Posted by
Posted in

Az eső…

Az eső úgy esik éppen mintha a szürke felhő vigyorogna epésen fájó lelkemen. Kínai versforma: “Yijiangnan” 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet= xaxaa

Posted by
Posted in

Tolvajok

Minden, a néma messzeségben… Halk csobbanás, S halványan csillanó vágyképek. Nap melege, Bódító fényáradat. Tovaszárnyaló képzelet, Egy élet, És megannyi gondolat.   Furcsán tátongó titokzatos űr: Oly végtelen. Egy percnyi csend, mi világunkból Megmaradt. Határtalan, kis darab. Szemeink csak néznek, De közben Valami más elszalad.   S csak ülünk, miközben Múlandó életünk Folyékony tükrébe révedünk. […]

Posted by
Posted in

Hogyan mondjam el?

Hogyan mondjam, jó Anyám neked mennyire szeretlek? Könnyek között, hálás imádságban, leírom, amit érzek. Diktáld csak szívem, ezt a köszöntőt, segíts nekem lelkem, Gyermeked vagyok és az is maradok, maradj még velem. Szemedben, ott van az a régi fény, amely most újra kél, Színesebbek lesznek a nappalok, ha most veled leszek. Míg kicsi gyermek voltam […]

Posted by
Posted in

A vándor

Elindult egy vándor botját is a vállára tette. Kereste a vándorútján  mi lehet az élet értelme. Tarisznyáját még üresen a botjára felakasztotta. Útja során amit gyűjtött tapasztalattal megrakta. Lombos erdő hűvösén, mohából volt a takarója. Ágyán,fűből a lepedője, fák kérgeiből a párnája. Szomjúságát csillapítva esővíz hűs cseppjeit itta. Erdőszéli cserjebokrok édes termése táplálta. Ruháját a […]

Posted by
Posted in

Rózsa

Csábítóan szép vagy hozzád fel sem érek. Közel sem engedsz fenn hordod a fejed. Legutóbb megfogtál, karcoltál és tépkedtél. Belém kapaszkodtál, tüskéiddel védekeztél. Elkerüllek majd téged, mert kezembe martál. Ha mégis arra mennék kesztyűs kéz várna rád.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Tények

Rózsa Iván: Tények Most éjszaka van, kevés a fény: Rövid lesz hát e vers, ez tény. Az ember a legszélsőségesebb teremtmény: Embernek maradni – a legfőbb erény. Budakalász, 2018. május 25.

Posted by
Posted in

Érzelem

Kiveszett már az érzelem fagyos lett sok tekintet, nem csillognak a szemek. Semmibe szállnak szavak nem várnak feleletet, betegsége lett korunknak. Maradtak még barátságok hol igaz a kérdés, kizárták a sok hamisságot. Féltve őrzött jelen időnek megbecsült percein, várhatnak felemelő érzések.

Posted by
Posted in

Homokvár

Homokvár / gyermekvers/ Ma vár egy kicsi kocsi, meg a dolgos talicskám. Homokvárat építek és királynője én leszek. Meghívlak vendégségbe mihelyt kész leszek. Kisütöm a pogácsámat ezzel várlak téged. Trónusom mellett lesz homokból a széked.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Tartományok

Rózsa Iván: Tartományok A pozitívan negatív tartomány… Jobb, mint a negatívan pozitív tartomány! Kit még érdekel ez az iromány: Rájön, ez nem blöff, mit egy bolond papírra hány. Bármit is szórnak rá, mind merő koholmány: De inkább csak tojnak rá, ez a színtiszta hozomány. Rajtam most póló feszül, s nem dolmány: Sem Bocskai, bár tetszik […]

Posted by
Posted in

Az én állatkertem

Hajnalban a vén kakukk ébreszt fel, a korán kelő, vadgalamb a búgó hangjával, párját csalogatja elő. Eresz alatti fészekben fecskecsalád csivitel, a verebek is ébredeznek,ők gyorsan össze is vesznek. A gólya megéhezett már, a tó partján békára les, sikló kúszik a fára,fészekben tojásokat keresve. Vakondtúrások hada, ő a munkáját rég elvégezte, földikutya már csak szántásával […]