Edit Szabó : Hitem az életben Megtanultam nagyon korán lesz életünk holnap után, nagyszüleim nem ismertem, Isten tette talán velem ? A szüleim felneveltek, kezeikkel terelgettek, szavaiknak mindig hittem, messze ment az Isten innen. Szorgalmasan dolgozgattak, minket is munkára fogtak, nem múlik el, mert nem emlék, mindent tudok, nem feledék. Nem feledék házi munkát, felnőtten […]
A gondtalan ifjúság észrevétlenül tovalebbent, kileste a nagybetűs élet és a szeme sem rebbent. Titkok súgtak össze sarokban és az asztalon, emlékek harca az értelem, ő az én őrzőangyalom. Magamat ostorozó sorokban hiába dohogtam, emlékeket poroltam, villámok közt loholtam. Mikor mást is okoltam, nehézségbe botoltam, majd egyet morogtam és másik sorba soroltam. Egy álomba karoltam […]
Ki korán kel, aranyat lel. Nem mind arany, ami fénylik. Harcolhatsz te is a földiekkel. Mégsem juthatsz el mindig a célig. Barátot szerencse hoz, szükség próbál. Nem mind barátod, aki rád mosolyog. Mint rád illő ruhát, az idő kipróbál. Sűrű füstként az életünkön átgomolyog. Lehazudná a csillagokat az égről. Minden csoda három napig tart. Szókoszorút […]
égben és mennyben fényben és térben veled vagyok mámoros éjben izzó szemmel parázsló szívvel pirosló ajkam mindig a tiéden elrepül érted gyenge kis lényem szerelmet adni a mennyben, az égen szívem szívedben testem testedben szomorú lelkem szomorú lelkedben elégek egyre téged keresve szerelmes szívben szerelemre lesve érzésekben égek tüzes kín a testem fájdalomhullámokon átvisz a […]
Gyémántkönnyek hullanak a Földre. Peregnek, potyognak hideg göröngyre. Hallgatom: koppannak, esnek az útra, szomorú könnyek a Földre hullva. Sírok, csak sírok, zokog a lelkem, nélküled szívem hova is tettem? Karodban lenni, átölelni téged, szerelmem izzón lelkedbe égett. Kifolyik, kipereg, múló az érzés. Tenyerem arcodon, simítva becézés. Számon a csókod, lángot szít a szívben, Ragyogó, […]
Húsvét óta már ötven nap eltelt hívő ember Pünkösdöt ünnepli mit ünnepel az, ki hajlék nélkül kelt öltözete sem igazán ünnepi talán nem is evett már napok óta tiltja a törvény nem lehet koldulni oly sokszor kulcsolja kezét imára de lenéző közöny jut csak neki emberek vagyunk csodára várunk hirdetjük fennen a szeretetet de dühösen […]
Temető Ablaktáblák szívzörején játszik a szél, orgonál; hattyúk dala búg az éjben, a fehér köd már szürkén száll – kéményfüst és szív-dohány illata vegyül vele. Juharágak karjai közt suttog halkan a magány, sírkövekbe vésve nyögnek a holnapok, lefejezve már – hóhérjuk volt a galád idő… S főként te magad. Hallani még: almák sírnak, az asztallap […]
Egy angyallal a metrón Szállok, repülök. Égszínkék repülők sziluettje olvad össze a végtelen szélével. Újságpapírba csomagolva áll sorba számtalan írásjel. Ékezetek hullnak alá; nem bírták a magaslati levegőt. Búcsúzás után kicsit elengedni mindent, mi hozzánk láncolta az illetőt… Felébredni. Hisz tudja, úgy repülni néha elég nehéz, mikor az emberszárnyra a vártnál picit jobban rákövül az ég… […]
Már üres a nyomor, a meghatottság, Ránk lőcsölték, nincsen jó megoldottság. Hajnalhírre fény szűrődik a leplen, Ez a mai világ és ez végtelen? Fényesség nincs, így már betelt az idő. Fényesség nélkül epedünk, ez minő? Az ég küld-e még üzenetet vagy már, Mert a zordon tömeg, már árnyékként jár. Bízzunk benne, hogy nem csak az […]
Szentgyörgy lovagok vagyunk, rendtagok, Hétszáz éve újulnak lovagok. Mi, soha nem tagadjuk meg magunk, Hétszáz éve jó oldalon vagyunk. Rend, szeretet, lételemünk; fontos, Rendszeretet, ami nekünk fontos. Fekete leplünk mögöttünk uszály, Szeretetet, jót hirdetnünk; muszáj. Szeretetünk a szegények iránt, És az elesettekért, megkívánt. Feladatunk, élő hit védelme, Morál védelme, lovag érdeme. Lovagok vagyunk, becsületesek, Lovag […]
