Posted by
Posted in

Emberiség

Bűn az élet, mondják nekünk papok, Én is tán’ hasonlókat papolok? Nem, dehogy… nehogy ilyennek tűnjön, Reális vagyok, ez minden bűnöm. Sötét áradás töri át gátat, Köveket, sőt életet is mállaszt. Nemcsak a folyó, élet is ilyen, Nagy gát kell, hogy ember boldog legyen. A jó keresztény tízparancsolat, Minden jóra, szépre utasítgat. Igaz tényleg, be […]

Posted by
Posted in

Új nap

Ébredezünk. Kappan hangja harsan korán, Új kihívások várnak tán’. Kel fel, látszik már a Nap is, Új napra ébredünk, vagyis Ébredezzünk! Budapest, 1997. december 8. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Múltunk

Hol is van az az út, melyről látszik a múlt? Van kérdés, melyből megfejthető, mi a múlt? De, hogy e két kérdés valós-e vagy avult, Kiderül, hogy tényleg kell-e való… a múlt. A múlt akarjuk-e vagy sem, kísér minket, Mi elmúlt, mi már biz’ azt átéltük mindet És a múlt fontos, jelenünk abból fakad, Akarjuk-e […]

Posted by
Posted in

Fricska

A jó poén nem göcsörtös bunkó, Hanem egy finom fricska. Bízzunk benne, megérti a bunkó… Ide nem kell a bicska. Vecsés, 1998. december 22. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Vihar előtt

Akár a fekete méz, olyan fekete. Tapadós, vastag ez a sűrű éjszaka. A komor viharfelhők fentről néznek le, Szinte hallom, hogy gyalogolnak haladva. A napraforgók hosszúkás arany pillái Közül, rám tekintenek fekete szemei. Megjöttek fenyegető vihar szelei, Már itt vannak a viharfelhők elei. Fenyeget a vihar, fojtó levegője Jól kitölti a sűrű és nyálkás homályt. […]

Posted by
Posted in

Gúzs

Csőre töltöm magamat, Elvágom a gúzsokat. Nekilódulok világnak, Lehet-e még, hogy akarjak? Budapest, 1997. december 8. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Álmodozom

Rázom a kezem a zsebben, Képzeletbeli pénz abban cserren. Mivel a hangját nem hallom, Rájöttem ébresztő! Álmodozom… Budapest, 1997. december 6. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Kese Cseke gyereke

Megy hegynek fel gyerek Cseke Vén, kese Cseke gyereke. Szekere gyenge kereke, Csetteg, kerreg, leeshet-e? Szekere kereke leeshet, Ekképpen, eh, letenyerelhet. Kerekezne Cseke szekere, De nem fel erre, ferde hegyre. Nyekergett Cseke kereke, de ment Esetleg szeretve, de nem megkent. Ez nem mehet levelekbe, versekbe bele Mert nem lett versekbe, levelekbe kezelve. Hej! Leesett Cseke […]

Posted by
Posted in

Ha eljött már…

Születéskor az ember ajándékot kap, Az élet és a halál közé ráadást, Senyvedős, rövid-hosszú életet, mire pap Azt mondja, ez nem az igazi, éld oldalvást. Ebből az egészből, csak egyetlen igaz; Vissza kell adni, ha eljött már az idő, És kinek rövid lett, annak az, nem vigasz, Hogy mit letöltött, az nem elvetélt idő. Az […]

Posted by
Posted in

Sötétség birodalma

Az ég így estefelé veszít áttetsző Kékségéből, a Nap meg már a lemenő Szinét veszi föl, narancs változatait, Melyek szépek és a sötét ellen rikít. Lehűl a levegő és nőnek az árnyak, Hosszú árnyékuk lesz bokroknak és fáknak. Sötétség birodalma támad, tért elnyel, Leszámol ősi ellenséggel, a fénnyel. Budapest, 2000. július 6. – Kustra Ferenc