Posted by
Posted in

Meghallgatatlan imák temetője

Talán furcsa, hogy egy verssel kezdem, mert nagyon ritkán foglalkozom lírával. Ezt a szösszenetet feleségem édesanyjának halálakor írtam. Akkor már éveken át küzdöttünk az életéért. Hasztalanul. A kisebbik lányom az utolsó előtti nap rajzolt neki, arról, hogy hogyan fog az ölében mesét nézni, miután a Mama hazajött a kórházból. A rajzzal együtt hamvasztottuk el. A […]

Posted by
Posted in

A titok

Titokról filozofált a szerzőpáros… Titkok tudójának lenni nagyon felemelő Titkot kifecsegni… biz’ lélek felszeletelő. Titkok tudójának lenni, becsületbeli ügy, Titkokat elmondani, szinte nem is emberügy. Más titkát őrizni Megtisztelő s felelősség. Bizalom kérdése. * Meggondolatlanul csak kifecseg, aki tücsköt-bogarat összehord, Benne bízni olyan, mint zongorán leütni… mi nagyon hamis akkord. Más titkát ki ne mond! […]

Posted by
Posted in

Az idő forog…

Az életküzdelemben… Az élet úgy forog, mintha CD volna, Rohan, mintha gyorsan-sebesvonat volna… Időkísérő mintha késésben volna… Elől baktata a tudat… ha, éppen most rendelkezésre áll, Utána rohan a becsület és a lelkiismeret sem áll. Az életemet jó szívvel szenteltem annak, hogy csak jó legyek, Mert csak a tökéletesben hiszek, hogy végül kegyelmet nyerjek, Pedig […]

Posted by
Posted in

Horgászni mentem

Mikor én egyszer horgászni mentem, nem bíztam ám a tétova véletlenben. Szomszédom gyorstalpalón oktatott ki, annyit tudtam, kell hozzá nejlondzseki. Röpködtek a szakszavak erről-arról, szákról, orsóról, botzsákról és úszóról. Gondoltam elméleti tudásból ennyi elég, lássuk most már az én horgász szerencsém. Horgászbotomat bedobtam a végtelenbe, csöndesen ültem le a horgász székembe. Untam már nagyon a […]

Posted by
Posted in

Hódobok

Hódobok -Ki vagyok?-   Hódobok. Birodalmi csatán Trianon éneke röpp!

Posted by
Posted in

Örök kopp

Örök kopp -sorsszív dobb…-   Örök kopp után topp!, el is ropp! De felrobb! Lesz-é Hopp!? ott.

Posted by
Posted in

Van a víz

Van a víz -Ivás közben-   Van a víz. Lemerül a hajó, benne ül ez a tó s lég.

Posted by
Posted in

Felelsz rá?

Felelsz rá? -Konfliktus-   Felelsz rá? Kilégző verébhang: e csönd űz világból fel.

Posted by
Posted in

Apevák

Könyv, te légy örökké világunknak világossága! … Szólj szavam, hirdesd, hogy a szeretet megtartó erő! … Jó pásztor, tereld nyájad dús mezőre, ott nyugalmat lel! … Ím, várad homokból építetted, s elfújta a szél. … Nap süti a mezőt aratásra érik az idő. … Nyár, érleld választott gyümölcseid, legyen bő szüret. … Fa, virág, állatok […]

Posted by
Posted in

Életerdő – életfa…

Mint korhadt fa, a megöregedésről… Sugározza fényt a fakó-ködös fénytelenségem, Ez a büdös élet, nem lett szép… ez képtelenségem. Aki mégis állítja, annak a gondolata téves hallucináció, A nagy-nagy semmiből valami jót, miért csinálni… mi ebben a ráció? Kis fényszem megfakul, régi emlék. Mozdulatlanság. Bennem pihen valami fókusz, mint fa odújában a kicsi mókus. * […]