Posted by
Posted in

Bízz!

Nos, a bemutatkozásom után, ideje elkezdenem megosztani néhány versemet. A mostani egyike saját kedvenceimnek. Remélem az olvasónak is tetszik majd annyira, mint nekem.   Bízz!   Holnap reggel mi lesz? A jobb, vagy a bal oldaladon ébredsz? Meglátjuk, addig meg várunk. Vagy inkább ne? Legyen fény és zene! Legyen tánc! Legyen az álom valóság! Élvezve […]

Posted by
Posted in

Szeretlek…?

– Szeretlek…? – Nézlek, és tűnődöm melletted. Tudlak-e vajon akkor is szeretni, ha égő, csüngő szeretetem épp nem kell Neked… A szeretet talán néha más. Néha a nem adás. A nem elfogadás. Néha a meg nem érintés, az elfordulás. Az, hogy nem adok, ha nem akarod. Ha tisztán fogadni még nem tudod. Ha hagylak megpihenni […]

Posted by
Posted in

Havazik (gyermekvers)

– Havazik – Szürkés, fodros és kicsit morcos minden felleg most odafenn; gyűlnek, híznak, játszani hívnak utcán, réten, kinn – idelenn. Apró, selymes és puha pelyhes kristályport szór most a nagy Ég; ringnak, szállnak, s rám, ha találnak, boldogságom szívemig ér. Süpped, roppan – csizmám, ha toppan – porzó, fénylő hótakaró; jókedv izzik, szánkó, ha […]

Posted by
Posted in

Madáretető (gyermekvers)

– Madáretető – Hullik a hó házra, fára, ül a veréb ázva, fázva szélringatta, csupasz ágon két kicsi kis vékony lábon. Nosza, fogjunk deszkát, szeget; szalmaszálat, rengeteget! Építsünk hát csöpp etetőt, szívet, lábat melengetőt. Szórjunk bele sok-sok magot, búzát, kölest, diót, zabot; tegyünk mellé kis tál vizet – hadd telítsék el a begyet. Jön is […]

Posted by
Posted in

Haikuk

Haikuk Határaimat – fáradtságosan – magam tartom s feszítem. . Csak fény vetette árnyékommal nőhetek túl önmagamon. . Harcos a lelkem – de a harc választ engem, vagy én a harcot…? . Megbántottál vagy – játszmáinknak engedve – én bántódtam meg? . Hidakat húzunk egymás szívéhez – csupán átmenni félünk. . Kérdezni nem mersz, mégis […]

Posted by
Posted in

Ború

– Ború – Rám nyomta borongós hangulatát a végtelen ég. Mély árkok, barázdák futnak magas homlokomon, és összes gondom most künn, arcomon hordom, ahogy fenn teszi a messzi, bús szürkeség. S ha a bánat könnyezve utat tör magának, a boltív komor palástja zokogva földre hull. Együtt siratjuk, mi eltűnt, és sose lesz már. Azt, mi […]

Posted by
Posted in

Főbűn

– Főbűn – Enyém volt-e valaha a perc, a pillanat – nem hiszem. Tépelődök, miközben egy árva akác mögöttünk zokogni kezd. Kendőzetlen nyúlok kezed után – még itt vagy velem. Magam mellé húzlak, ne haragudj, hogy olyan buta voltam: gondolataimmal százfelé gurultam. S addig ki volt itt veled – nem tudom. Szekeres Nóra 2017. december

Posted by
Posted in

Mégis

– Mégis – Nem előnyös nekem ez a fejtartás. Túl sok a ránc az áll alatt, a tokán. Mégis engedem, hogy így láss. Nem előnyös nekem ez a megnyilvánulás. Túl közönséges ez a hang Neked, túl lármás. Mégis engedem, hogy így hallj és láss. Nem előnyös sok stációm, válaszom, ruhám. Ahogy szerepeimet húzom, hordom, sután. […]