Pléh-Krisztus függ ott a kereszten, a nap heve már festéket bomlaszt, de ő bizony kitart, rendületlen, mert hit nélkül a világ nem maradhat. Talpazat kőből, s a kereszt is az, miért nem faragott szobrot rakat a világ, ezekre a helyekre? A hit Bármilyen erős, a fémen nem segít. A virág hervad, a festék mállik, a nap […]

Hallod! Sokszor hamis az ének, fals futamok, lehangolt zongorán, szennyben, mocsokban a zenének élnek igaz zenészek, kívül a  patrícius pátrián. Nem állsz a sorba, nem lépsz egyszerre? Szövegeidben nincs rejtve a való, zenéd sem jó, nem kerül Isten elébe, hisz nem vagy méltó a “figyelemre”: eb ura fakó! Ha a papír is, toll is az […]

Oly sokat dolgozom, manapság azon, hogy életem folyamát ,újra alkotom. S ha megalkottam, mosolyogva mondom: Élet! Már nem te vagy a legfőbb gondom. Tudom! Minden az akaratomon múlik, sors könyve átírlak! A radír már dolgozik!

Levedlem most, mint bőrét a kígyó testemre szorult, kínzó sorsomat. Új életet alkotok és megható, szeretettel teli szép napokat!

Temetetlen holtak, merényletek, ez a világ már roppanó csődtömeg, a nevedben gyilkolnak, csinálnak rossz dolgokat. Isten! Ezt vajon miért hagyod? Vérrel váltjuk meg majd a holnapot? A lenyúlás, hazugság “szent” dolog, összerogyni látszik a szép holnapod, áldás van a fegyveren mindig más és más az ellen, de mivel állítsuk meg a vér patakot? A vér nagyon […]

Az állomáson, még kacéran visszaint, az emlék, mely oly friss, oly remek. A vonat hosszú füttye mi visszahív, a valóságba, de már csak nélküled.

Tényleg? Csak a mátrix segít nekünk, hogy leéljük oly sokszor silány életünk? Agyunk által épített világ a létünk? Mindez illúzió? Melyben csak szenvedünk? Itt minden valóság csupán csak képzelet? Idegpályáinkon villódzó elektromos jelek, az élet, miben hiszünk, csak egy drótköteg, mit tarkódhoz kapcsol a végtelen hited? De ki mozgat szálakat és ki konfigurál? Klaviatúránkon, vajon ki játszik tovább? […]

Vajon, meddig hazudsz még, álnok élet? Csalóka hittel mérgezed minden napom. Miért nem hiszed, hogy tőled sem félek, miért gondolod, hogy úgyis feladom? Mézes hajókötél, mit rángatsz csak előttem, hisz a madzag neked már semmire se jó? Szerinted a puskaporom már mind ellőttem, csak a sír marad már, melyben testem a lakó. Nem hiszem el, […]

Egy sárguló, foszlott szélű, régi kép, De mit mond neked, miről mesél? Régi, fejkendős, középkorú menyecske, Arcán nincs mosoly, inkább öregecske, Komoly, sokat tapasztalt, érett asszony, Az élet nem engedte, hogy mosolyt fakasszon, Szája keskeny, látszik, hogy kemény nő, Kezét a térdén összekulcsolva pihentető, A szeme, csak a szeme, mi vágyakozó, Megcsillan benne az életet […]

Farsang az életünk minden napja, álarcot visel apraja és nagyja, mert mást beszél és bizony mást cselekszik, álarca mögé nevetni elbújik. Rózsaszín szemüveg és bohóc sipka, hajlott a gerinc, földet súrolja. Tapsol a jó nép, táncot járnak lábak, farsang is élteti az álarcokat. Csendben botorkálok a nagy zsivajban, kalóz, dáma, bolond itt mindegyik van. Szerepet […]