Posted by
Posted in

de szerelmet vált…

orgona hangja és nászinduló a mai nap most csak a tiétek örökre szeretni az volna jó rebegő igen koronáz egészet néhány vendég elmorzsol egy könnyet mire is gondolt most ki fejti meg csodás a dallam betölti a termet lélek a vágytól néha megremeg köszöntők ajándék rokonok sora kívánnak boldog hosszú életet házasság az élet kompromisszuma […]

Posted by

Az év trubadúrja 2019. – szerelmes vers verseny

„Valentin 2019. – Az év trubadúrja” szerelmes vers verseny és antológia az Irodalmi Rádió pályázata — A pályázat beadási határideje 2018. december 31-én lezárult. A beküldött alkotások elbírálása megtörtént. Az eredményhirdetésre 2019. február 16-án, szombaton 13:00-tól került sor Budapesten, a Csokonai Művelődési Központban. A rendezvényen megjelent helyezett és sikeresen szerepelt alkotók oklevelet és ajándékkönyvet vehettek […]

Posted by
Posted in

Barátnők

Edit Szabó : Barátnők A barátnők összegyűltek, van témájuk, beszélgetnek, mind a három csodás leány, rózsa virul az orcáján. Gyönyörű szép megjelenés, fölöttük még az ég is kék, mosolyogva tűz le a Nap, boldogságuk sugarat kap. Lenge ruha, csupasz vállak, benne ugyan ki találhat, mást nem, csak a szépségüket, vágyva várni nézésüket. Tudják ők, hogy […]

Posted by
Posted in

Vasárnap délután

Edit Szabó : Vasárnap délután Egykor bizony az volt szokás, minden vasárnap délután, kapu vagy a kis ház előtt, lóca padján volt pihenő. Elvégezvén minden dolgot, a fa ága enyhet adott, hetedik nap megpihentek, teremtő így rendeltetett. Emberek a házak előtt, szép a ruha s kötény elől, adják meg a tisztességet munka után pihenésnek. Néhány […]

Posted by
Posted in

Maradj velem

Elválni tőled oly nehéz. … Füledbe súgom, szeretlek. Arcodat simítja most a kéz, Édes szerelmem, Ne tedd meg! Maradj velem, karomban hadd tartsalak. Maradj velem, hisz oly kevés már a nap. Lehunyt már az élet dele. Találkozásunk alkonyat, ne bánja senki se. Lenyugvó napsugár melegén, lobbanjon szikrát a Te meg Én.

Posted by
Posted in

Dobolva hull…

Dobolva hull le az őszi eső, Tekintetem néma, de esdeklő. Vége a nyárnak, már nem süt a nap, Sőt, hosszabb az éjszaka mindennap. Nyárnak vége, hiába esdek, elszálltak már a remények. Bánat tépi szívemet, mikor kopognak az esőcseppek… Nyárnak vége, hiába esdeklek, elszálltak a remények. * Mereven nézek borús ég alatt, Örömkönny? Most bizony, nem […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A politikus

Rózsa Iván: A politikus A politikus nem okos, de rafinált: A hatalmi technikákhoz ért, de semmi máshoz nem. Nem tanul semmiből, magának él és árt: Meddig tűröd ezt emberi faj, emberi nem?! Budakalász, 2018. november 6.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A Föld

Rózsa Iván: A Föld Meddig tűri még hátán a Föld az embereket? A ránézve legártalmasabb lényeket… Kártékonyabb az ember, mint ezer és ezer sáskahad: Pusztítja környezetét, s kirobbant háborúkat… Budakalász, 2018. november 5.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A nép

Rózsa Iván: A nép A nép figyeli az eseményeket; Otthon, csendesen: „Elintézik ezek egymás közt az egészet; Csak várjuk ki, kedvesem!” Budakalász, 2018. november 5.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A vezér

Rózsa Iván: A vezér A tömeg élére áll egy ismeretlen vezér: Ki kellő időben és helyen ordítja el magát; S a tömeg elindul utána, mint mérgezett egér: És nem ismer könyörületet; sem apát, sem anyát… Budakalász, 2018. november 5.