Eredeti Baso féle stílusban… Gyors, zuhanó a Naplemente. Vaksötét. Száradt kóró sor. * Est, sötét álarc! Hajnal, csipkézett fátyol… Suhogó fenyves. * Ködös pirkadat. Délelőtt csendes eső. Korai alkony. * Dús, harmatos rét, Fecskék elköltözőben. Lanyhuló alkony. * Hideg fényt áraszt, Fakó ezüstös csillag. Hideg szél támad. * Hold mosolyog, Felölti csillag díszét, Fönt fagyoskodik. […]
Eredeti Basho féle stílusban… Fönt alkonyodik, Bíborvörös ég-alja. Ég még azúrkék. * Esti szél kereng, Bíbortüzű ég alatt. Zöld, sárga, barna. * Kelő nap bágyadt, Táj fölött már erőtlen. Fogy élettere. * Vadludak vében, Hangoskodva vonulnak. Élnek, más tájon. * Koronás darvak Érkeznek hűvös széllel. Korai este. * Verebek, már csak Gubbasztanak, fázósan. Kopasz bokor-lak. […]
Eredeti Basho féle stílusban… Szellő se mozdul, Fán, fakult levélke lóg. Hervadó élet. * Halálát sírom Tarka-virágos rétnek. Kókadt pipacsok. * Lombhullatóként, Fák növelik az avart. Puha lépések. * Költöző madár Jegyet vált és szárnyra kél. Itten csak fázna. * Kutya bundája, Elkezd megvastagodni. Melegen-tartó. * Nap nem süt már úgy, Mint kinn a réten, […]
Őszbe hamvadt a forrón perzselő nyár, elmúlt már, És biz’ vissza nem jön, ember erre hiába vár. Itt már nem terül fény, a sűrűbbedő alkonyra Korai est, fekete leplet borít arcomra… Őszies ég alatt a szélvihar, villanydrót húrokon játszik, Néha elmegy, de visszajön, és egy csodadallamot újrajátszik. Vecsés, 2013. szeptember 29. – Kustra Ferenc
Épp’ a réten sétáltunk, amikor utolért a zsivaj, Lecsapott a szélvihar, csak úgy odaért a vad moraj Épp’ a réten sétáltunk, amikor utolért a zsivaj. (HIAfo) Hajunk fújja, lobog! Széllel futunk versenyt, Utol ne érjen szélvihar. * Nem készültünk erre, nem volt rajtunk védő ruha, A gyorsan lecsapó zápor, befolyt a zokniba… Nem készültünk erre, […]
Ősszel bőszen sétálhatsz az avarba, De Te attól, ne legyél „piros” zavarba. Ha séta-partner párod, ledőlni kíván, Vastag avar, bizony, megfelelő dívány. (HIAfo) Csábít avar pamlag! Nem szégyen szeretni, Adj egy csókot, ha látnak is! * (3 soros-zárttükrös) Meleg nyárból, szívembe a hideg ősz készül, Melegből nem marad, talán csak.. kis emlékül… Meleg nyárból, szívembe […]
Hajnali hideg ráz már az erdőn, pedig a szél pihen még hízelgőn. Szóródik a víz a növényzetre, itt csak a köd ölel át most engem. Cseppen bőrömön a nyirkos pára, előcsalogatója náthámnak. Hirtelen hűlés karja nyúl értem, jobb lenne most szerelmem ölében. A csend uralgatja a fák közét, elvitte a madárnép a zenét. […]
Jöttedre várva szívem kitárul, izzani kezd az epekedés bennem. Az összes porcikám díszbe borul, kinyitom feléd a ragyogó lelkem. Meglátva azt a sugárzó szempárt, szerte olvad bennem a vágyakozás. Ahogy az ölelő karod átjárt, édes törődésed tökélyre csodás. A puha ujjaid tapintása, finoman ellazulásba bódított. Egy örökké tartó boldog játszma, amely egyre csak hívott és […]
A kertünk végében öreg fa áll hozzá megyek, ha az élet felkavar, véd, míg csillapszik bennem a zavar a rászállt vágyaimat tartja az ág. “Lombja csókolja a napsugarát,” alul vígan susog a száraz avar, ha a lengés szele is odamar. Kedvesemmel himbálózunk a karján. A vén a hárs csak mosolyog rajtunk. Milyen bohókás szerelmesek ezek! […]
Fekete fátyol ült a tájra, hogy éjfél legyen, alig várta. Nesztelen libbent ki a kapun, hogy átsurranjon a kis falun. Már csak a telehold világít, csillagok kacsingatnak kicsit. A tóparthoz szaladva jut el, társa messze, aggódva figyel. Táncos tücskök ciripelése, a falevelek zizegése, hangzavart kelt az éji csendben, nem elég neki a félelem. […]
