Posted by
Posted in

Hold

Rejtélyes, sötét éjszaka: Csillagok drámai színpada. Főszereplő, de nincs szava. A homályba veszve ragyog, És eltűnik, ha eljő a pirkadat.   Részegen, bódultan táncol, Arcára írva a mámor. Fénye megbabonázhat bárhol. Lehelete a hűs köd illata, És hozzá szólnak mind az álmok.   Hajnalban dühössé válik, Mérgében búcsúzni vágyik. Színe, mint vérvörös kárpit. A madarak […]

Posted by
Posted in

Példázat

Látod, a magas fenyő apró magból bújt elő, napról-napra, évről-évre  erősödött zsenge törzse, kiállt sok fagyos napot, forró nyárban szomjazott, ágait ha vihar tépte, nem szidta a szelet érte, ahogy gyűltek évei, sokasodtak gondjai, de türelme erősödött, nem sürgette ő az időt, mikor odaérett, sorba’ tobozait elhullatta, s elégedetten emelte, homlokát az őszi égre.

Posted by
Posted in

Művészportré Szűcs Jánossal

1954. november 14-én Békéscsabán születtem. Édesapám szobafestő, édesanyám kiskereskedő volt, már mindketten meghaltak. Gyermekkorom és ifjúságom a nagykorúságomig Vésztőn telt el. Színes, élményekben gazdag falusi gyermekkorom volt. Ezt ma is nagy kincsnek tartom, nem rabolták el a szüleim a gyermekkoromat, hagytak játszani. Az általános iskolát, a gimnáziumot Vésztőn végeztem el. Miután leérettségiztem, 1973 nyarán Budapestre […]

Posted by
Posted in

Zsenge rügyek

A tél bundáját lerázva roppanva bontják levelüket a zsenge rügyek. Kikeleti hóvirág óvatos szerénységgel dugja ki fejecskéjét a földből, félve tekint körbe, itt-e ideje jöttének? Madár-raj rebben a fákról. Nehézkes felhő-falkát kerget a szél. Fürgén táncol a fény. A szürke, a kék színek összefonódva olvadnak az ég vízébe.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Kávés haikuk

Rózsa Iván: Kávés haikuk Forró, fekete: Kolumbia termette Kávé remeke. Arabica – jó. Robusta – erősen jó. Keverék – legjobb! Fennsíkok földjén, Kávébab cserjén termett Fekete gyöngyszem. A Maran kávé Semmihez sem fogható Íze, zamata. Olasz pörkölés – A legjobb a világon! – Mondja egy magyar… Modena éke A Molinari kávé: Királyi zamat. Pavarotti és […]

Posted by
Posted in

Pillanataid

Egy kép, egy hang, egy mozdulat – három értelmes pillanat, követik a többiek, ne hagyd, hogy űrrel teljenek, töltsd beléjük álmaid, gyöngédséged,vágyaid, telítsd könnyel, kacajjal, öleléssel, sóhajjal, színezd hittel, békével, jó szóval, szeretettel, így teljes pillanataid gazdagítják napjaid.

Posted by
Posted in

Egymás közt

Amikor a tekintetünk összeér, a pillanat a lelkünkig is betér.   Bennünk a hangos szó mindig beakad. Mit is mondhat az, ki szólni sem tudhat?   A szerető ölelés a mi szavunk. Más mondja el minden szép gondolatunk.   Az együtt töltött  idő a programunk. Törődés az, mit egymásnak adhatunk.   Fájó szívünk érzi igazán, […]

Posted by
Posted in

Monológ a munkámhoz

Hozzád szólok te vén Különc, ki éveken át napról, napra kíméletlenül hajszoltál! Hallgass meg most, mielőtt elhagylak, szaladgáltam már úgyis sokat miattad. Ha belegondolok te akartad, hogy így legyen. Az iskolapadból a katedrára tegyem a léptem. Volt, hogy a felhőket csak fentről láttam, volt, hogy az iszapba süppedt a vágyam. Volt, hogy az örömömtől színt […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Bolsevikok

Rózsa Iván: Bolsevikok Más most a zászló, Változott a jelszó; De a szemlélet maradt: Rátok csak a kosz ragadt! 2018. május 1.