda ahol a szférák zenélnek, […]

Posted by
Posted in

Büntetlenül

A hősi mítoszokba csomagolt senkiháziak mohó önkénye – büntetlenség tudattal – a korlátlan rablás, az elfajult erkölcs útjain részegülve “az ember úgy elaljasult” (Az utolsó sor, részlet Radnóti Miklós Töredék című verséből)

Posted by
Posted in

Ültess fát! – Regélő

Facsemetét ültettem Hej, regö rejtem A jövőt megmentettem Rege, rege rejtem Legalábbis azt hittem Hej, regö rejtem Tartsatok meg hitemben Rege, rege rejtem Facsemete megered Hej, regö rejtem Ereszti a gyökeret Rege, rege rejtem Tavaszra majd hoz rügyet Hej, regö rejtem Virágot is eleget Rege, rege rejtem Minden ágán levelet Hej, regö rejtem Zöldbe szökő […]

Posted by
Posted in

Álmaim hazudtak

Belesüppedek végül a mindennapok elvárt világába. Fuldoklom. Az idő ellopja álmaim. Fanyar grimasz, fagyott mosoly s maskarás világom tagadom. Seb sajog, fáj a múlt, várok. Emlékek, futó csodák boldog óráiban elveszett látomás – illúzió, hisz meg sem találtam. Plátói szerelmem – utópia Beteljesületlen, csodára váró álmaim hazudtak. Kínkeserv a vágy, Cupido tréfát űz velem. Délibáb […]