Posted by
Posted in

Dzsungelkirály

Szabadságra ment a tigris, Nyomta a fejét a korona, És órákig töprengett: nyaralása Idejére kinek adja oda?   A medve volt felelős A külpolitikáért, De most téli álmot alszik, Szerinte minden egyéb ráér.   Nyuszinak a mezőgazdaság Épp elég feladat, És traktor hiányában A répaföldön ragadt.   Ott van még a krokodil, Szülési szabadságon, Hisz […]

Posted by
Posted in

Reménysugár

Láthatatlan a reménysugár, De néha téged is megtalál, Mindaddig ott marad nálad, Míg nem teljesül a vágyad.   Veled van,ha hosszú az éj, Bátorít téged, hogy ne félj, Átölel és körbefon puhán, Már nem fáj úgy a magány.   Sugarával gondosan betakar, Tudd, hogy ő csak jót akar, Ez a sugár megmutatja utad, Útvesztőben merre […]

Posted by
Posted in

Transzparens

Ti feketék, fehérek, sárgák és rézbőrűek! Ti társadalom által külön csoportba állított népek. Mi feketék, fehérek, sárgák és rézbőrűek, Mi színek által megkülönböztetett lelkek.   Ti árnyas rémek kik félve léptek előttük álló tömeg tengerébe, hogy ragyogó szívből fakó képet fessetek. Ti emberek kik a természet ezer színben ázó fellegét, Kelletlen Egy palettára kentetek. Ti […]

Posted by
Posted in

Dombtetején

Edit Szabó : Dombtetején Sötét erdő lenn a mélyben, feketéllik sűrűséggel, mély zöldjében van szépsége, varázsát őrzi napfénye. Útja mentén tágas mező, ősisége oly megejtő, napsugárnak fénye áttör, a hatalmát fennhirdető. Mezőn, réten éled remény, vadles van a dombtetején, ember vajon merre remél, nyúl kerül puskája elé. Vadász kutya éber szemű, zsákmány ugyan mikor kerül, […]

Posted by
Posted in

A világ tetején

Egy hegy tetejéről beláttam Az igazi valóságot, Az ember életében lévő Összes boldogságot.   Sima víztükrön Megcsillanó fényt, Sűrű nádat, kacsákat, S millió rejtélyt.   Eget átszelő madarakat: Ó, azok a rikoltozó sirályok! Szabadjára engedik hangjukat, Magamnak is ilyesmit kívánok.   Hogy lehessen mindent, Lehessen örülni, Az élettel szárnyalni, És harsányan nevetni.   Lehessen mások […]

Posted by
Posted in

Megtennéd?

Honnan jöttél? Merre mész? És szerinted Mennyit érsz?   Kit szeretsz? Mit keresel? Elindultunk. Hová viszel?   Láttál-e már Szépet és jót? Hallod-e az Emberi szót?   Érted-e Az illatokat? Ők mesélnek ám Nagyon sokat.   Követsz engem Hogyha kérem? Hisz én is követlek Most téged.   Vagy utánam jössz, Ha elmegyek? Mert én egyedül […]

Posted by
Posted in

Fagy

Végtelennek tűnik. Hideg a kezem. Egyre sötétebb lesz az ég, És nincs kegyelem.   Zavar már minden, Lankad a figyelem. „Talán hazugság volt, Hogy lesz nyár?”- csak kérdezem. Mert ha megfognád két kezem, És válaszolnál nekem, Az szívem melegítené E fagyos éjjelen.

Posted by
Posted in

Kommentek margójára

Ha új vezér jön, változik a nép is, oda húz, ahonnan szebben ígérik, a Kánaánt! S ha valaki ellent szólna, megfeszítenék, vagy betaposnák a porba!

Posted by
Posted in

Inkább nevess Vándor!

Vándor, ki a temetőben jársz, virágot viszel, szeretted sírjára, ha valahol jeltelen hantot látsz, hol nagy kő jelzi, nyugszanak alatta Akkor ha megállsz egy pillanatra, cseppnyi szeretettel gondolsz arra, ki itt nyugszik, alaktalan kő alatt: mily szomorú, hogy neve lemaradt. Ha mégis szomorúan sírni szeretnél,  ezen, a nyomasztó névtelen helyen,  hol a föld alatt csak […]

Posted by
Posted in

Verset írni vagy széket faragni?

„Elpocsékoltam az életből, hatvan-egynehány mihaszna évet, s e nyamvadt rímek helyett is: faraghattam volna inkább széket!” (M.Laurens: Pocsék vers) Egy költő írja: versét “méltatva” inkább faragtam volna széket én, több lenne az, mint verseim szava, hisz nem ér ma semmit egy költemény. Megélni belőle, manapság nem lehet, a vers olvasás, most, hobbi csupán, hisz, nem […]