Posted by
Posted in

Óbor dicsérete

Itt a szüret, szedjük, A szőlőfürtöt letépjük. Daráljuk és préseljük, A levét meg szeretjük. Must lesz az most, finomka, Murci meg az itóka. Később érik, bor lészen, Pohárban áll asztal szélen. Lehet száraz, fehér,. Bordó, Édes, félédes, aranyló. Van, ki fehéret szereti, Meg aki vöröset eszi. Jövőre újra keresztelik, S már óbornak nevezik. Finomabb a […]

Posted by
Posted in

Bor dicsérete

Magyar ember bort igyon, Bor legyen az asztalon. Göthös lett és nem iszik, Ha ez így megy lefogyik. Napi három kis pohárral, Nincsen dolga a doktorral. Rendbe teszi a belsőjét, Forralt melegíti szívét. Forralt lehet télen-, nyáron, Csak ne lépj át a határon. Mert ha iszol, maradj ember, Bor is akkor szeret ember! Budapest, 1997. […]

Posted by
Posted in

Én hegyre indultam

Melléfogtam hajdanán… Én hajdanán, nagyon pozitívan a hegyre indultam, Mire fölértem, szembesültem vele, meddig jutottam, Ez csak egy kis lankás dombocska! Lelkesen följutottam! (Sedoka) Domb! Csak egy lapos Emelkedő! Caplatok. Itt már nem lesz hegymenet. A hegyek között Mint ellaposult fennsík! Unalmas bejárni is… (3 soros-zárttükrős) A dombon leültem egy kicsit a nincs is megállóban, […]

Posted by
Posted in

Rí a bánatos ég

Síró felhők… Szilaj fellegek, Beborítják a tájat. Ebből, eső nincs. * Komor szürkeség, Őrzi távoli csendet. Ég, valahol zeng… * Nap és fellegek Küzdenek, ki lesz az úr! Napsütés… eső. * Felhők repdesnek, Konokul az ég alatt! Eső készülődik. * Sok felhőpárna, Nagy felhőnek áll össze! Zivatar kezdet. * Már szemerkélni Kezd, majd zuhogássá lesz. […]

Posted by
Posted in

Apokalipszisek

Apokalipszis 1 Tűz… mint kémény? Mint: ágy, asztal, padló, ajtó. És? Oxigén vagyunk. Elfogy? Apokalipszis 2 Ár. Jő a víz. Víz. Le-fel noéhajón. Más? Bor? Ihatjuk-é be? Mindet? Apokalipszis 3 Lég- de mérgez, jaj. Hát vigyázz, nehogy lélegzz! Jaj, meg tudsz fulladni? Soha. Apokalipszis 4 Szív… De erős! Puff! Kalapál és dobog, “Üss”. Ver. Kipofozza […]

Posted by
Posted in

Hegyi vasút

Pöfékelve dolgozik a vén gőzmozdony, hegynek felfelé, Lefele meg… még jobban dolgozik, a vonatot fékezé… Útközben látni, mesébe illőn szép, mini-zuhatagot, A sín-kanyar árkában meg látni, sok-sok kőhordalékot. Kirándulókkal van tele a vonat, Kik nagyon élvezik a látottakat. Itt-ott vadat is vélnek előbukkanni, De azt senkinek nem sikerül még látni. Van itt bokros táj, meg […]

Posted by
Posted in

Alkonyzóna

A naplementéről… Ajtófélfán a Bíborszín tükröződik. Sötét éj… terül. * Alkony, bódító, Ég meg skarlátvöröses. Láthatár lángol. * Esti lángolás Vörösre festi eget. Felhők színesek. * Vörös áhítat Borítja, meleg estet. Sötét békesség. * Ha estefele Megjön, lehuppan a csend. Bíbor ég, szépség. * Naplemente, ég Vöröses bársonyában. Éjjel, nesztelen. * Ha alkonyodik, Nap is […]

Posted by
Posted in

Pelyva száll

Nyáron… Búzamezőkön, Hűs zápor veri termést. Lesz-e aratás? * Tiszta búzát úgy látnék, de csak pelyva száll, Pedig paraszt ember, aranykalászt kaszál. Van, akinek sorsa a pelyva összeseprése, E sors, igazolhatom, a jó Isten verése. * Tarlóba gyűlnek Búzaszárak csonkjai… Kóró árván áll! Vecsés, 2004. július 31. – Kustra Ferenc – Versben és európai stílusú […]

Posted by
Posted in

Hőség!

Nap a kiszáradt fűre arany tűzet, ont. Kósza szélroham, magasra sepri a port. Az állat és az ember izzad, piheg, szomjúhozik, Míg egy kisebb fuvallat aranytűzzel játszadozik. Árnyat keres most, az ember és állat, Hőség olyan, hogy vakolatot mállat! Vecsés, 2014. január 21. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Szívemben gyújt lángot…

Borús éra – szélvihar… Mentem volna ki a szabadba… nem voltam régen… De vad, sötét, ólmos felhők lógtak le az égen. Láttam, az út is nyálkás, csúszós, és sáros És ez szabadba, nem kedvező, nem sármos. Esik a fránya eső, hideg szél is fúj, Még a kutyát is beengedem, muszájbúl. Szegény pára ne szenvedjen, a […]