Edit Szabó . Utópia ? . Szerte foszlott régi álmok, nem félünk a változástól, elfogadni minden újat, nem dobni mélyen a kútba. . Szabadságot kér a népünk, végtelenség a miértünk, békesség a sorsok útján, szeretetben mi adjuk át. . Felébredni mély álomból, szeretetünk még lángoló, adjuk tovább embereknek, fény töltse be az életet. . Ujjongásunk […]
Kikövezve közös utunk, árnyas fák alatt indulunk. Virágok kacagnak körben, lelkünk úszik a gyönyörben. Szépen lassan sétálgatunk, egymásban már kapaszkodunk. Hol a talaj fölött szállunk, hol kátyúkban botladozunk. Együtt haladunk előre, így jutunk szüntelen többre. Szívünk, mint bimbót nyitó ág, él benne a vágyakozás. Gyakran nem elég csak séta, futunk, beérjünk a […]
Magányosan mélázok a homályban, senki nem jár ideáim nyomában. Szívem haloványan dobog magában, változást akar ebben a formában. Rezgéseket észlel a messzeségben, hevesebben ver titkos rejtekében. Színe fényt kerít melegedésében, várakozás vágya ölelésében. Valami mozdult, egyre közeledik, a lét foghatatlanul epekedik. Szívem szikrázó pírban settenkedik, gyönyörbe öltözködni merészkedik. Érkezéskor az óhaj nyújtózkodik, […]
Egyre szaporábban peregnek a percek, változik az érzet a tudati helyzet. Folyton – folyvást nagyobb rezgésszámok jönnek, a múlt napjai vissza már nem köszönnek. Együtt kell a fordulatot felismerni, egymással összefogva tovább is menni. KI kell ezt a lehetőséget használni, a kiindulási pontra rátalálni. Döntéshozás teljesen személyes dolog, de biztos, hogy egyedül senki […]
Hétköznapi pszichológia… Hamis ábrándok, amit generálnak elvtelen, –hazudós- barátok! Amit mondanak nagyon is lélekbehatoló… határtalanul. Akit hitegetnek, annak lelkében buzdul a remény, közben átok, Mi Persze majd felismerésre kerül kis mázlival, óhatatlanul. Nagy baj, hogy az -áldozat- pszichéjét rombolják az elveszett ábrándok! Vecsés, 2017, október 26. – Kustra Ferenc
A nemi erőszak a hegyek felől jön Bekúszik a szőke shortok vonalai alá És asztmává dermeszti a tettetőn Bámuló kék hegyek ölén a párát Gyermeki szemmel bámulunk felfelé A meggyalázott asszony-istenen szemünk A rókajáték lassan végleg véget ér S mi a rémület tanyáján vendégek leszünk Kicsiny zseblámpafények az erdőszélen Mint levegőbe lőtt sorozat oly hasztalan […]
Szabó Edit . Drága Olgicám ! . Mindig szerettelek Kedves ! totyogó kislányként ismertelek meg, szomszédodba kerültem feleségnek, mosolyod volt mindig veled, kacagtál, ha kis cipőd a sárba veszett, pelenka védte csak kis testedet, ragyogó napfény rád nevetett, gyermekként szerettelek meg, hisz az enyéimmel nőttél fel, és ez kísért egész életedben, kerek arcodról mosoly dalolt, […]
Edit Szabó : A mólón . Kék tó partján nádas-berek, visszatükröz zöld levelet, az ég alján szürke felhők, messzeségből nem mérhetők. . A tó vize világos kék, rávetíti nap a fényét, móló épült közepébe, nem halász ül most a stégre. . Mezítlábas szép barna lány mélázik el a tó partján, lefelé néz két szemével, nádszálbojt […]
Őrület, hogy mily’ peches az élet, Hiába látogatom karácsonyi miséket… Van nekem is lekötöző láncom, Ettől nem erősödik szabadság álmom. * Olyan vagyok, mint a Tisza, Minek nem volt elég partja. Hevesen eltépte a láncot, Én is akartam ezt a vircsaftot. * A Tiszának olyan könnyen ment, Én is gyűrőm a lehetetlent. Nálam partom is […]
Megreccsen a kormos verejték Csikorog a földben a mély S fejtik az éjben a reményt Fényt s meleget árasztva szét Mig rájuk fekete leplet terit az éj Mig én a biztos felszinen járok Ti nap mint nap A mélybe leszálltok Tüzes szemekkel és vasakarattal A bányák riasztó otthonába Életet keresve a zord magányban Mit kerestek […]
