Posted by
Posted in

Teremtés

Lágy sóhaj, harmatos ajak, Halk szó, csend és félhomály. Gyönyör, élv, összeérő száj. Suttogás, apró nesz, szívdobogás. Eggyé váló két test, mosoly, elalélás. Valami suhan. Új élet fogan.

Posted by
Posted in

Vallomás

Elhalt a nesz a lomb között, Megült a csend a csúcsok fölött. Az alkony bíborra festi a levelet, Sötétre mázolja az életet. Szív! Három betű, s egy világ. Kinek szomort, kinek gyönyört ád. Egy szó melyben benne lehet egy élet, Szív, melyben fájdalom éget. Bús roskatagság, mind a szív titulálja, Tövist terem a szerelem rózsája. […]

Posted by
Posted in

Függöny

Állok a parton az esthomályban Nézem a vizet: s benne liget fája, Előtte: kedvesem orcája S rajta: apró kicsi szája. S én ugrok csókot adni rája. Gyors a kő, ölel a halál lánya. Lemegy a függöny egy szerelmi drámára.

Posted by
Posted in

Hódolat

Gyerekkoromban hallottam egy mesét, Egy kapuról, mely mögött él egy lény. Ősz már, de ha felemeli szemét, Megjelenik a sötétségben a fény. Elindultam, hogy megkeressem, Mentem fel egy nagy hegyre Melyen már a nap virít deresen. Megláttam! Rátettem kezem a kilincsre. Nyílik a nagy ajtó, jön a fénysugár. Lehajolok, megcsókolom kezét, a reszketőt. Kétmillió éves […]

Posted by
Posted in

Intés

Nézd a hajnal vörös sugarát, Nézd a bíborba borult fát. Szívd be a föld felszálló illatát, S ne töröld le szemednek harmatát.

Posted by
Posted in

Fekete lélek – Fehérben élek

Edit Szabó : Fekete lélek Sötét a lélek, nincs benne élet, önmagának él, többet nem remél, akaratában, gondolkodásban első az egó, felnőttként ez jó, fekete lélek, fekete élet, mosoly nem éltet, gondolat mélyben. Edit Szabó : Fehérben élek Virul az élet, indul a szépnek, nyitja a lelkét, csillaga felkél, közös akarat, közös gondolat, tiszta a […]

Posted by
Posted in

A búcsú percei

Edit Szabó : A búcsú percei Pályaudvar peronján búcsúzik az idős pár, ablakban a kecses hölgy, múlt századtól elköszön. Vonata is régi már, kortalanság, nincs határ, kocsi végén kalauz, nézi, hogy a füst elfut. Gőzmozdony a javából, az éveknek sodrából, kockakövön áll az úr, kiskutya marad társul. Kalap nincs az ősz hajon, a markában kalpagol, […]

Posted by
Posted in

Lélekcsillagok

Edit Szabó : Lélekcsillagok Sötét este földön gyúltak csillagok, minden gyertya oly fényesen ragyogott, Mindenszentek ünnepére készültek, minden síron virágdíszek éledtek. Csodás a táj a temető kertjében, virág nyílik minden sír tetejében, emlékezés koszorúi jelentik, emberséget soha el nem feledik. Könny kicsordul az emberek szeméből, sóhajtások hangzanak a mélységből, lélek és szív együtt él az […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Tao

Rózsa Iván: Tao Nincs már kulturális TAO, A pénz elosztásáról dönt majd egy tahó; Ügyeletes elvtárs, ki nem tudja, mi a Tao: A legnagyobb seggnyaló lesz a baró! Budakalász, 2018. október 26.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Expanzió

Rózsa Iván: Expanzió Az ember a legterjeszkedőbb állat; Így még önmaga ellenségévé is válhat. Elpusztítja tán mindenki életterét – bolygóját: Meg lehet állítani önpusztító expanzióját? Budakalász, 2018. október 26.