Posted by
Posted in

Halhatatlanok

Halhatatlanok Hajlongó hófehér szirmokon eső csordogál, bánat zihál elfelejtett régi sírokon, és borzong a nyugtalan világ, csöndjébe csüggedt fájdalom váj. Lángokban lobogó emlékek kis kincsei a múló létnek, emlékszel? – Bennem, mint végtelen film pereg újra a pillanat, ölelnélek, hol vagy?… Kérdezem. Árnyak osonnak a sírkertben, hozzájuk szólok – Te, Te vagy az? Szél lebbent […]

Posted by
Posted in

Ne sírj!

Ne sírj! Újból emlékezni jöttem, látni az ezernyi apró lángot, ahogy gyémántként szikráznak fel, a ködbe borult tájon. Emlékezünk mindannyian valakire, anyára ,apára,testvérre,barátra, itt vannak mind,- lélekben velünk, ha szellő simogat, ők fogják kezünk. Ne sírj!- szólnak hozzánk ezernyi módon, velünk vannak, mikor a napsugár csókol, midőn a hajnali csend átkarol, hangjuk szól, mikor a […]

Posted by
Posted in

Halottak napja

  Halottak napja van, ma újra temetünk, sírotokat fehér krizantém borítja, lélekben most újra veletek lehetünk, de a fájdalmas gyász szívünket szorítja. Fellebbenő emlék-lángokkal jeleztek mikor mécseseket gyújtunk és gyertyákat, imbolygó fényekből árad a szeretet, tudjuk szeretteink most is ránk vigyáznak. Ma utat engedünk a sírásfolyamnak s drága halottaink sírjára borulunk, míg a ki nem […]

Posted by
Posted in

Szatrapa

Ha én szatrapa lennék, Tán’ falanxot vezetnék. De szatrapa nem vagyok, Falanxozni nem fogok. Hellopolis van, de nem nekem, Erről vágyakozik a lelkem. A vágy kategória minek? Nem tény, nem ad csak a léleknek. Vecsés, 2002. március 24. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Seherezádé az álnok kígyó

Versben és európai stílusú haikuban… Ezeregy mese, De mind, lélekámítás. Jó volt hallgatni…?! * De! Én Seherezádét felismertem. Jaj! A nagy mesemondó, az életem… Hah! Saját életem csak kábít. De! Vajon, milyen okból ámít? Még álcázza is magát, mint hurrikán, egy szép női névvel, Én meg immár rájöttem, dolgozik ellenem teljes hévvel. Mindig kitalál nekem, […]

Posted by
Posted in

Halottak napi gyertyaláng

Európai stílusú Tankában és haikuban Voltak őseim. Tőlük van eredetem. Már árva vagyok. Gyertyaláng az élet, a fénye iránytű, Szerintem meg mocskos az élet, egy tetű. * Kiket ismertem, Azokat úgy szerettem. Emlékként élnek. * Halottak napján Megyek a nyughelyükhöz. Szeretet gyertya. * Voltak őseim. Tőlük van eredetem. Már árva vagyok. Elképzelni sem tudom, milyen […]

Posted by
Posted in

Ősz hozta változás…

Úti batyuban van már a nyár, mint kutya tépett rongya, Bár az ég még kék, a nap meg a sugarát csak úgy ontja… Nyomában aranykalász eltűnik, és jő, az őszi színvarázs. Jön, már a várt szüret, rohamléptekkel közeleg a hervadás. Őszi nap már laposan pislog, kimerült, látszik, Szemből még a szemembe süt, de látom, hogy […]

Posted by
Posted in

Avar borította temetőben… őrködik a halál

Halottak napjára – versben és európai stílusú haikuban… Bizton tovább élsz, Én lelkemben… örökké. Rád emlékezek… * Csend gyümölcse csüng Némán síró ajkamon… Eső szemerkél. * Gyümölcsömet kacs Rögzíti… szólnom kéne. Bezárkózott lét. * Hiába szólok… Nagyon emlékezek rád… Szinte velem vagy… * Ahogy megyek a sírhelyed felé, avar ropog a talpam alatt… Sok-sok halott […]

Posted by
Posted in

Csendes eső esik a sírok felett

Európai stílusú Tankában… Halottak napján Esik vagy fúj, kimegyünk. Sír látogatás… Csak nézek ki az ablakon, mélységes mély csend van, Csendes eső esik, a sok-sok csepp halkan koppan. Halottainknál Kegyeletet lerójuk. Tiszteletadás. Zenélnek nekem életről… végső elmúlásról És igaz, lassan már nincs, miről beszéljek… másról. Vecsés, 2014. június 25. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Itt hagytatok, küzdhetek egyedül…

Éjjelente néha könnyek közt alszom el, És néhányszor, rémálomra ébredek fel, Ez mint rostos szívszakadás nálam telel, Bánatcseppekként a lelkemben vesztegel. Felettem, a gyászban, zokogva sír a felhő A kifújt dohányfüstöm, mint a szálló szellő Száll az égbe utánatok, kedves rokonok, Ez is segít, hogy csökkenjenek a rémálmok. Elmentetek, itt hagytatok, küzdhetek egyedül, Folyvást reménykedek, […]