Posted by
Posted in

mert feloldozást…

szobrokat imád meg festett képet és térden csúszik minden vasárnap lesütött szemmel kántál imákat de mindennap tipor törvényeket mert feloldozást csak isten adhat pap szabja ki a penitenciát áhítattal éli a liturgiát de ha a percek tova szaladtak már ismét a gőg a lenézés nyerő a lehúzás mert az olyan sikkes hiszi csak ő lehet […]

Posted by
Posted in

Útvesztő (Lelkek iskolája -Pedagógus alkotók antológiája 2018)

Érintetlen tájra értem, Az ösvényt elsőként taposom, De azt, hogy mikor, s merre lépjek, Magam sem tudom. Csak bolyongok célomat keresve, Elmélázok az olykor furcsa tájon, Hol szépsége, hol ridegsége terel el, Így mindig új vidéken járok. Néha haza vágyom, Az otthon melegére De rémlik: mindig fáztam, Inkább keresgélek! Kígyók közt lépkedve arra gondolok, Jó […]

Posted by
Posted in

Térdig gázolva

Gyermekkorom Tiszája megtalált. Az ukrán és szlovák ficfák közt kanyarogva utolért a nagy magyar róna végtelenjén, s örvénylő mélyéből mormolta el nekem egy elvadult, magára hagyott táj nyögésbefulladt, tajtékos panaszát,   majd terhét és engem sorsomban hátrahagyva, hömpölyögve nyújtózott dél felé tovább, s én hátat fordítva a halkuló haboknak, csak bámultam a dombokon túli párás […]

Posted by
Posted in

Tisza-tavi képek

1. Víz fölött, víz alatt ezerféle élet, rejt szárnyast és halat s ésszel fel sem éred, hogy’ lehet ily színes a nádas, a lápos, némán is beszédes ez a vízi-város.   2. Amott bakcsó búsul korhadt karón árván, szemed ejti túszul lenyűgöző látvány, körötte, mint mező békalencse-préri, hátrább lengedező gyékényes a régi.   3. Fekete […]

Posted by
Posted in

Memento mori

Egy nyár végi hajnalon előretolta magát az ősz mustba fulladt a most feltarisznyázott a múlt nem volt tere a jövőnek a jövőknek-menőknek Kháron ladikja maradt az idő majd elszaladt velem a tejutas végtelenbe csillagsátorban háltam meg akkor haltam utána az elmúlásnak   szomorúfűz hajamba bele-belekap egy Bach-fúga, rátekeredik a főtémára és csak a hulló hajszálak […]

Posted by
Posted in

Életből kiragadott részletek… 1.

Európai stílusú tankában válogatott a szerzőpáros… Egymás nélkül a Csillagokkal… elveszünk. Bolyongás útja. Fenn bolyongnak csillagok, Társ nélkül egy sem ragyog. Árny a magányom, El nem hagyott villanás. Így, örök társam. Magány villan az árnyban, Életemben hű társam. * Az ember esze Nem jön meg idejében. Utólag okos… Hibáinkat utólag Javítanánk futólag. * Rázd fel […]

Posted by
Posted in

Huhogi az öreg bagoly

Edit Szabó : Huhogi az öreg bagoly Most egy mesét mondok néktek gyerekek, majd a végén valakire ismertek, oly öreg lett bagoly mama magába, behúzódott az ő téli vackába. Magas torony kis szobája lakása, éppen elfér benne a bútorkája, az asztalon pohárban itókája, középen a megvetett puha ágya. Elfáradt már bagoly mama magában, úgy lakott […]

Posted by
Posted in

Az én pénzem

Az én pénzem Vas és arany, ragyog-csillog, hangosan cseng- kacag! Nem limlom ő. Nem kidobott, berozsdált vas… kacat! Véle én mindenütt-mindenért-mindennap: fizetek! Átveszitek, fogdossátok, elteszitek- jó nektek. Belőle van nekem nem is egy, nem is tíz- Húsz tucat!     Ővele fizetem Jézusnál kenyeret s bort. Allahnál a disznó- sertéshúst s rendezek tort. Tyúkoknál a […]

Posted by
Posted in

Le-fel

Le-fel Lepottyant az alma. A körte, cseresznye is. Megértek már mind? Vajon ki emeli fel, vajon ki rakja vissza?

Posted by
Posted in

Elővették a pergamentet…

Ülök, elmélázok és bennem új gondolat született, Ilyenkor a régiek, előkeresték pergamentet… Én a famentest, sietve, míg a gondolat nem veszett. Mint hithű fűzfapoéta írhatnék… mert ezek is témák, Hogy nézik az útszéli akácerdőből a virágzó fák, A halálba menők kezeiben… vannak szép orchideák… Vagy írhatnék szép verset nektek, mindenkinek meg magamnak, Vagy csinálhatnék én, […]