Posted by
Posted in

Az álmos Hold

  Azt mondta a Hold, -Én nem bírom tovább az éjjeli szolgálatot, mennék aludni már! Odaszólt a Napnak, -Korábban kelj,adj világosságot, szolgálj most te! -Majd ha eljön az ideje kelek, azt hiszed, nem látom a szendergésedet?-válaszolt a Nap. S a lusta Hold pislogott, egy nagy felhő alatt. Morcosan, ásítva kilesett, arrább tolta a fellegeket. Lopakodott […]

Posted by
Posted in

Valóra vált kívánság

  Azt mondják, teliholdkor kívánj magadnak valamit, S a kívánság,majd egyszer valóra válik. Én is kívántam,talán egyszer nagyon régen, Hogy fenyőfámon egy kicsi mókus szökdeljen. Elképzeltem,ha mind megeszi a fenyőtoboz magját, Majd én adok neki enni, amit szeretettel rágcsál. Kibontom a dióval telt zsákom, őt abból kínálom, Csak végleg itt maradjon az én fenyőfámon. Ma […]

Posted by
Posted in

Életed

  Életedet, kaptad és létezel, Születtél, s egy útra ráleltél. Képet is kaptál önmagadról, Mindent láss a változó világról. Ez a te életed tetteiddel, Sok megálmodott vágyaiddal. Félelmed, ha néha kitartó, Hosszan, ne legyen nyomasztó. Ha messze a kitűzött cél, A jó gondolat, még remél. Átlépsz a nehézségeken egyedül, Csak a test érzi ha gyengül. […]

Posted by
Posted in

Őszi keringő

  Amikor az őszi szél, Már hidegen fújt, Táncolni kívánt kedve, A falevelek közé túrt. Felkérte a leveleket, Egy vidám keringőre, Forgatta,felemelte, Emlékezzenek az őszre. A tarka levelek forgása, Játszadozott a széllel, Mint lányok szoknyája, Libbent szerte széjjel. Tánc járta a magasban, Suhogásuk volt éneke, Dallama a ritmusban, Szél zúgása, a zenéje. Az elmúlás utolsó […]

Posted by
Posted in

Nyugalom

  Milyen csendes ez a nap, A gondok mélyen alszanak. Szunnyadó lávaként, kitörhet, Elfojtva belül, nagyon éget. Belül parázslik, forrón izzik, Oltani kellene, szomjazik, Keresni a gyógyírt ellene, Gyengülne a gond ereje. Nagy sóhajtással, távozna, Gyorsan messze szállna, Helyére költözne a nyugalom, Vigyáznám,el ne hagyjon.

Posted by
Posted in

törtető kis csenevész…

itt élek én az ég alatt a csend mutat csak új utat vágyom azt mit nem szabad hulló csillag álmokat fény szitál a ködön át percek napok záporát mit megélek csak az enyém emléke gyakran visszatér törtető kis csenevész kósza álmok sora vész oda hol megszűnt az út hová létem majd kifut zaj-gazos a lételem […]

Posted by
Posted in

kincseket álmodtunk…

“Kiássuk a kincset, mit régi rablók rejtettek el, éj idején felássuk…” Kálnoky László: Ásatások) kincseket álmodtunk mi a talajba kerestük folyton a remélt csodát temetők nőttek egyre nagyobbra ásni ásni ásni egyre csak tovább nem tudtunk kimarni egyetlen magot csontot találtunk porló csontokat a tudás itt nem nyert soha jogot az ásó is eltört csak […]

Posted by
Posted in

nem vagy senki…

nem vagy senki a semmi falán keretezett képek és a magány tiporja lázasan én-valódat füstként foszló kétes holnapodat csak képzeleted festi már színesre mondd barátom kinek van ehhez kedve fejed felett vad villámok cikáznak másutt azúr kék ég a napsugárnak fényét te csak messziről csodálod melegéről a festett rózsa álmok alig jutnak zilált agyad rekeszébe […]

Posted by
Posted in

Fekete-vers

Fekete a bánat, a gyász szomorúsága, a magányos szív elhagyatottsága. Fekete az alvilág bénító fogsága, az ördögi Belzebub vallási hatása. Fekete a gonosz szimbolikája, keresztes vipera halálos marása. Fekete a félelem, ismeretlen helyzet, mint a feketelyuk, feneketlen rejtek. Fekete az erő, tekintélyt sugároz. Fekete elegáns, előkelő, csábos. Fekete a humor, ha párosul viccel. Fekete a […]